Kétfajta ember létezik. Az egyik lottózik, a másik nem. Az előbbi rendre eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha a komoly összeget nyerne. Mi mindent venne, mi mindent engedhetne meg magának, ki mindenkinek segítene. Álom, álom, édes álom… Mégis, akik rendszeresen – akár rendszertelenül – fogadnak valamilyen mértékben hisznek a szerencsében. Különben nem vennének lottót, nem várnák a húzást, nem ellenőriznék szelvényüket. Nehéz kétségbe vonni a Szerencsejáték Zrt. reklámmondatát. „Aki nem játszik, az nem is nyer.”
A hazai szerencsejátékokat diszkréció jellemzi. Az állami fogadásokat szervező mamutcégnél hosszú évtizedek óta kialakított protokoll mellett védik és őrzik a nyertesek kilétét. Más mellett tanácsokkal látják el a jelentős összegeket nyerőket, hogyan helyezzék el nyereményüket bankszámlákon. Titkokat én sem árulok el. Az elmesélt történet nem azért anonim, mert tudom, de a nyilvánosság előtt a fiktív megfogalmazással óvom a nyertes kilétét.
Fogalmam sincs, kiről szól az eset, ami kapcsán a hihetetlen takarékos jelzőnek tetszik.
A történet legalább húsz éves. Pusztán annak köszönhetem, hogy értesülhettem róla, hogy az állami szerencsejátékot szervező cég két akkoriban magas beosztású alkalmazottja egy fogadáson az egyik ismerősüknek elmesélték, hogy megtörtént, ami matematikailag lényegében nem történhet meg.
Főhősünket nevezzük Margitka néninek, aki heti rendszerességgel játszott. Évtizedeken át apró összegeket nyert, majd a hatoslottón közel 400 millió forintot. Annak rendje és módja szerint előre egyeztetett időpontban besétált a cég központjába, ahol átesett az ilyenkor szokásos bürokratikus eljáráson, ami viszonylag sok papírmunkával járt együtt. Az összeget hamarosan megkapta, de egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy ezek után ne lottózzon.
Eltelt másfél év és megint telitalálata lett a hatoslottón. Közel 300 millió forintot nyert. Sokkal többet ért ez akkor, mint ma – maradjunk annyiban. Felvette a kapcsolatot a fogadást szervező céggel, és ha nem is rutinosan, de némi gyakorlattal felvértezve besétált a Szerencsejáték Zrt. Csalogány utcai központjába. A vele foglalkozó szakemberek bizonyára csodálkozhattak, mert szinte példátlan, hogy valaki kétszer megüsse a főnyereményt. A hatoslottó esetében 30 milliónál több fogadási kombináció létezik. Ha egy életen át tippel az ember, akkor is roppant szerények az esélyek a hat találatra. Arra pedig szinte semmi, hogy ez a mutatványt másfél éven belül kétszer sikerülhet.
Elhűlve nézhettek a távozó Margitka néni után az elegáns irodaházban, ahol sokáig volt beszédtéma az a páratlan szerencse, aminek szemtanúi voltak a fogadást szervező cég kiválasztott alkalmazottai.
Margitka néni újabb egy év elteltével ismét vizitelt a Csalogány utcába, amikor 400 millió forintot meghaladó nyereményét kellett lepapírozni. Az őt fogadó két jogász – régi ismerősei – döbbenten néztek rá. A hölgy magabiztosan bólogatott az ajtóból, jelezve, hogy igen, újból ő van itt. Megint.