Marine Le Pent bűnösnek találta a fellebbviteli bíróság az európai parlamenti asszisztensek fiktív foglalkoztatása ügyében, mégis olyan ítéletet hirdettek, amely elvileg lehetőséget ad számára a 2027-es elnökválasztáson való indulásra. A francia taláros testület három év börtönre ítélte, ebből két év felfüggesztett, az egy év letöltendő részt pedig otthoni végrehajtásban, elektronikus felügyelettel kell teljesítenie. Emellett 100 ezer eurós pénzbüntetést és 45 hónapos választhatósági tilalmat szabtak ki rá, ebből 30 hónapot felfüggesztve. A döntés kulcsa az, hogy a 15 hónapos tényleges eltiltást a bíróság letöltöttnek tekintette, mivel az elsőfokú ítélet után már életbe lépett. Így papíron megnyílt előtte az út az elnökjelöltséghez, ám az elektronikus felügyelet politikailag sokkal nehezebb helyzetet teremt annál, mint amit Le Pen remélt.
Az ügy lényege az volt, hogy a jobboldali populista Nemzeti Tömörülés (RN) elődje éveken át olyan európai parlamenti pénzekből fizetett munkatársakat, amelyeket hivatalosan EP-képviselők asszisztenseire kellett volna fordítani.
A bíróság szerint a rendszer több mint tizenegy éven, három mandátumon keresztül működött, jelentős összegeket érintett, és az uniós intézményekbe vetett bizalmat is rombolta. A bírák azt is megállapították, hogy a konstrukció előnyhöz juttatta a pártot más politikai erőkkel szemben, mert közpénzből tartott fenn olyan szervezeti munkát, amelyet rendes pártforrásból kellett volna finanszírozni. Marine Le Pen esetében ugyanakkor enyhítő körülményként vették figyelembe, hogy személyes gazdagodást nem állapítottak meg.
Az ítélet politikai ereje éppen ebből a kettősségből fakad. A bíróság megerősítette a bűnösséget, vagyis Le Pen nem tudta lemosni magáról az európai pénzek eltérítésének vádját. A legsúlyosabb politikai következmény, a tényleges elnökjelölti kizárás azonban elmaradt. Ez részleges győzelem a Nemzeti Tömörülés számára, mert a párt elkerülte azt a forgatókönyvet, amelyben egyik napról a másikra új elnökjelöltet kellett volna teljes erővel felépítenie. Ugyanakkor a döntés súlyos terhet is jelent: Le Pennek úgy kellene az államfői posztért harcba szállnia, hogy közben egy bírósági ítélet alapján elektronikus bokabilincset kell viselnie.
Ez azért különösen kényes, mert Le Pen korábban többször jelezte, ilyen feltételek mellett aligha tudna elnökválasztási kampányt folytatni. A francia elnökválasztás rendkívül sok utazást igényel, az országot kell járni napról napra, folyamatos reflektorfény vetül az egyes jelöltekre.
Mindazoknak, akik indulnak a jövő év áprilisában és májusában esedékes voksoláson, számos kampánygyűlésen kell megjelenniük, televíziós vitákban szerepelniük, régiókat bejárniuk, háttéregyeztetéseken részt venniük. A házi végrehajtás elektronikus felügyelettel mindezt jogilag talán nem teszi lehetetlenné, de folyamatosan engedélyt kell kérni a könnyítésekre, ami lényegében lehetetlenné tenné a kampánytevékenységet. Ráadásul folyvást felmerülne a kérdés: lehet-e az ország első embere valaki, aki egy jogerős büntetőítélet nyomán felügyelet alatt áll?
A Nemzeti Tömörülés számára ezért az ítélet megkönnyebbülést és zavart is hozott. Megkönnyebbülést, mert a teljes politikai kizárás réme elhárult. Zavart, mert az elnökjelöltség terhe immár Le Pen személyes döntésén is múlik. Ha vállalja a kampányt, a párt törzsszavazói valószínűleg üldöztetésként keretezik majd az ügyet, és a bírósági ítéletet a „rendszer” támadásaként mutatják be. Ha visszalép, a nála 27 évvel fiatalabb, mindössze 30 esztendős Jordan Bardella léphet elő főszereplővé, akit a párt már régóta készít az esetleges feladatra és hajszállal, de népszerűbb mentoránál a felmérések szerint. Bardella fiatal, jó megjelenésű, a radikális jobboldali táborban népszerű, ám még nem rendelkezik Le Pen országos beágyazottságával, és elnökválasztási kampányt eddig még nem kellett folytatnia.
Le Pen politikai karrierje eddig nagyrészt arról szólt, hogy a pártot megpróbálta kivezetni apja, Jean-Marie Le Pen szélsőséges örökségének árnyékából. A Front Nationalból Rassemblement National lett, a nyíltan provokatív retorikát sokszor fegyelmezettebb, társadalmi kérdésekre hangolt kampány váltotta fel, a párt pedig lépésről lépésre közelebb került a hatalomhoz.
A bírósági ügy most ezt a „normalizációs stratégiát” dönti romba. A párt azt állította magáról, hogy a felelősen kormányozni képes erő szerepére készült. Az ítélet ezzel szemben azt mondja ki, hogy a szervezet hosszú időn át közpénzt használt fel szabálytalan pártfinanszírozásra.
A francia politika egészére is jelentős hatása lehet a döntésnek. Az elnökválasztás a Macron-korszak utáni iránykeresésről szól majd, és a Nemzeti Tömörülés továbbra is az egyik legerősebb szereplője a mezőnynek. A riválisok eddig részben arra készülhettek, hogy Le Pen kiesik, Bardella pedig tapasztalatlanabb jelöltként sebezhetőbb lesz. Most ennél bonyolultabb helyzet áll elő: Le Pen jogilag visszatérhet, politikailag viszont sérült jelöltként. Ellenfelei a jogállamiság és a közpénzek védelmének oldaláról támadhatják, miközben a saját tábora a bírósági ítéletet mozgósító sérelemmé alakíthatja.
A bíróság a pártot mint jogi személyt is elmarasztalta: a Nemzeti Tömörülést kétmillió eurós pénzbüntetésre ítélték, ebből egymillió euró felfüggesztettek, és egymillió euró elkobzást is elrendeltek. Ez azt mutatja, hogy az ügyet a bírák nem egy-egy rosszul kezelt szerződésként, hanem pártszintű működési problémaként értelmezték. Több korábbi EP-képviselő, párttisztségviselő és asszisztens is büntetést kapott, ami megerősíti a bíróság álláspontját: nem elszigetelt hibáról volt szó, hanem tartósan működő jogellenes rendszerről.
Marine Le Pen előtt még maradhat jogi út, például a semmítőszékhez fordulás, ám az ilyen eljárás jellemzően jogkérdéseket vizsgál, nem a teljes tényállást építi újra. A politikai döntést így nem lehet hosszú ideig halogatni. A 2027-es kampány közeledik: a Nemzeti Tömörülésnek hamar választ kell adnia arra, hogy Le Pen marad-e a zászlóvivő, vagy Bardella mögé rendeződik fel a párt. A mostani ítélet nem zárta le a francia szélsőjobb elnökválasztási kérdését, inkább új, kellemetlen feltételek közé helyezte.
Mit tudunk Jordan Bardelláról?
Jordan Bardella a Nemzeti Tömörülés elnöke, a francia radikális jobboldal fiatal arca. 1995-ben született, a pártban gyorsan emelkedett, 2022 óta a Nemzeti Tömörülés vezetője. Bardella politikai szerepe azért nőtt meg, mert Marine Le Pen bírósági ügyei miatt a pártnak régóta szüksége van egy lehetséges tartalék elnökjelöltre. Erőssége a médiabeli jelenlét, a fegyelmezett kampánystílus és a fiatalabb választók megszólítása. Gyenge pontja, hogy országos kormányzati tapasztalata nincs, és a francia elnökválasztás személyes terhelése sokkal nagyobb, mint egy pártelnöki vagy európai kampányé.
