Balogun, bagatell

Folarin Balogun, akinek szerepléséért az Egyesült Államok elnöke közbenjárt, játszott – vagy legalábbis a pályán volt – a Charlie Chaplin csetlés-botlásait idéző amerikai labdarúgók között (Modern idők, 2026), de a belgák simán 4-1-re nyertek, a szabad világ vezetőjének nem érte meg kijárni a kiállítás miatti eltiltás felfüggesztését a Trump-nyaló Gianni Infantinónál.

Az ügy, amilyen abszurd, olyan jelentéktelen. Mármint a FIFA, a simli és az amerikai politika korábbi súlyos egybefonódásaihoz képest.

Amikor – 2015 májusában – a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség megannyi prominensét úgy vezették el a zürichi Baur au Lac luxusszállóban tartott kongresszusról, akár egy bűntanyáról, akkor a csalás, pénzmosás, vesztegetés vádjához „csalogánynak” Chuck Blazert, az amerikai szövetség ügyvezetőjét, a CONCACAF főtitkárát használta Loretta Lynch amerikai főügyész és hivatala. A sarokba szorított finom embernek, aki már nem él – 2017-ben hunyt el – két lakosztálya volt a manhattani Ötödik sugárúton épült Trump Towerben: egy neki, egy a macskáinak. A vádalku nyomán hasonszőrű társairól dalolt, mint a madár…

Infantino ez idő tájt az UEFA főtitkára volt. Az európai szövetség elnöki posztját minden idők legintelligensebb labdarúgóinak egyike, Michel Platini töltötte be, ám a francia ideált meggyanúsították azzal, hogy kétmillió dollár pénzt fogadott el Sepp Blatter FIFA-elnök fű alatti átutalása nyomán.

Tisztségében felfüggesztették, ezért hiába vette tervbe, hogy megpályázza a FIFA elnöki pozícióját. Majd 2022-ben jogerősen felmentették minden vád alól. Addigra azonban Infantino lett a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség legfőbb elöljárója, mert 2015-ben beugrott Platini helyett, azaz kandidált elnöknek. Elvégre ő semmilyen visszaélésről nem tudott, tökéletesen tiszta volt, már-már olyan fehéren vakított, akár a tejszínhab, a hó vagy a Real Madrid meze…

A korábbi francia futballfenomén idén júniusban kártérítési pert indított ellene, amiért nemhogy nem lépett fel az őt ért erkölcsi és anyagi veszteségek minimum mérsékléséért, de egyenesen közreműködött azok felhalmozásában.

Ami pedig az amerikai politikát illeti… Henry Kissinger külügyminiszter és nemzetbiztonsági főtanácsadó főszerepet játszott abban, hogy Augusto Pinochet puccsal hatalomra jutott Chilében. A dél-amerikai ország joggal patronált, mélyen humánus rezsimje fogolytábort rendezett be a santiagói Nemzeti Stadionban, ahol hétezer embert gyötörtek embertelenül, ennélfogva 1973 őszén a Szovjetunió közölte: válogatottja nem játszik interkontinentális vb-pótselejtezőt tömeges és brutális kínzások helyszínén.

Pinochet a foglyokat az Atacama-sivatagba szállíttatta, majd a helyszínt megtekintő FIFA-küldöttségnek bemutatták az újra futballarénává kiglancolt Nemzeti Stadiont.

Van ennél súlyosabb abszurd is.

A santiagói pótselejtezőt megrendezték. Egy csapattal. Erich Linemayr osztrák játékvezető és partjelzői mögött kivonult a chilei válogatott, majd a bíró jelt adott a kezdésre, a legurítást Francisco Valdés kapta, aki a fiktív ellenfél néptelen térfelén az üres kapuba gyalogolt.

Chile–Szovjetunió 1-0.

Henry Kissinger a véreskezű Jorge Videlát is buzgón támogatta, sőt, egyes visszaemlékezések szerint az argentin tömeggyilkossal együtt jelent meg a perui öltözőben, ahol a népirtó tábornok felolvasta a perui diktátor, Francisco Bermudez üzenetét „az argentin–perui testvériségről”. Ezek után az Argentína–Peru bundameccs 6-0-val zárult, a vb egyetlen veretlen válogatottját, a brazilt kigolyózták a döntőből, hogy még inkább „szalonképessé” tegyék azt az Argentínát, amelynek a Buenos Aires-i Monumental Stadion közelében lévő központi kínzókamráiban a világbajnokság alatt is bestiálisan sanyargatták a politikai foglyokat. Nem egyet közülük összekötöztek, helikopterrel a levegőbe vittek, és a folyóba dobtak.

Ez volt hetvennyolcban a világ legnagyobb eseményének színhelye a FIFA és az amerikai politika szíves közreműködésével.

Ehhez képest az undorító eset Trumppal, Infantinóval és Balogunnal bizony csak bagatell.