Lovász László: Talán jobban járt volna az Akadémia, ha 2014-ben a kormányhoz közelebb álló embert választ meg

Talán jobban járt volna a Magyar Tudományos Akadémia, ha 2014-ben a kormányhoz közelebb álló embert választanak elnöknek - mondta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) korábbi elnöke a Válasz Online-nak adott interjúban.

Lovász László hozzátette: az is lehet, hogy rosszabbul jártak volna, mert egy ilyen vezetőtől „szorosabb együttműködést” vártak volna el. „De akkor ezt nem lehetett előre látni, mert amikor pályáztam, még normális viszonyok voltak” - fogalmazott. Az Abel- és Wolf-díjas matematikus szerint „a baj akkor kezdődött”, amikor 2017 körül Balog Zoltán elment hozzá Orbán Viktor üzenetével: „háború van Soros és Magyarország között és ennek kapcsán a CEU-t elkergetik vagy megregulázzák. Amikor világossá vált, hogy a CEU-t legalábbis külföldre küldenék, az Akadémia kiállt amellett, hogy a CEU-nak Budapesten a helye, mert kiváló kutatóegyetem. Nem tehettem, nem tehettünk mást. Tudtam, hogy ezzel az Akadémia bajba kerül - de még nagyobb baj lett volna, ha nem áll ki az egyik legjobb kutatóegyetem mellett.”

Az interjúban arról is beszélt, hogy biztosan ő is sok hibát követett el, mert „egy ilyen légkörben egyszerűen nem lehet hibátlanul dolgozni”, de az ellenállása nem volt teljesen sikertelen.

A volt akadémiai elnök azt mondta, az eredeti terv az volt, hogy a kutatóintézeti hálózatot teljesen szétszedik: egyes intézeteket alkalmazott munkára állítanak, másokat egyetemekhez csatolnak. Szerinte olyan kezdeményezések is voltak, hogy magát az Akadémiát vágják ketté egy „jobboldali” és egy „baloldali” akadémiára, „mint ahogy két művészeti akadémia van”. Egyik legfontosabb célja az volt, hogy a tudományt ne osszák meg, „mert ha megosztott, akkor csak veszít rajta”. A másik célja az volt, hogy a kutatóknak ne kelljen leállniuk, mert egy kétéves kihagyás „egy kutató életében katasztrofális tud lenni”. Felidézte, hogy Palkovics László miniszterként hónapokra visszafogta az intézetek pénzét, mondván, neki azt csak év végéig kell odaadnia, miközben már februárban fizetni kellett az embereket.

Lovász László óvatos elégtételt érez, hogy egyre valószínűbbnek tartják a kutatóintézet-hálózat visszakerülését az MTA-hoz. Ugyanakkor vannak várakozásai, elvárásai is, de ezek „vagy teljesülnek, vagy nem”. Szerinte „ez volna a legjobb megoldás”, azzal együtt, hogy érdemes más felállásban szervezni a rendszert, például nagyobb önállóságot adni az egyes intézeteknek.

A HUN-REN jelenlegi vezetéséről azt mondta: alapvetően egyetért azzal, hogy le kellene mondania. Úgy látja, egy ilyen bonyolult szervezetben mindig vannak feszültségek, és „nem lehet megmondani, ki hány százalékban hibás”, de az biztos, hogy az intézetek vezető kutatóinak nagy része szerint „új vezetés kell, ezzel a jelenlegivel nem lehet előre jutni”.

Freund Tamás MTA-elnökké választásában Lovász László nem lát politikai meggondolást. Azt mondta, Freund Tamás megválasztása már jóval korábban természetes dolognak látszott, mert kiváló, nemzetközileg elismert tudós.

Lovász László szerint amennyiben kutatóhálózat visszatér az Akadémiához, az önmagában nem hozza el a Kánaánt. A magyar tudományos rendszer továbbra is alulfinanszírozott marad, az egyetemek pedig szerinte „botrányosan alul vannak finanszírozva”. Azt is mondta, Magyarországon még mindig nem indult be a kutatók körforgása: a magyar kutatók jelentős része elmegy, de nem jönnek ide német, amerikai, francia vagy kínai, japán, koreai vezető kutatók.

A politikai változást az európai integráció szempontjából biztatónak nevezte. Mint mondta, vallja, hogy Magyarországnak Európában a helye, és ha Európa megmarad harminc-negyven kis országnak, „senkit nem fog érdekelni, és úgy lehagynak minket, mint a pinty”. Kizártnak tartja, hogy elvállalná a köztársasági elnöki tisztséget. Mindezt azzal magyarázta, hogy elege van a politikából. Megjegyezte, hogy neki alapvetően még ma is elsősorban a matematika művelése okoz örömet.