A kínai elnök nyomatékosítani kívánja, hogy továbbra is Peking gyakorolja a legnagyobb hatást a phenjani vezetésre. Ugyanakkor az is tény, hogy Észak-Korea sokkal kevésbé sebezhető, mint korábban bármikor: ma már nem az az ország, mint amilyen Hszi legutóbbi, 2019-es látogatása alkalmával volt. Abban az évben Phenjan és Washington közvetlen egyeztetései zátonyra futottak, így a nemzetközi gazdasági szankciók feloldása is elmaradt. Kim Dzsongun azóta szinte teljesen felszámolta a Nyugattal fenntartott kapcsolatait, és minden eddiginél erőteljesebben Kína, de legfőképpen Oroszország felé fordult.
Ez a külpolitikai irányváltás látványos sikereket hozott a phenjani rezsim és Kim Dzsongun számára.
Észak-Korea katonai csapatokkal és hatalmas mennyiségű lőszerrel közvetlenül támogatja Moszkvát az Ukrajna elleni agressziós háborújában. Ennek a fegyverbarátságnak a viszonzásaként Vlagyimir Putyin az elmúlt két évben már nem gyakorol nyomást az észak-koreaiakra, hogy fogják vissza vagy számolják fel a nukleáris fegyverprogramjukat. Sőt, Moszkva aktívan blokkolja az újabb ENSZ-szankciók elfogadását, és szisztematikusan kijátssza a már érvényben lévő korlátozásokat. Az Oroszországhoz fűződő szoros szövetség így Kimnek komolyabb mozgásteret és belső szabadságot biztosít, méghozzá Pekinggel szemben is.
„Kína megkísérli érvényesíteni a befolyását, hogy megakadályozza az Oroszországhoz rendkívül szorosan közeledő Észak-Korea kiszámíthatatlan, váratlan lépéseit” – idézte a Csoszun Ilbo című vezető dél-koreai lap a pekingi diplomáciai körök belső értékelését. Ezzel párhuzamosan Pekingben arra a történelmi leckére is jól emlékeznek, amikor Donald Trump az első elnöki ciklusa alatt az észak-koreai szomszédos országok érdemi bevonása nélkül, teljesen önállóan ült le tárgyalni Kim Dzsongunnal.
A kínai elnök phenjani látogatásának bejelentéséhez időzítve az észak-koreai állami propaganda olyan felvételeket hozott nyilvánosságra, amelyek Kim Dzsongunt egy urándúsító üzemben, gázcentrifugák hosszú sorai között ábrázolják. A diktátort idézve a médiumok büszkén hirdették, hogy Észak-Korea fegyvergyártásra alkalmas nukleáris alapanyag-előállítási kapacitása az elmúlt öt év során a duplájára emelkedett. Ez a látványos nukleáris növekedés a 2021-ben meghirdetett ötéves katonai modernizációs terv közvetlen eredménye, amely elsősorban a stratégiai atomütőerő fejlesztését célozta meg.
Az észak-koreai rezsim egyik legfőbb, régóta dédelgetett vágya a saját nukleáris arzenáljának teljes körű nemzetközi elismertetése.
Peking a Koreai-félsziget teljes atomfegyver-mentesítésére vonatkozó, évtizedes hivatalos álláspontját – legalábbis a retorika szintjén – mára szintén érezhetően háttérbe szorította. Amikor Li Csiang kínai miniszterelnök tavaly Phenjanban járt az észak-koreai állampárt alapításának nyolcvanadik évfordulóján, a hivatalos kínai médiabeszámolók már egyetlen szóval sem említették a koreai nukleáris leszerelés témáját.
Hszi Csin-ping a tavaly szeptemberi, Pekingben rendezett monumentális katonai parádén már többek között Putyin és Kim társaságában jelent meg, utóbbival külön kétoldalú tárgyalásokat is folytatott. Ez közeledést jelzett a Peking és Phenjan közötti, éveken át meglehetősen hűvösnek és távolságtartónak tűnő viszony után. A korábbi fagyos időszakot főként Észak-Koreának a koronavírus-világjárvány alatti teljes elszigetelődése, valamint az Oroszország és Észak-Korea közötti, rohamléptékű szövetségépítés jellemezte. 2024-ben Moszkva és Phenjan hivatalos katonai paktumot kötött, a múlt hónapban pedig észak-koreai katonák – a történelem során először – már az orosz csapatok oldalán masíroztak a moszkvai díszszemlén.
Bár a nemzetközi elemzők és szakértők egyöntetű véleménye szerint Pekingnek ez a rendkívül szoros orosz–észak-koreai katonai kooperáció nem feltétlenül tetszik, Peking alapvető nemzeti érdekeit egyelőre még nem veszélyezteti. Kína mindenáron el akarja kerülni egy merev Peking–Moszkva–Phenjan trilaterális tengely külső látszatát, ugyanakkor osztozik velük a Nyugat-ellenes, multipoláris világrend kiépítésének ideológiájában.
