Iványi Gábor az államfőjelölésről: Szeretem annyira ezt az országot, hogy kész legyek elvállalni egy ilyen feladatot

Komoly felkérés esetén tisztelettel és alázattal elfogadná az államfői jelölést a Magyar Evengéliumi Testvérközösség (MET) elnöke.

Iványi Gábor a 24.hu-nak adott interjújában azt mondta, nem zárkózna el ettől, amit azzal indokolt, hogy „az ember legalább az életének utolsó szakaszában hadd tegyen még egy szolgálatot a hazájának. Azt hiszem, nem túlzom el, hogyha így fogalmazok: szeretem annyira ezt az országot, hogy kész legyek elvállalni egy ilyen feladatot”.

A választási eredményekkel kapcsolatban boldognak és reménykedőnek nevezte magát, ugyanakkor jelezte: 16 év rombolásának helyreállítása rendkívüli, szinte lehetetlennek tűnő feladat lesz, amely a külkapcsolatok, a belső bizalom, a jogállamiság és a parlamentarizmus újjáépítését egyaránt megköveteli. Úgy vélte, fel kell számolni a megosztottságot, véget kell vetni az évek óta tartó rendeleti kormányzásnak, vissza kell adni az intézmények szabadságát, és új választójogi törvényre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy kis szövetségek is alakuljanak. Sértettség nincsen benne, és teljes erejével támogat minden olyan folyamatot, amelyet jónak talál.

Emlékeztetett: megpróbálták felszámolni intézményeiket, elveszítették közoktatási intézményeiket, el kellett ajándékoznia az idősotthonokat, és legalább átmenetileg sikerült megmenteni a hajléktalanokat segítő intézményeket a bezárástól.

 - fogalmazott.

Iványi Gábor elmondta, hogy Magyar Péterrel eddig csak egyszer találkozott, de örömmel figyelte, hogy országjárásával személyes tapasztalatokat gyűjt, mert ebben látta a reményt az ügyük méltó rendezésére. Úgy vélte, a helyzetük „koordinálása” legalább azt kell jelentse, hogy visszakapják az alkotmányellenesen elvett, több mint 40 éve megszerzett jogaikat és intézményfenntartói lehetőségeiket, hiszen korábban Szegeden, Miskolcon, Szabolcsban és Vásárosnamény környékén is jól működő oktatási munkát végeztek. Hangsúlyozta, hogy nehézségeik nem pazarlásból fakadtak, minden forrást a közoktatásra fordítottak, miközben az állam visszamenőleges tartozások és büntetések terhét rakta rájuk. Példaként említette Maruzsa Zoltán levelét, amelyben azt javasolták, kérjen tandíjat azoktól a gyerekektől, akik életükben először náluk kaptak főtt ételt és tornacipőt. Ennek ellenére továbbra is optimistának nevezte magát.

Szólt arról is, hogy a történteket nem lehet elfelejteni: közösségüket is megtépázta a történet, sok munkatársuk távozott, volt, aki nem mert tovább maradni, mások pedig őt tették felelőssé a kialakult helyzetért. Úgy vélte azonban, nem hallgathatott, és nem tűrhette némán a törvénytelenségeket, a képmutatást, az álkereszténységet és azokat a hazugságokat, amelyek szerinte megmérgezték a levegőt is. Iványi Gábor közölte: most abban akar segíteni, hogy begyógyuljanak a sebek, és ez az ország valóban mindannyiunk Magyarországa legyen.