Orbán Viktor;DK;mandátumok;parlamenti választások;Kutyapárt;Magyar Péter;Tisza Párt;

Orbán Viktor Györben. Hogyan számol el önmagával az őt támogató, mintegy kétmilliós közösség, amikor vele együtt skandálja, hogy „nem hagyjuk”?

Palotás János: A patás ördög bukása

Valamennyi mértékadó közvélemény-kutató intézet trendszerűen azt mutatja, hogy hónapról hónapra egyre többen, ma már a választókorú népesség több mint 70 százaléka tartja kívánatosnak Orbán Viktor és rendszere távozását.

Ennek a közel hatmillió állampolgárnak ordas hangon kiabálva üzent Orbán Győrben a következő szavakkal: „Az ukránok szekerét toljátok és nem a magyarok mellett álltok! Ukránbarát kormányt akartok, és el akarjátok vinni a magyarok pénzét Ukrajnába! Ez az igazság!” Mire Orbán közönsége tombolva skandálta: „Nem hagyjuk, nem hagyjuk..., nem hagyjuk!”

Tapasztalataim alapján azt még meg tudom magyarázni, miként süllyedhetett ilyen mélyre Orbán, aki tisztalelkű gyermekként jött a világra. Arra azonban nincs válaszom, hogyan számol el önmagával az őt támogató, ma is mintegy kétmilliós közösség, amikor ujjongva skandálja vele együtt, hogy „nem hagyjuk”, hogy a magyar kormány segítséget nyújtson Ukrajnának az országukat romba döntő orosz agresszióval szemben.

Orbán elérte, hogy az őt éljenző tömeg egy olyan birodalmi törekvésekre épülő hatalom mellé álljon, amely ukrán és ukrajnai magyar családok százezreit pusztította el, nőket erőszakolt meg, milliók otthonát rombolta le és emberek tömegeit kényszerítette száműzetésbe, miközben bizonyítottan több mint húszezer gyermeket szakított el családjától és deportált Oroszországba. Orbán távozásakor azt mondta, „Fantasztikus esténk volt!”, mire a rezsim ellen tüntetők egy részén – hozzám hasonlóan – undor futott végig – írta meg a Népszava tudósítója.

Az orbáni gyűlöletbeszéd iróniája, hogy az általa Ukrajna-pártinak és oroszellenesnek bélyegzett Magyar Péter számomra – beszédei és az európai parlamenti fellépései alapján – inkább Ukrajna-ellenes és oroszbarát képet mutat magáról, ahelyett, hogy a megtámadott nép mellett egyértelműen és határozottan kiállna. Bízom benne, hogy Magyar hamarosan rátalál arra az egyetlen demokratikus és emberi magatartásra, akár saját álláspontja újragondolásával, akár a mögötte álló, hárommilliós támogatói tábor elvárására, amitől ma még messze van. Ennek mielőbb be kell következnie, mert a magyar nemzetnek ezt a gyalázatot le kell mosnia magáról, mielőtt az végérvényesen beíródik a történelembe.

Orbán győri, fékevesztett beszéde meggyőződésem és a tőzsde szerint is a NER végnapjait vetíti előre. 

Az elmúlt két héten elemzések sora tárta fel azokat a bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy Orbán rendszere hatalmat bitorló bűnszervezetként működik: kirabolja az országot és mára Moszkva birodalmi törekvéseinek részévé vált. Ma már tényként áll előttünk az, amiről 2025 októberében még csak azt írhattam: minden arra utal, hogy Szijjártó Péter Moszkvában Lavrov irányítása alatt áll, és rendszeresen „ügynökként” jelent neki. Egyben ő a kapcsolat Orbán és a 2009 óta neki utasításokat adó Putyin között.

Több írásomban rámutattam, hogy Orbán a titkosszolgálatokat hatalmi gépezete részévé tette, amelyek képesek a belpolitikai hazugságait hamis bizonyítékokkal alátámasztani akár parlamenti, hatósági vagy bírósági eljárásokban is. Ezt mára Szabó Bence, az NNI nyomozó századosának nyilvános előadása kétséget kizáróan alátámasztja. Visszatérően írtam, hogy kizárólag Orbán érdekében állt a Tisza Párt regisztrált követőinek adatait megszerezni és kiszivárogtatni. Orbánnak ehhez az állami titkosszolgálat és a kibervédelemre létrehozott szervek segítségére is szüksége volt. Ma már egy feltáró nyilatkozat ezt is egyértelműen alátámasztja.

Szijjártó Péter március végén Nagykátán szó szerint így fogalmazott: „Magyarországot kívül kell tartani az Európai Unión. Mindenki tudja, ha mi nyerünk, ez így lesz." A 2018 után megjelent publikációim rendre felhívták a figyelmet arra, hogy Orbán tudatosan készíti elő az ország kiléptetését az EU-ból és a NATO-ból. Mára ezt már nyíltan ki is mondják, sőt Donald Trump befolyásolásán keresztül az amerikai nemzetbiztonsági doktrínában is megjelenítették. A felsorolható példák oldalak tucatjait töltenék meg, de erre itt nincs lehetőségem. Tény, hogy azok egyenként is indokolnák egy kormány végleges távozását a közéletből – nem az ellenzéki padsorokba, hanem a bíróság elé.

Április 12., amikor valaminek történnie kell, egyre közelebb van. A fenti példák is mutatják: Orbán számára semmilyen aljas tett nem jelentett, és nem is fog korlátot jelenteni, ha a hatalom megtartásáról van szó. Nincs olyan jogi, erkölcsi vagy cselekvési határ – sem a hazaárulás, sem a nyílt diktatúra –, amely megállítaná. Ez számomra bizonyított tény. Ugyanakkor az is látszik, hogy Orbán legsötétebb tervei rendre kudarcot vallanak, sőt, ellenkező hatást váltanak ki, így egyre nő a különbség közte és a leváltására készülő tömeg között, az utóbbi javára.

Bár az írás leadásakor Orbán veresége biztosnak tűnik, mégis óva intenék az elbizakodottságtól. Hatalmát minden áron meg akarja tartani, és ez a szándék nemhogy nem gyengült, inkább erősödött. Így a korábban valószínűtlennek tartott legrosszabb forgatókönyvek veszélye is az egekbe szökött. Másrészt az sem mindegy, hogy Orbán hatalomból való kiszorítása milyen társadalmi összefogás és demokratikus fölény mellett történik. Akár egyetlen mandátumon is múlhat, hogy meglesz-e az ellenzéki kétharmad, vagy az egypárti hatalmi törekvés felülírja a nemzeti érdeket, és ezt is képes feláldozni. Egyszerű matematikai tény, hogy a három demokratikus ellenzéki párt (Tisza, Kutyapárt, DK) együtt több mandátumot érhet el, mint a Tisza egyedül, ha a másik kettő nem lépi át az ötszázalékos küszöböt.

Való igaz, hogy ma nem garantálható, hogy a Kutyapárt és/vagy a DK eléri a küszöböt, amely az ellenzéki mandátummaximum feltétele lenne. Az ellenzéki mandátummaximum akkor érhető el, ha a Tisza mellett a Kutyapárt és a DK is megkapja az ötszázalékos támogatottságot. Mégis sok, általam tisztelt és a demokrácia iránt elkötelezett ismerősöm, barátom – köztük Márki-Zay Péter, Kéri László, Nagy Attila Tibor és Fekete-Győr András – úgy véli, hogy a jelenlegi kutatások alapján ez nem fog megtörténni, ezért szerintük nincs igazam.

Ám az az állításuk akkor sem áll meg, hogy abban az esetben, ha nem érnék el az öt százalékot, akkor a szavazataik „elvesznek”. A listás mandátumok száma ugyanis adott: nem tűnnek el, csak átrendeződnek, és azokhoz a pártokhoz kerülnek, akik elérték az öt százalékot, nagyjából a támogatottságuk arányában. Ha pedig – és szerintem ez a helyzet – a Tisza támogatottsága jelentősen meghaladja a Fideszét, akkor a kieső szavazatok miatt felszabaduló mandátumok nagyobb része a Tiszához kerül, kisebb része a Fideszhez, így a kettő közti különbség tovább növekszik, méghozzá a Tisza javára.

Az egyéni körzetekben a helyzet első ránézésre egyszerűbb. Általános, de nem kivétel nélküli szabály, hogy a legesélyesebb ellenzéki jelöltet kell támogatni. Ez a legtöbb körzetben valóban a Tisza jelöltjét jelenti. Azt is tudjuk a korábbi választásokból, hogy azok a jelöltek, akik csak szeretnék megméretni saját támogatottságukat, vagy akiket mások kizárólag a szavazatok megosztására indítottak el, érdemben nem befolyásolták a végeredményt. A rájuk leadott szavazat csak igen ritkán éri el az egy százalékot.

Tehát valótlan az az állítás, hogy a Kutyapártra vagy a DK-ra leadott, esetleg „elvesző” szavazat kizárólag a Fideszt segíti és a rendszerváltást gátolja, mert ezek a mandátumok végső soron a Tisza előnyét növelik a Fidesszel szemben. Ez a hatás nem érvényesülne, ha ezek a választók távol maradnának a szavazástól, mert nem kívánnak a Tiszára szavazni.

De nézzük meg, ki viseli a felelősséget, ha a listás mandátummaximumhoz szükséges ötszázalékos küszöböt sem a MKKP, sem a DK nem tudja átlépni. Rákerestem, hogy mikor mondta először Magyar Péter, hogy „aki nem a Tiszára szavaz, az Orbán Viktor hatalomban tartására szavaz”, azaz a DK-ra és a Kutyapártra leadott szavazat a Fideszt segíti, és gátja a rendszerváltásnak. Az általam megtalált 2025. október 17-i, Nyíregyházán tett kijelentésénél biztosan létezik régebbi is, de tény, hogy Magyarnak ezt az állítását, már akkor is meggyőződéssel követték a barátaim: „Én nagyon remélem, hogy az emberek bölcsek, és látják, hogy aki ma nem a Tiszára szavaz, az Orbán Viktor hatalomban tartására szavaz.”

Ebben az időpontban a Medián, a Závecz és a Republikon mérései szerint a DK a biztos szavazók körében mindig elérte vagy meghaladta az öt százalékot, míg a Kutyapárt ugyan kissé alatta állt, de reális eséllyel átléphette volna azt. Támogatásuk helyett azonban az ellenzéki szavazók jelentős részének megtévesztése és ezáltal elbizonytalanítása következett, és működésbe lépett az ellenzék megosztása – amely valójában Orbán hatalmon tartását segíti. Az általam megrendelt, ezer fős mintán végzett kutatás szerint március elején még mindkét párt az ellenzéki választók körében 5–5 százalékos támogatottságot ért el, míg a teljes népességben 3–4 százalékot. 

A hamis, egyéni pártérdeket szolgáló felhívással azonosuló lehengerlő értelmiségi kampány tényleges hatása április 12-én derül majd ki. De az már most látszik, hogy a támogatók elbizonytalanítása nem segítette sem a demokratikus elvek érvényesülését, sem az ellenzéki mandátumok maximalizálását. A legjobb esetben a választók bölcsessége ellensúlyozza ezt, és mindhárom párt mégis átjut az ötszázalékos határon.

Számomra kétségtelen, hogy ha a demokratikus és Orbánnal szemben leghatékonyabbnak tartott álláspont melletti kiállásom eredménytelen marad, a felelősség a legnagyobb ellenzéki erőt terheli majd, amely megosztó és tartalmában hamis kampányt folytatott ellenük. A felelősségben azoknak nem kell majd osztozniuk, akik nem engedtek a megtévesztésnek, és a valódi demokratikus értékek mentén szavaztak. 

Én biztosan  utóbbiak közé tartozom. Listán a DK és a Kutyapárt között választok majd. Egyéniben pedig, miután a körzetemben, a négy éven át bizonyító Vajda Zoltán méltatlan ellenzéki nyomás hatására visszalépett, a tiszás Szabó Alexandrára fogok szavazni, akinek felkészültsége még ismeretlen, de személye szimpatikus. Egyéniben ezzel is támogatjuk a Tisza törekvéseit, és igyekszünk megakadályozni, hogy a NER egyik haszonélvezője, a fideszes Szatmári Kristóf ismét képviselő legyen. 

Fenntartom, hogy a tisztességes ellenzéki magatartás az elmúlt évtizedben bizonyított, nagy társadalmi megbecsülést szerzett képviselők feltétlen támogatását jelenti az egyéni körzetekben – így különösen Hadházy Ákos, Tordai Bence és Varjú László esetében. Kevesebb mint tízen vannak, ne hagyjuk cserben őket, és várjuk el a Tisza Párttól, hogy ezekben a körzetekben lépjen hátrébb, és támogatóit irányítsa rájuk. Nem ők döntötték meg Orbánt. De nélkülük ma nem lenne rendszerváltó ereje az ellenzéki közösségnek. Közel száz egyéni körzetben így is a Tisza jelöltjeinek, a legesélyesebbeknek a támogatása a kívánatos. 

Fontosnak tartom, hogy Hadházy képviselőként, jogköreinek maradéktalan biztosítása mellett egy esetleges Magyar Péter vezette kormány működését is ugyanazzal a következetességgel ellenőrizze és ellenőrizhesse, mint tette azt Orbán esetében. „Mert nincs demokrácia kontroll nélkül.”

Az orbáni személyes autokrácia rendszere a külpolitikában a rossz oldalra állt. Az EU- és NATO-tag Magyarországot a háborús agresszor orosz diktatúra szövetségesévé tette. Radikális fordulatra, kiugrásra van szükség a keleti politikából és az orosz szövetségből.