Frank Serpico nyomozó volt New Yorkban a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben. Makacsul becsületes volta miatt döbbenettel szembesült azzal, hogy a metropolisz rendőrségét miként itatja át a korrupció. Tehetetlenségében a nyilvánossághoz fordult, aminek következménye lett. Na persze korántsem a testület vágyott megtisztulása. Serpicót korrupt munkatársai árulónak bélyegezték, majd tőrbe csalták, és kísérletet tettek a meggyilkolására.
Ezt a magányos idealistát végül kénytelen-kelletlen kitüntették megvesztegethetetlensége és bátorsága miatt, ám akkorát csalódott az általa korábban eszményített rendőri hivatásban, hogy kilépett és külföldre költözött. (Ezt a valós történetet dolgozza fel az 1973-ban készült, Serpico című krimi, amelyben a főhőst Al Pacino alakítja meggyőzően.)
A szóban forgó eset arról jutott eszembe, hogy a hazai kormánypárt titkosszolgálati machinációit a nyilvánosság elé táró, talpig becsületes Szabó Bence századost Pintér Sándor belügyminiszter szerint árulónak tartják a kollégái. Holott a Nemzeti Nyomozó Iroda volt munkatársa mindössze esküjének tett eleget, amikor a Tisza Párt informatikai rendszerének bedöntését megtagadó két fiatal informatikust az Alkotmányvédelmi Hivatal pressziója ellenére sem volt hajlandó hamis vádak alapján eljárás alá vonni.
Pintér kijelentésének igazságtartalmát egyébként hajlamos vagyok kétségbe vonni. A kormányellenes megmozdulásokról tudósító riporterek ugyanis már számos, inkognitóban lévő rendvédelmi dolgozóval találkoztak, akik a civilek többségéhez hasonlóan epedve várják a küszöbönálló rendszerváltást.
Orbán Viktor az elmúlt hetekben, hónapokban tanúbizonyságot tett arról, hogy hazánk csak átmenetileg tekinthető „hibrid rezsimnek”, „választási autokráciának”.
Ha a jelenlegi kormányfő újrázni fog, szándékai szerint még keményebb diktatúrát fog bevezetni Magyarországon. Nem csupán a megkörnyékezett informatikusok, illetve Szabó Bence ellen megindított koncepciós eljárások mutatnak ebbe az irányba, hanem a Putyinnal való kormányzati együttműködés magasabb szintre emelése is.
És most ne kizárólag a nyugati titkosszolgálatoknak arra a nehezen ellenőrizhető megállapítására gondoljunk, miszerint az Orosz Föderáció megbízottai már dolgoznak az április 12-i törvényhozási választások befolyásolásán a Fidesz-KDNP győzelme érdekében.
A hazai kormánypártok választási kampányukat nem kis mértékben a Barátság kőolajvezeték közelmúltbéli megrongálódására építették, az olajszállítás leállásáért tudniillik az ukránokat teszik felelőssé. Pedig könnyen meglehet, hogy a vezetéket hasznavehetetlenné tévő orosz támadást megelőzte egy egyeztetés Orbán és Putyin között, hiszen mindkét fél érdekeinek megfelelt az akció: miniszterelnökünk jól kiaknázható kampánytémát nyert ezzel, ugyanakkor az élethalálharcot vívó Ukrajnának nyújtandó uniós hitelt is meg lehetett torpedózni a történtekre hivatkozva.
Merész feltételezés lenne egy ilyen kooperáció? A magyar és orosz külügyér nemrégiben lehallgatott telefonbeszélgetéseinek ismeretében semmiképp.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
