Igazán nem akarom megsérteni, de a miniszterelnökre rájött a húszperc. Nem a szólásban szereplő „ötperc”, hiszen a főnök legalább négyszer különb bármely váratlan cselekvési rohamot kapó közembernél. Országjárása során ő húszperces beszédet mond mindenütt. A többit töltse ki a kultbrigád, az előzenekarként megjelenő celebek.
De a szituáció mégiscsak ugyanaz, amit a „rájött az ötperc” formula jellemez. Arra használjuk, így, egybeírva, aki váratlan cselekvési kényszert, hirtelen felindulást érez, szokatlanul, esetleg agresszívan viselkedik, és rohamtempóban - akár öt perc alatt - teszi, amit eddig nem tett.
A mesterséges intelligencia példaként a váratlan takarítási kényszert említi – ezt személyesen sajnos nem tudom igazolni. Távol áll tőlem, hogy hirtelen felindulásból nagytakarítsak. Önfegyelem is van a világon, ugyebár. Bár húsvét előtt nem is bánnám, ha rám törne egy ilyen roham, de az istennek sem. Inkább - szintén villámgyorsan, és nagy energiákat összpontosítva -, meggyőzőm magam, hogy teljesen felesleges ablakot pucolni, amikor jöhetnek a tavaszi esők. A padlót pedig úgyis bejárnák a locsolók.
Úgy látszik, Orbánban nincs meg a hasonló ellenállás a cselekvési kényszerekkel szemben. E tekintetben igazán tanulhatna tőlem önmérsékletet. „Lazítani, próbálj meg lazítani,/ Nem győzlek tanítani, /Hogyan csináld!”- énekelte már Hofi is. „Haza és szaladás”- adja meg a felgyorsított országjárás jelszavát a HVG. Diadalmenetnek szánják, de legjobb esetben is csak diadalrohanás lehetne belőle. Az is nehezen.
A szónok az ötpercek helyetti húsz percekben is gondosan kerüli a települést aggasztó témákat,
azokkal (Dunaferr, ne adj isten, helyi környezetszennyező üzemek) mellé lehet lőni. Pláne az ingó körzetekben, amelyeket személyes kisugárzásával vissza kellene terelnie a sorba.
Sok húsz percre van szükség, egyre több az ingó körzet. Olyannyira, hogy Dunaújvárosban Orbán maga is szerényebbre váltott: „nekünk nem kétharmad kell, hanem egy nagyon erős nemzeti egység”.
Új idők új dalai. Ha a négyszeres kétharmad ötödjére nem ismételhető meg, jobb erre felkészíteni a híveket.
A húsz percet kérdésekkel sem lehet megtoldani. A népből elég annyi, hogy meglapogathatják a miniszterelnök hátát, készülhet egy röpszelfi, amíg a közönség sorain áthaladva a színpadra lép. Szép, szimbolikus jelenet: közületek jövök, innen léptem magasra, de most már legyen kuss, én beszélek!
Kellemetlen kérdés egyre több akadna. Matolcsy Nemzeti Bankja eséllyel szállt be a régiós luxusvécé-versenybe. Matolcsy fiát még a fideszes frakcióvezető is lecsukatná, a megrendelést feladó apukát nem hozza szóba. Az valamiért még mindig védett személy. Túl sokat tud?
Gulyás Gergely „megfontolná”, hogy eleget tegyenek Trump felkérésének, és ennek nyomán Magyarország is részt vehetne az iráni Hormuzi szoros felszabadításában. („Ugrott egy tripla Márki-Zayt”, jellemzi műkorcsolyás hasonlattal a Múzsa.) A főnök távollétében nem mer szegény nemet mondani Trumpnak, ha már ő nem jön, legalább Vance alelnököt, „szegény ember Trumpját”, ahogy a 444 írja, ide kellene csábítani. Orbán a gyors lekeverés érdekében nagyot rúg az egykor utódjelöltek közé sorolt miniszterébe: „Marhaság!”
Ahogy „marhaság” az is, hogy orosz ügynökök segítenének a Fidesznek. Ezt már Bayer Zsoltnál mondja, akinek szabad kérdeznie, szemben a húszperces közönséggel. Kár, hogy az udvari káderképző, az MCC kutatója épp most nevezett meg öt gyanúsat az MCC körül. Pláne kár, hogy épp az országjárás ukránozása közepette jelent meg az oknyomozó portálon Panyi Szabolcs írása arról, hogy az ukrán pénzszállítók elleni útonállás fő szervezője a kampánypropagandát irányító Rogán államtitkára. Mint a Népszava is megírja, a fő cél Zelenszkij provokálása volt, és - noha most mindenki kínban van, mert reményeik ellenére fegyvert nem találtak az autóban, és a papírok is rendben voltak - ennyiben sikert értek el. A rablóakció után a felbőszült Zelenszkijből még aznap kicsiklandozzák a rossz mondatot az Orbán címét tudó katonák telefonálásásáról.
Hát most mondják meg, ennyi kínos hír után kinek hiányoznak a nézők kérdései? A Fidesznek biztosan nem.
Untig elég az a húsz perc, még sok is, ha néhány belekiabálás mégis belefér. De Orbán most legfeljebb az ukránellenes indulatokat gerjeszti, hangvétele önmagához képest inkább mérsékelt és magabiztos. Ha tudatos, ha spontán, de kész a szereposztás Lázárral. Utóbbi a tábor jobbszélét és a Mi Hazánk szavazóit célozza meg. A keményebb hangvétel, az akár cigányozó kikacsintások náluk találnak jó visszhangra. És Toroczkai már el is bizonytalanította korábbi elhatárolódását egy koalíciótól… Orbán a Fidesz megingó jobbközép híveinek beszél. Igyekszik meggyőzni őket: ő a „nyugodt erő”, a tapasztalt politikus, aki rutinjával a plakátokon hirdetett „biztos választást” testesíti meg. Akkor is, ha a közép felé húzódók ízlésének kicsit sokat rúg a jogállamba, és kegyeltjei kicsit sokat lopnak. De ilyen nehéz időkben kicsire nem nézünk, igaz?
Húsz percig ezt a szerepet is ki lehet bírni. Aztán indulás tovább.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.