Választás 2026: Zalában nem kell aggódnia a Fidesznek, ott az emberek jobban hisznek a köztévének, mint a saját hűtőszekrényüknek

A délnyugati határ mentén élőkre mindig is számíthatott a magyarországi jobboldal, Zala még a legvadabb MSZP-s időkben is dacolt az országos széljárással. Egyedül Nagykanizsán és környékén rúghatott labdába olykor a baloldal. Elemzők és közvéleménykutatók szerint ugyan az idei választás teljesen új helyzetet hoz, s a múlt eredményeiből és tapasztalataiból nem lehet érdemleges következtetéseket levonni, mi is várható április 12-én, az azért borítékolható, hogy Zala miatt nem nagyon kell aggódnia a kormánypárti kampánystábnak.

A rengeteg apró, elöregedő településen – amint erről személyesen is meggyőződtünk – gazdag táptalajra lelt a valósággal gyakran hadilábon álló kormánypropaganda,

A kormánypártokat abban is segíti a településszerkezet, hogy mindössze három valamire való város található a megyében, pedig, mint azt a felmérések igazolják, a Tisza a nagyobb településeken nőtt a Fidesz-KDNP fölé. A választókerületek 2011-es átrajzolásával a NER nagyjából meg is oldotta ezt a problémát, megannyi kistelepüléssel ellensúlyozva az esetleges városi tiltakozó voksokat.

Mindezek alapján a jelenlegi legerősebb ellenzéki formáció talán a zalai 3-as, nagykanizsai központú választókerületben reménykedhet sikerben. Noha a megyei jogú városhoz még 81 település tartozik, Nagykanizsa adja a választók felét, s éppen az elmúlt évek helyi eredményei jelenthetnek némi fényt az alagút végén Magyar Péter formációja számára.

Nem véletlen, hogy a jelenlegi kormánypártokon kívül másnak csak 2010-ig volt keresnivalója a kerületben, a helyiek addig háromszor MSZP-s, egyszer-egyszer MDF-es, illetve kisgazda jelöltet juttattak az Országházba, az azóta lezavart négy választás viszont már könnyed Fidesz-diadalt hozott. A korábbi nemzetgazdasági, majd ITM-államtitkár, az immár 24 éve képviselő – kétszer listáról, négyszer egyéniben került a parlamentbe – Cseresnyés Péter 2010-ben 50, négy évvel később 39, 2018-ban közel 49 százalékkal jutott a parlamentbe, míg legutóbb már 53 százalékot szerzett. Pedig 2022-ben is várta az áttörést az akkori ellenzéki összefogás, ám jelöltjük, a DK-s Horváth Jácint több, mint hét és félezer vokssal kevesebbet kapott, mint kormánypárti riválisa. Két évvel később az önkormányzati választáson viszont triumfált Kanizsán, meggyőző fölénnyel verte az addig regnáló fideszes polgármestert, ráadásul a Tisza is csak kevesebb, mint 5 százalékkal maradt el a Fidesz-KDNP-től az EP-választáson.

Helyi forrásaink szerint Cseresnyés Péter és a Fidesz pozíciói azóta még jobban erodálódtak, a képviselőé olyannyira, hogy komoly kormánypárti casting zajlott a körzetben, ám végül nem találtak nála jobb jelöltet.

Főleg nagykanizsai ígéretei öregedtek rosszul, mint például a Tungsram helyi telepének megmaradása, vagy éppen a háromezer új munkahelyet jelentő cseh vagongyár, de az Eszteregnyére megálmodott, közel 8 milliárdos Misztikus Erdő-projektből is csak az eredeti, zalai erdő létezik. Ettől persze a dél-zalai falvak népe ismét a T. Házba juttathatja Cseresnyést, akinek első számú kihívója a Tisza gazdasági életben bizonyított jelöltje, Lovkó Csaba lesz. Rajtuk kívül a DK-s Bodó László, valamint a mi hazánkos Matyijcsik Sándor áll csatasorba, mondjuk ki, kevés reménnyel.

Ha csak a legnagyobb települést nézzük, hasonló reményeket táplálhatna a Tisza a zalai 2-es, keszthelyi központú körzetben is. A nyugat-balatoni városban ugyanis 2024-ben csúfos vereséget szenvedtek a kormánypártok, Tóth Gergely egyetemi professzor és civilekből álló csapata, a Vártak Egyesület nemcsak a polgármesteri posztot vitte el, de a nyolc egyéni körzetből hetet is, az egykori államtitkárból lett városvezető Manninger Jenő is csak surranópályáról, a kompenzációs listán jutott be a testületbe. Az ellenzék pozíciója azóta csak erősödött a városban, ehhez jön még Hévíz, ahol szintén vereséget szenvedett a Fidesz a legutóbbi önkormányzati voksoláson, illetve Zalaszentgrót, mely szintén ellenzéki vezetést választott 2024-ben, ám mindez vélhetően kevés lesz a 100 (!) települést magába foglaló kerületben. Még úgy is, hogy a Hévíz környéki és balatoni üdülőtelepüléseken nagyobb a szimpátia a Tisza iránt, mint az átlagos zalai falvakban. A térség demográfiai adatai hasonlóak a kanizsai körzethez, s beszédes, hogy az itt élők ötödének nincs internet-elérhetősége, vagyis tarol a kormánypropaganda – ahogyan egyik forrásunk megjegyezte: a helyiek jobban hisznek a köztévé és a Kossuth Rádió tartalmának, mint a hűtőszekrényükének.

Ilyen körülmények között kellene legyőznie az eredendően agrármérnök, ám az elmúlt évtizedekben informatikai rendszerek tervezésével és fejlesztésével foglalkozó, tiszás Varga Balázsnak – illetve a DK-s Liszkai Erzsébetnek, a mi hazánkos Kiss Ferencnek, valamint a kutyapárti Kókai Mátyásnak – a kormánypárti Nagy Bálintot, a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztérium államtitkárát, aki 2022-ben, újoncként indulva kis híján 60 százalékot szerzett a kerületben, csaknem dupla annyi vokssal jutott parlamentbe, mint összellenzéki kihívója. Persze ez nem elsősorban személyes érdeme, hiszen ebben a körzetben a rendszerváltás óta csak egyszer, az 1994-es nagy, szocialista feltámadáskor nyert a baloldal, előtte-utána jobboldali képviselőkben hittek a helyiek. Nagy megjelenése előtt húsz évig például a már említett Manninger Jenőben, mellette nőtt fel utóda afféle táskahordozó fidelitasosként, s ült előbb a polgármesteri székbe 2019-ben – s jelentette fel szintén fideszes elődjét, Ruzsics Ferencet, akt addig amúgy alpolgármesterként szolgált –, majd három évvel később a parlamenti patkóba, s a fogadóirodák igen alacsony téttel adnák, hogy április után nem kell új munkahely után néznie.

Noha az országos politikával újoncként találkozik, hasonló optimizmussal nézhet a voksolás elé Szilasi Gábor, a kormánypártok Zala-1-es választókerületének jelöltje, aki eddig zalaegerszegi önkormányzati képviselőként és észak-zalai fejlesztésekért felelős miniszteri biztosként volt jelen a megye közéletében. Őt novemberben, egy egerszegi gyáravatón jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök, aki Vigh Lászlótól köszönt el ezzel. A képviselő 2006 óta ült az országgyűlésben, s 2014-től hozta magabiztosan a megyeszékhelyt a Fidesz-KDNP-nek. Az indoklás szerint a kormányfő nem engedte el „régi bajtársa” kezét, csak kormányzati szerepkörben számít rá április után, ám

Persze ha igaz is ez a szál, a jelöltcsere akkor is csak biztonsági húzás, ugyanis a 76 településes körzetben már csak az igen jó memóriával megáldottak emlékeznek rá, mikor veszített utoljára a Fidesz. A rendszerváltás után előbb az SZDSZ, majd az MSZP jelöltje győzött Zalaegerszegen, ám 1998 óta csak a jelenlegi nagyobbik kormánypártnak termett babér: előbb Gyimesi Endre, majd Vígh hozta a kerületet a Fidesznek, a legutóbbi két alkalommal ráadásul simán, 50 százalék feletti eredménnyel. A regnáló hatalom pozícióját erősíti, hogy Egerszeget az elmúlt két ciklusban a kormány is a tenyerén hordozta, s dőltek a milliárdok Palkovics László exminiszter szülővárosába. Ilyen körülmények között kellene nyernie Nagy Márta gyógyszerésznek, a Tisza jelöltjének, akinek esélyeit jól mutatja, hogy 2024-ben az EP-választáson a megyei jogú városok közül Zalaegerszegen alakult ki a legnagyobb különbség a Fidesz-KDNP és a Tisza között: több, mint 16 százalékkal nyertek a kormánypártok. És akkor a körzethez tartozó 75 településről még nem is beszéltünk. Nem véletlen, hogy a többi induló, a mi hazánkos Farkas Attila, a DK-s Papp Zoltán és a kutyapártos Juhász Veronika is csak abban bíznak, tudnak vinni néhány voksot pártjaik kompenzációs listájára.