labdarúgás;magyar foci;Szalai Attila;

Ennek a karriernek nem így kellett volna alakulnia

Egy végtelenül alázatos és szerény játékos, három éve úgy nézett ki, hogy topligás csapatnak lehet meghatározó hátvédje. Aztán jött egy hiba, abból egy lejtmenet, amiből kimászni azóta sem sikerült neki, legfeljebb megakadályozni a további süllyedést. Szalai Attila a számára biztonságot és sikert jelentő török bajnokságban sem lelt másodjára otthont, most Lengyelországban próbálkozik megtalálni a fordulópontot. 

Szalai Attila pályafutása úgy kezdődött, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: magyar csapatoknál érett ígéretes játékossá, ezután éveket töltött az osztrák Rapid Wien utánpótlásában, majd 2017 nyarán hazatért Mezőkövesdre. Az NB I-ben már egész fiatalon rendszeres játéklehetőséghez jutott, a ciprusi élmezőnyhöz tartozó Apollon Limaszol pedig meglátta benne a lehetőséget és 2019 nyarán közel 300 ezer euróért szerződtette. Szalai itt is elvégezte a házifeladatot, olyannyira, hogy másfél évvel később a Fenerbahçe már négymillió eurót fektetett bele.

A hátvéd tehit szépen, fokozatosan építette magát, lépte át az elé kerülő lépcsőfokokat. Ennek eredményeképpen a török sztárcsapatnál a második szezonjára már alapember lett. A 21 bajnokit 2022-ben már 31 ligamérkőzés követte, emellett Szalai az Európa-ligában is meg tudta magát mutatni a világnak.

Ezzel párhuzamosan a Puskás Aréna stadionavatóján, 2019 novemberében debütált a magyar válogatottban, Marco Rossitól szűk 20 percet kapott Uruguay (1-2) ellen. Az olasz szakember négy hónappal később már kulcsemberként számított rá, amikor a magyar válogatott 2020-ban feljutott a Nemzetek Ligája A divíziójába, Bulgáriát és Izlandot legyőzve pedig kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra.

A középhátvéd attribútumai megtestesítették mindazt, amit a mai, egyre inkább felgyorsuló futballban elvárnak egy védőtől: magas és erős testalkatú, nem jön zavarba akkor sem, ha nála van a labda, képes a védelmi vonalból támadást indítani, megvan a sebessége, hogy ne fussák körbe a fürge támadók, szélsők. Az pedig, hogy a bal az erősebbik lába, még különlegesebb játékossá tette Szalait. Három - és négyvédős rendszerben is lehetett alkalmazni, és attól sem jött zavarba, hogyha esetleg balhátvédként kellett helytállnia.

Egy hiba, törik egy karrier

A 2022/23-as idényben Szalainak 32 bajnoki és több mint 2800 perc jutott az isztanbuli óriásnál, borítékolható volt, hogy pályafutásában hamarosan jön a következő fejezet, egy európai topliga. A hátvédet többek között a Napolival és az Atlético Madriddal is összeboronálták, a befutó viszont a német élvonal középmezőnyébe tartozó Hoffenheim lett. Az átigazolási vételár akkor klubrekordot jelentett a kékeknél (12,3 millió euró), a szurkolók többsége pedig elégedettséggel dőlhetett hátra: ismét egy ésszerű döntés, egy-két év, és Szalai eléri a fent említett Napoli és Atlético Madrid szintjét is.

Aztán jött egy hiba. A Bundesliga 2023/24-es idényének rajtján a Hoffenheim a Freiburgot fogadta, és végül 2-1-es vereséget szenvedett. Szalai kezdő volt, azonban az első félidőben előbb öngólt szerzett, a második találat előtt pedig pont válogatott csapattársa, Sallai Roland “ültette” a földre, aki be is fejezte az akciót. A hátvédet a félidőben lecserélte Pellegrino Matarazzo vezetőedző. Ezzel a pocsék bemutatkozással rögtön elásta magát az amerikai menedzsernél. Két fordulóval később hiába játszotta végig a Wolfsburg ellen 3-1-re megnyert összecsapást, a maradék 15 fordulóból mindössze kettőn lépett pályára. Szalai, pályafutása során először, gödörbe került.

Déjà vu

2024 telén úgy néz ki, hogy a szenvedés gyorsan véget ér, a Freiburg kölcsönvette a magyar játékost idény hátralevő részére. Ott azonban megint megtörtént a baj: ismét első pályára lépés, ezúttal csereként, a Werder Bremen ellen 2-1-es hátrányban, a hosszabbítás perceiben Szalai rosszul teszi haza a labdát, Julián Malatini lecsap rá és eldönti a három pont sorsát. Innentől két bajnoki 82 perce jut neki. Nagy jóstehetség pedig nem kellett hozzá, Szalai a kölcsön után visszatért a Hoffenheimhez.

A szurkolók ellenszenve

Miközben a hátvéd klubszinten alig játszott, Rossi továbbra is alapemberként számított rá a magyar válogatottban. A meccshiány azonban elkezdett meglátszani rajta, ami a leginkább az utolsó Európa-bajnokságon csúcsosodott ki: a Svájc ellen 3-1-re elvesztett találkozón meglehetősen gyenge teljesítménnyel rukkolt elő, és miután Dárdai Márton honosítása után már lett ballábas posztriválisa, Rossi a torna hátralevő részében inkább azt kezdte el favorizálni. A kissé csalódást keltő Eb után az olasz szakember sok kritikát kapott a szurkolóktól és szakértőktől amiatt, hogy nem hajlandó frissíteni a keretén és mindenáron a megszokott játékosainak szavaz bizalmat. A szeptemberi Nemzetek Ligája időszakra Rossi hallgatott a kritikára, és elkezdett aktuális teljesítményalapú kereteket összerakni, aminek egyik első áldozata maga Szalai lett.

A játékos szálka nélkül, lehajtott fejjel készült újra a Hoffeinheimnél és bízott abban, hogy a kemény munka és az új szezon meghozza számára az áttörést Németországban. Matarazzo azonban olyannyira hallani sem akart róla, hogy az első bajnoki után még a kispadról is elküldte, és száműzte a keretből. A remény ugyan felcsillant, amikor a gyenge eredményei miatt az amerikainak mennie kellett novemberben, de az őt váltó Christian Ilzer sem látott Szalaiban fantáziát.

Rossi rossz idejű ösztönzése

Így jöhetett 2025 telén az első szintesés, és a belga bajnokság. Szalait a Standard Liége vette kölcsön, de a kilenc ligameccsből a három pályáralépés itt sem volt túl pozitív mutató. Rossi mindent megtett, hogy Szalai önbizalma újra visszajöjjön, a tavaly márciusi, Törökország elleni Nemzetek Ligája rájátszásra úgy hívta vissza a válogatott keretébe, hogy az azt megelőző nyolc hónapban 155 percet játszott klubszinten. Az olasz szakember döntésének pedagógiai motivációit meg lehetett érteni, de a szurkolók túlnyomó többsége elég negatívan élte meg Szalai visszahozatalát, aki főként a tavalyi Eb óta talán a legnagyobb „közellenség” és céltábla a népes szurkolótábornál. Ez pedig már inkább Rossi sara, mint ösztönző keze: ő segítő kezet nyújtott, Szalai ebbe belekapaszkodott, de ha egyszerűen két idényen keresztül szinte alig játszott klubszinten, azt nem lehet néhány nap alatt éles helyzetben pótolni a válogatottban, kiélezett találkozókon, jön a visszafogott teljesítmény, erősödnek a negatív visszhangok.

Akárhonnan nézzük is, bármilyen nyelvi analízist vetünk is be, ez nem valami szerencsétlen félrefogalmazás, hanyag szóhasználat, hanem egy felépített kijelentés.