Lázár János nem véletlenül cigányozott, és nem is a Mi Hazánktól akart szavazókat elcsábítani, sőt, nem is a kormánypárti romagyűlölő szavazók identitását – mit identitását?! elkötelezettségét! – akarta megerősíteni. Nem, nem, hölgyeim, uraim!
Az az igazság, hogy Sigmund Freud óta az emberiség meditáló része pszichológusnak képzeli magát. Én is azt hiszem, hogy értem az emberi jelenségeket (naná! ki, ha nem egy író!), pedig csak találgatok, mint Karinthy Frigyes őrmestere. Mikor nem talál: így lősz te, így lősz te, így lősz te, így lősz te... Mikor pedig talál: és így lövök én!
Lázár János, ahogy bécsi fellépésekor a migránsozással, majd később a szegénytaposással (emlékszünk: akinek nincs semmije, az annyit is ér!), most a cigányozással is egy központilag alaposan átgondolt, megtervezett és kivitelezett akció során rohamozta meg a választók tudatalattiját. A nemzet nyolcvan-kilencven százaléka ugyanis nyíltan vagy rejtetten előítéletes (és most nagyon udvarias statisztikus voltam), azaz utálja (vagy legalábbis féli) a migránsokat, a cigányokat, no meg persze a zsidókat, és még egy-két nemzetiséget, nemzetet.
Persze a választópolgárok nagy többsége nem rasszista – nyilvánosan. Isten ments! Csak a tudatalattiban. Nyilvánosan, pláne idegenek között semmi gondja az említett „másokkal”. Csak akkor aktiválódik a rejtett attitűd, a tudatalatti előítélet, amikor a szomszédjába akar költözni egy roma vagy menekült, esetleg a lányát-fiát akarja hüpe alá kísérni valaki a „bélyeges seregből”.
A Fidesz a tudatalattit bombázza, ahol a döntések igazi erős forrásvidéke pezseg. Ez a módszer a XX. században több esetben véresen bevált a hatalmat megszerezni, illetve megtartani vágyók esetében. Emlékezhetünk: vesztett németnek bosszút és életteret ígértek, orosz nyomornak vörös Kánaánt, Trianon-roncsoltnak revíziót, stb..
Cigányokat verbálisan megalázni? Nyerő stratégia. Sokan persze, akiknek nagyon nem tetszik a lázári stíl („Jani túltolta!"), mert sok humanista regényt olvastak, filmet néztek, zavartan bólogatnak, mint plüsskutya a kalaptartón.
„No, igen, igen, migránsok helyett romákkal tisztíttatni a klotyót, szemét egy gondolat, de logikus.”
A tíz-húsz százalék pedig, amelyik igazán és szívből felháborodik a miniszteri érvelésen, mert így nevelték, hetekig ismételgeti a sztorit, mint én az imént, és ezzel – PR alaptétel! – ingyen terjeszti a mérget. (Emlékszel, Krisztina, mit mondtam 2010-ben? Ezek nem felelős politikusok, ezek marketingesek.)
Most nem térek ki a különböző választói rétegeknek szóló bocsánatkérésekre, meg az egyéb – látszólag – a cigányozás undormányát úgymond csökkentő szövegekre („én a Dankó rádiót hallgatom”), no meg a romák megbékítésének szokásos olcsó (?) eszközeire. Ezek elemzése már valóban profi szakemberekre vár.
Végezetül a legfontosabb kérdés: mit tehet az ellenzék a tudatalatti kampány ellen? Hasonlót? Meg lehet próbálni, de a balosok, a libsik meg a szocik számára ma már nemigen működő program a nacionalista, rasszista vagy irredenta poloskákat széteregetni. Nem tudják, nem tudhatják, nem tehetik.
Hát akkor? Mi legyen? Vajon ki kell várni, hogy a tudatalattiban kampányolók kifáradjanak, vagy megbocsáthatatlan bűnöket kövessenek el? Esetleg a választóik észrevegyék, hogy a választottjaikon nincs ruha?
A szerző író.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
