Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr!
Alkotmányos szokásainknak megfelelően az a miniszterelnök feladata, hogy szót kérjen és tájékoztassa a magyar népképviselőket arról, hogy mit végzett a kormány, mióta nem láttuk egymást.
Hát történt valami.
Ugye megbeszéltük Rogán és Menczer urakkal, hogy a büdös kommunista Szabó Ervinről elnevezett könyvtár gyönyörű épületét, a hajdani Wenckheim-palotát sem hagyjuk a komcsik mocskos mancsaiban és megmentjük a hazának, a könyv amúgy sem divat, haladni kell a korral, digitális forradalom zajlik, vagy mi a fene, ne legyünk boomerek, hölgyeim és uraim. (Nevetés és taps a kormánypártok soraiban.) Egyidejűleg Rogán és Menczer képviselő urak segítségével kampányt indítunk a könyvtár jelenlegi igazgatója ellen, bebizonyítva, hogy in flagranti érték, amint felkínálta magát egy ukrán sertésnek, erről filmfelvétel fog tanúskodni. Az adásvétel ügyében magam is elmentem a könyvtárba, és ahogy a folyosón mentem, egyszer csak egy irdatlan fóliáns a fejemre esett. Elvesztettem az eszméletemet, s midőn magamhoz tértem, közölték velem, hogy egy XVIII. századi fémcsatos Biblia talált el, fájt, mint a durvaisten, elég komoly sebet ütöttek a koponyámon a fémcsatok. Mármost ahogy lassan visszatért a tudatom, kicsit átértékeltem a dolgokat, ezt szeretném megosztani önökkel, amíg nem késő.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha egy szóval akarnám összefoglalni mondandóm lényegét, én is csak azt mondhatom, hogy elkúrtuk! (Zaj a jobb oldalon, szórványos taps a bal oldalon.) Igen, hölgyeim és uraim, a villámfény vakító világosságával látom, hogy diametrálisan az ellenkezőjét kellene annak csinálni, mint amit eddig csináltunk. (Taps balról, bekiabálás: Őszödnél vagy? Taps szélsőjobbról.)
Nem véletlen, hogy szembefordult velünk az ország, hiába hazudjuk, hogy ők hazudnak: mi hazudunk, látástól vakulásig. Hiába fizetjük a mi kis bazedovos tekintetű Goebbelsünket, igen, rád célzok, Tónikám, vagyis magára gondolok, miniszter úr, az eddigi fogások nem működnek. Miénk az állam, de az ország ellenünk van, valljuk csak be. Hiába prütyköltük meg a magyar sajtót és nyomja az MVM a billiókat a médiánkba és hiába futtatjuk a mocskos szájú kis nácijainkat, a nép kinevet minket, nem félnek tőlünk.
És igazuk van, tisztelt hölgyeim és uraim, mert az országnak harmada megint éhen gebed, 1 millió 819 ezer embert fenyegetett tavaly a szegénység, bő milliónyian súlyos deprivációban élnek, ebből is jön a demográfiai katasztrófa, pár év, és 9 millió alá esik a magyarok száma – annyit értek az intézkedéseink, mint Lölőnek az olvasószemüveg (© Marika néni). Tévedés volt szétszabni a kontrollt, hülyékkel föltölteni az Alkotmánybíróságot, Poltot ejteni az ügyészségen. Hiba volt buzerálni a bírókat, egy szatyor fingot tenni köztársasági elnökké (nevetés a baloldalon), hiba volt tízezresre duzzasztani a minisztériumi apparátust, és hiba volt előtérbe tolni olyan érdekes arcokat, mint Schmidtmarcsi, Csokis Máté, Győzike, Nagyferó vagy Tóthgabi, bár a borzalmas tagságot nem lehet eléggé lebecsülni, de hát láthatóan a többség sugárban hány tőlük.
Hát ébredjenek már föl önök is, tisztelt hölgyeim és uraim! Az államadósság az egekben, ma épp’ kábé 64 ezer milliárd, a forint mint a szatyor fing, az akkugyárral lábon lőttük magunkat, beismerem, öngól volt, ahogy abban is tévedtem, amikor az orosz medvét választottam az Unió helyett. Harmadik éve nem nő az ipar, majd’ minden kategóriában az utolsók lettünk Európában, elárultuk az országot és elárultuk Európát.
Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Ház, Hölgyeim és Uraim! Én ezennel megkövetek mindenkit, bocsánatot kérek az elmúlt bő másfél évtizedért a magyar néptől és azt kérem önöktől: szavazzanak a Tiszára! (Őrjöngés mind bal, mind jobb oldalon, a házelnök láthatóan gutaütést kap, hörögni kezd, habzik a szája, ellilul, leesik a pulpitusról, berontanak a teremszolgák vagy mik, hogy kivigyék, de már elhunyt, teljes káosz.)
