Egy vidéki nagyváros piacáról jött a hír, hogy a pirospaprika ára - minőségtől függően - kilónként már ötszámjegyű lett. De áruházi összehasonlító adatokat is lehet olvasni, hogy 10–15 dkg csomagolásban hol, mennyit kérnek érte. Azt azonban egyszer sem olvastam, hogy mennyi is a kertészeti termékek előállítási költsége, mennyibe kerül, míg a boltok polcaira, a piacok asztalaira, a vevő kosarába kerülnek.
Vegyük nagy vonalakban sorba: vetőmag előállítás a vetőmag üzemben, talaj előkészítés, fólia sátor működtetése, vetés vagy palántázás, növényápolás, esetleges vadkár, betakarítás, feldolgozás, csomagolás, szállítások, árusítás, bejelentés, adminisztráció stb.. Emellett a gépek megvásárlása vagy lízingelése, az üzemanyag, a munkaerő, az adók és a járulékok, a feldolgozás és a csomagolás gép- és munkaerő költsége, a polcpénz és/vagy a piaci asztalbérlés, a piaci árusítás egyéb költsége, az esetleges túlárazott eszközök mind benne vannak az árban. Itt bizony nincs rezsicsökkentés!
Ha valaki vállalkozik arra, hogy összeadja egy termék előállítási költségeit, mondjuk a talaj-előkészítéssel kezdődően a NAV által hitelesített vásárlói számla átnyújtásáig, azaz a földtől a fogyasztóig, akkor bizony nagyon meglepődik. Rá kell jönnie, hogy márpedig ingyen ebéd nincs, a termék árában valamennyi költség és tisztességes haszon is megjelenik, mert ez a világ rendje. De nem csak a zöldségeknél.
A kertészeti termékek előállítása ráadásul a világon mindenütt erősen kézimunka igényes, kockázatos, különösen a szabadföldi termesztés. Márpedig a jó fűszerpaprika döntően szabadföldi kultúra. Óva intek mindenkit az általánosítástól, amit hallani lehetett még a „zőccséges világban”, hogy a paraszt bőre alatt is pénz van. És ha volna is, nagyon is megérdemelné. Napkeltétől napnyugtáig fólia sátorban dolgozni nem éppen szanatórium. A gond sokkal inkább az, hogy a vásárlók, azaz a bérből és fizetésből élők, különösen a nyugdíjasok anyagi helyzete rendkívül szomorú.
De vajon hogy lehet az, hogy pl. Hollandiában és Lengyelországban nagyon is megéri gazdálkodni - hogy csak az egyik legkisebbet és az egyik legnagyobbat említsem? Ők hogy csinálják? A holland mezőgazdaság hektáronkénti termelési eredményeit nagyon messziről és alulról nézzük. A lengyeleknél jól működik az összefogás. Nem lenne célszerű átvenni mindazt, ami jó? Igaz, már Lenin elvtárs is megmondta, hogy a nyugattól, ami jó, azt át kell venni. Aztán nem vették át, mert Lenin elvtárs meghalt. Lehet, hogy még most is itt tartunk?
Ha például létezne egy mezőgazdasági árutőzsde, mint Hollandiában, amit a gazdák kemény ellenőrzés mellett működtetnek, helyére kerülhetne sok minden. Persze erre azonnal itt a válasz, hogy a magyar agrártőzsde a Nagybani - korábban a Bosnyák, még korábban a Nagycsarnok. De ez azért mégsem működik olyan tisztán és átláthatóan, mint egy árutőzsde a maga tőzsdefelügyeletével.
Nem is olyan lassan eljön az az idő, amikor olcsóbb lesz a Brazíliából az Adriára hajóztatott és onnan tengelyen ideszállított baromfi, mint amelyet itthon nevelnek. De ugyanez vár a gabonára, a kukoricára is. Nem elég csak Ukrajnától félni, a magyar agráriumot kellene végre félteni.
Ha egyszer majd nem európai és hazai műzlikomisszárok, fotelzöldek és karrierképviselők irányítják az országot, hanem tapasztalt, szakképzett emberek, akiket nem rúgnak ki, ha véleményük is van; és ha egyszer a teljes pénzügyi vertikumot az adó-, a jövedelem-, a járulék-, a biztosítási és a támogatási rendszerrel együtt végre rendbe szednék, és nem évi adományokkal, ad hoc intézkedésekkel operálnának, akkor talán a vásárló sem úgy menne ki a piacra, hogy na lássuk, mi az, amit ma nem veszek meg.
A szerző agrármérnök.