96 éves volt, Pritzker- díjas, az ezredforduló egyik legsikeresebb és meghatározóbb sztárépítésze. Vele kapcsolatban mindenki a legismertebb épületét, a lassan 30 éves, bilbaói Guggenheim Múzeumot emlegeti. Építész ennél nem kívánhat többet: tucatnyi nagyváros kezdett el foglalkozni az úgynevezett Bilbao-hatással, vagyis azzal, hogyan lesz egy kulturális presztízsberuházásból a várost a világ turisztikai élvonalába emelő látványos turisztikai haszon?
Frank Owen Goldberg néven 1929-ben Torontóban született egy lengyel származású zsidó emigráns családban, 1947-ben átköltöztek Kaliforniába. Itt vette fel a Gehry nevet, majd nyitotta meg építészeti irodáját Los Angelesben.
Kezdetben viszonylag hétköznapi anyagokkal - fa, hullámlemez – dolgozott, ugyanakkor radikális szabadsággal értelmezte át a felhasználásukat. Ehhez példát éppen saját Santa Monica-i házának átalakításával mutatott példát. Kísérleti, de kis költségvetésű épület volt, ami sokak figyelmét felkeltett – így iratkozott be a szakmai köztudatba. Az elsők között használta ki azokat a lehetőségeket, amiket a számítógépes tervezés nyújthatott: épületformái ezzel még játékosabbak, jellegzetesebbek lettek és olyan merész formai ütközéseket alkalmazott, amivel stílust teremtett. A markáns saját stílus pedig félig meg is teremti a sztárépítészt: az addig bevetett szabályokra fittyet hányó, szoborszerű épületeivel világhírűvé vált. szabad formákat részesítő stílusát, amely később kézjegyévé vált. 1989-ben kapta meg az építészeti Nobelt, a Pritzker-díjat – majd 1997-ben jött Bilbao és a Bilbao-hatás.
Abban a versenyben, amelyet a világvárosok folytatnak a hírnévért, soha senkinek nem sikerült ilyen hatást elérnie. Az épületről magáról nehéz az építészet hagyományos fogalmai szerint bármit állítani. Egyesek szerint nem is épület, hanem egy gigantikus, titánlemezekből gyűrt szobor. Bár kritikusai felrótták neki, hogy a formai merészség a funkcionalitásban sok ponton kompromisszumos megoldásokat szült (egyszerűbben: múzeum maga a műtárgy, kiállításokat rendezni benne sokkal nehezebb), ő éppen azzal a kreativitással hatott, amelyben architektúrájában az érzelmi - szobrászati elemet a funkcionalitással azonos szintre emelte. Merész formai kísérleteivel nem pusztán épületeket hozott létre, hanem új szemléletet is teremtett az építészeti tervezésben. A még a reneszánsz tradícióból merítő, alapképleteiben az ember és az emberi alak arányaiból kiinduló, klasszikus modern építészet lezárult: Frank O. Gehry, Zaha Hadidnál és sok más sztárépítész már az anyag mikroszerkezetét nagyították körénk.
A Guggenheim Múzeum után mondta egy építész, hogy ez az épület jobban néz ki önmagában, mint műtárgyakkal telerakva.
A 2000-es években aztán sorban jöttek a megrendelések és a sztárépületek: további múzeumépületetek Seattle-ben, Chicagóban, Torontóban, Arles-ban, a Los Angeles-i Walt Disney koncertterem, az első 76 emeletes felhőkarcolója New Yorkban, Párizsban a Louis Vuitton Alapítvány székháza, 2018-ban a Facebook Menlo Park-i völgyi West Campusa.
Frank O’ Gehry halála után is marad, ami volt: az egyik legbefolyásosabb alakja a XX-XXI. század építészetének.
