Nekünk, magyaroknak különösen fontos város Párizs. A magyar irodalom nem egy megkerülhetetlen alkotója élt, szenvedett, rajongott a városban, a városért, a város kínálta egyediségért Heltai Jenő regénybeli alakjától („Ezerkilencszázban magánosan és szegényen Párizsban éltem, több, azóta diadalmasan megszűnt budapesti napi- és hetiújság levelezője gyanánt.”) a hús-vér Ady Endrén (Párizs az én Bakonyom) át a Rejtő Jenő teremtette halhatatlan Vanek úrig. („A Bl. Mich’, a St. Germain és a Pantheon környéki kis szállók népe elözönlötte a Szajna-partját, és a korlátokon üldögélve lógázták lábaikat a víz felett.”). Nem túlzás, hogy a fény városa a magyar irodalomban senkit nem hagyott hidegen.
Az 1938-ban született Magyar Miklós – az irodalomtudomány doktora, professor emeritus, kutatási területe a magyar és a francia irodalom, az 1988 és 1991 közötti időszakban a párizsi Sorbonne egyetem vendégprofesszora – érdekfeszítően és világosan ír, bárkinek jó elidőznie a könyvei, tanulmányai, esszéi mellett. A Párizs tegnap és ma város - és kultúrtörténeti, történelmi kalandozás, könnyen meghozza a kedvet, hogy azonnal jegyet foglaljunk, és elmenjünk Párizsba. Aki későbbre halasztaná az utazást, annak jó felkészültséget ad a könyv, aki úgy dönt, ő aztán nem utazik sehova, is élvezetét lelheti a kötet olvastán: szórakoztató beszámolót találhat a város építészetéről, emblematikus épületeiről, egykori híres lakóiról.
Tudták-e – ha nem, a könyvből megtudhatják –, melyik Párizs legrégibb étterme? Mit csinált a hegedűművész Paganini Párizsban? Hogyan vélekedett Az idegen és A pestis Nobel-díjas írója a II. világháború lezárása után a kollaboránsokról?
