Azt állította Orbán Viktor (az Axel Springer német kiadóvállalat vezérigazgatójának adott videó-interjújában), hogy „nemcsak a leghosszabb ideje kormányzó miniszterelnök vagyok, hanem a leghosszabb időt, 16 évet töltöttem az ellenzék vezetőjeként is”.
Ezzel szemben a tény az, hogy 1990-től 1998-ig Orbán nem az ellenzék vezetője volt, hanem a legkisebb parlamenti párt elnöke, bár kétségtelen, hogy ’98-ra már majdnem az összes többi ellenzéki pártot bedarálta. Rég volt, szép volt… De ennyire? Tán igaz se volt.
Azt is állította Orbán (ugyanott, a németeknek a Fideszről), hogy „mi egy antikommunista, földalatti mozgalom voltunk”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Fidesz ugyan antikommunista volt, de nem földalatti mozgalom. Miután 1988 márciusában megalakult, a rendőrség törvénytelennek minősítette és figyelmeztetésben részesítette. Hűha! Nehéz évek voltak. Vagy napok.
Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „ez egy olyan ország, ahol mindig két párt volt és két párt lesz. Vannak persze kisebbek, de a meghatározó, az kettő: baloldaliak és jobboldaliak”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ez nem egy olyan ország. Ha csak a rendszerváltozás óta eltelt időszakot nézzük, akkor az első választás után nagyon erős volt a kettő között elhelyezkedő liberális oldal, az SZDSZ és kisebb részben a Fidesz, aztán a 22-es választásokon egy bal- és jobboldali pártokból álló szövetség alakult, centrista programmal, most pedig a Tisza helyezkedik el nagyjából középen, egyaránt bal- és jobboldali vonásokkal, miközben tőle balra ott a DK, szélsőjobbra meg a Fidesz és a Mi Hazánk. Orbán persze minden erejével és szavával igyekszik balra tolni a Tiszát, de nem megy. A Fidesz propagandája már ott tart, hogy az egyik Tisza képviselőjelöltről kiderítette, hogy a nagyapja MSZMP-s volt. És Orbán apja? És Orbán miniszterei?
Azt állította a miniszterelnök (ugyanott), hogy „lehet az unió gazdaságpolitikájától eltérő, sikeres magyar gazdaságpolitikát csinálni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy talán lehet, de Orbánnak egész biztosan nem sikerült. Ennek alátámasztására egyetlen adat is elég: Magyarországon 2010-ben az egy főre jutó nemzeti össztermék vásárlóerő-paritáson magasabb volt, mint Lengyelországban, Lettországban, Litvániában és Romániában, ma, 16 évnyi Fidesz-kormányzás után viszont alacsonyabb. Lecsúsztunk. Pedig ebbe a GDP-számba még az Orbán-kör vásárlóereje is beleszámít.
Azt állította Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter (a TV2-ben), hogy miközben a kormány jövőre bevezeti a 14. havi nyugdíjat, addig a Tisza Párt 20 százalékos nyugdíjadóval készül, ami éves szinten 590 ezer forinttal kevesebbet jelentene az átlagnyugdíjasoknak.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Tisza Párt jelentős nyugdíjemelési programot terjesztett elő, és soha semmilyen formában nem vetette fel a nyugdíjak megadóztatását. De hát Hankó nyilván azért innovációs miniszter, mert bár a nyugdíjügyek egyáltalán nem tartoznak hozzá, óriási innováció kell ahhoz, hogy ekkorát hazudjon. Persze lehet, hogy ez benne van a munkaköri leírásában is.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.