A tizenkilenc éven át megrendezett Pécsi Országos Színházi Találkozó előtt is vándorolt az OSZT és tavaly óta ismét minden évben más város, illetve színház lehet a házigazda. Tavaly Kaposvár indította a sort, idén Szolnokra invitálták a verseny és az off program résztvevőit és persze a közönséget. A produkciókat szinte minden alkalmommal telt ház fogadta, egy előadást mondtak csak le – hivatalosan műszaki okok miatt – a sportcsarnokba tervezett Esthajnal című darabot, melyet Vidnyánszky Attila rendezett a Nemzeti Színházban. Vidnyánszky egyébként a Magyar Teátrumi Társaság elnökeként a találkozó műsorfüzetében újra hangoztatja, hogy „az OSZT nem verseny. Nem díjakról szól. Helyzetjelentés, sőt tanúságtétel. Arról, hogy miként látjuk ma a világot, és hogyan próbáljuk mindezt színházi nyelven, tisztán, bátran, őszintén kimondani.” Nem tudom, hogy a Nemzeti Színház főigazgatója mennyi a „versenybe” végül beválogatott produkciót látott, de több ilyen szellemű előadás tényleg bekerült a programba. Általában mindig sok vitára ad alkalmat maga a válogatás. Mint tavaly is, most is a házigazda színház, jelen esetben a szolnoki tetárum és annak direktora, Barabás Botond kérte fel az idei válogatókat. Bár Vidnyánszky szerint nem verseny a találkozó, a szemle programban szereplő előadásokat mégis értékeli zsűri, méghozzá több is. Úgy tudni, hogy ami a válogatókat és a zsűritagokat illeti a szolnoki színház a Magyar Teátrumi Társaság mellett a Magyar Színházi Társasággal is egyeztetett. Végül az utolsó szót a házigazdák mondták ki. A válogatók csapatába bekerült Peremartoni Krisztina, Papp Tímea, Horányi László, Elek Tibor és L.Simon László. A szakmai zsűri tagja volt Lőkös Ildikó dramaturg, Bazsányi Sándor irodalomtörténész, kritikus, Antal Csaba díszlettervező, Molnár László színművész és Szabó K. István rendező. Volt ezenkívül egy háromtagű színészzsűri és egy külön grémium, amely a Szolnoki Szigligeti Színház különdíját volt hivatott odaítélni.
A díjazottak kilétére azonban várni kell, mert miközben hétfőn éjjel véget ért a fesztivál, a díjátadót csak június 24-én rendezik meg a Helló Erkel turnéest keretében a szolnoki színház nagyszínpadán.
Néhány tendenciát azonban mindenképp érdemes megemlíteni a látott szemleprogram alapján. Jól kitapintható például, hogy mennyire fontos egy adott előadás tekintetében, hogy szakmailag milyen állapotban van egy adott társulat. Erre jó példa a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház – Tompa Miklós Társulatának a Ház a blokkok között című produkciója. Az együttes már többször dolgozott korábban Radu Afrim rendezővel, ráadásul a szöveg, amely egy családtörténetet követ, úgy született, hogy maga a rendező írta a próbák alatt napról napra, rögtön le is fordították magyarra és a színészek azonnal meg is tanulták az újabb részt. A marosvásárhelyi társulat óriási erővel és figyelemmel, több remek egyéni teljesítménnyel vitte színre az előadást. Az anyát játszó László Csaba, illetve a festő testvérpárt alakító Berekméri Katalin és B. Fülöp Erzsébet alakítása is díjesélyes. Ha már a társulat és egyéni teljesítmények a Szikszai Rémusz által a Budapest Bábszínházban rendezett Peer Gynt szintén egyesíti ezt a két szempontot. Ibsen drámáját talán még nem is láttam ennyire többrétegűen megjeleníteni a színpadon. A bábok, a tér, az élő színészi játék olyan elegye jött létre, amely nem mindennapi. Zöldy Z. Gergely díszlete, illetve a Hoffer Károly által tervezett bábok olyan álomvilágba visznek, amely biztos, hogy sokáig a néző emlékezetébe vésődik. A nagyszerű együttes mellett vendégként Nagy Mari és Fodor Tamás tovább fokozza a jóérzést. A látvány, illetve a társművészetek, például a zene egyre fontosabbak az előadásokban. Erre példa az Alföldi Róbert által rendezett Székely Csaba-darab, Az igazság gyertyái. A Budaörsi Latinovits Színház előadása az egyre érettebb társulatot is helyzetbe hozza. De meghatározó a sokféle asszociációra alkalmas díszlet (Kálmán Eszter) és jelmez (Tihanyi Ildi) is. És hogy milyen világban élünk, na arra is bőven ad megfejtést az előadást, az identitás elfogadástól, a gyülölet és az egymást elpusztítani akaró légkör kilalakulásának mozzanataiig. A Stúdió K. Stuart Mária című előadása is szikáran mai olvasat Nagy Péter István színrevitelében. A két királynő Mária (Pallagi Melitta) és Erzsébet (Homonnai Katalin) viszálya mellett a férfiak Leicester (Nagypál Gábor) és Burleigh (Kaszás Gergő) árulással, pálfordulással, sok politikai szennyel teli hatalmi versengése igencsak ismerős lehet a mai világunkból.
A fesztiválon szakmai beszégetéseket is rendeztek szakmai hozzászólók és az alkotók részvételével Seres Gerda moderálásával. Az off programban pedig például az utolsó napon jól megfért egymás mellett Gálffi László A Darvas című egyszemélyes előadása (Örkény Színház), amely Darvas Iván Lábjegyzetetek című önéletrajzi kötetének részletetit dogozza fel, illetve a Színház-és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés színész hallgatóinak Parasztopera című vizsgaelőadása, amely Pintér Béla most már szinte emblematikusssá vált művét Csáki Benedek rendezésében vitte színpadra szintén a már emlegetett társulati, csapat erényeket szenvedélyesen felmutatva.
