Mátyás király meséjéből azt a lányt idézi Aleksandar Vucic Oroszországgal és Ukrajnával szembeni politikája, aki hozott is ajándékot is meg nem is. Amikor ugyanis múlt héten mindenfajta előzetes bejelentés nélkül, teljesen váratlanul részt vett az ukrajnai Odesszában tartott Ukrajna-Délkelet-Európa csúcstalálkozón, támogatásáról is biztosította Volodimir Zelenszkijt, meg nem is. Bár a csúcs kezdetén biztosította az ukrán elnököt arról, hogy Szerbia segít Ukrajnának „egy vagy két város” újjáépítésében, végül nem volt hajlandó aláírni az esemény zárónyilatkozatát, amelyben a résztvevők a leghatározottabban elítélték az oroszok Ukrajnával szembeni invázióját.
Ettől függetlenül még ez is több annál, mint amit a magyar kormány eddig megtett. Szerbiában legalább nem indult durva gyűlöletkampány az agresszor által megtámadott országgal szemben, ami persze nem jelenti azt, hogy a szabadságjogok bármennyire is érvényesülnének Belgrádban.
Ugyanakkor már önmagában annak negatív visszhangja volt Moszkvában, hogy Vucic egyáltalán elment Ukrajnába, néhány héttel azután, hogy Vucic részt vett a Győzelem napja alkalmából az orosz fővárosban tartott katonai parádén. A Kreml már amiatt is megorrolt a szerb elnökre, mert – amint nem egészek két hete egyértelműen kiderült – szerb hadiipari vállalatok lőszert adtak el Ukrajnának.
Hangsúlyozzuk, Szerbia nem lehet semmilyen szempontból sem példa Magyarország számára. de a belgrádi történések még jobban ráébreszthetik a szemlélőt arra, milyen mélyre süllyedtünk. Amikor az emberi jogok tekintetében már egy olyan országgal „versengünk”, ahol az egyes választások során általános gyakorlattá vált a szavazatvásárlás, a választók megfélemlítése, ahol a hatalmi elit mindent megenged magának.
A szerb elnök már-már tökélyre fejlesztette a Moszkva és a Nyugat közötti hintapolitikáját. Bár hazája hivatalosan továbbra is az Európai Unióba törekszik, sosem volt hajlandó csatlakozni az EU Oroszország elleni szankcióihoz. Az Ukrajna elleni orosz invázió óta ugyan nyomás nehezedik Vucicra, hogy végre döntse el, hazája a Nyugathoz kíván-e csatlakozni, mégsem érezni azt az eltökéltséget Brüsszel részéről a szerb vezetéssel szemben, ami egy értékközösségtől elvárható lenne. Nem állíthatnánk, hogy az Európai Bizottság nagy elszántsággal támogatná a demokráciáért és a korrupció ellen hónapok óta tüntető diákokat. Ezzel az EU éppen azokat idegeníti el magától, akik a Nyugat felé orientálnák az országot.
Az EU-párti erők számára az jelentette a kegyelemdöfést, hogy a Bizottság felvette stratégiai projektjeinek listájára a Jadar-völgyi lítiumbányászatot, amit a szerb lakosság nagyobbik fele elutasít a várható környezetszennyezés miatt. Bár Vucic elnök azt állítja, maximálisan betartják majd a környezetvédelmi előírásokat, köztudott: a lítium felszínre hozatala mindenképpen árt a környezetnek.
Brüsszel lépése nyomán a szerb elnök fellélegezhetett: mind bel-, mind külpolitikai szempontból továbbra is azt tesz, amit akar. A Bizottság azonban a jövőben nehezen állíthatja azt, hogy számára az emberi jogok elsőbbséget élveznek a gazdasági haszonnal szemben.