A 2025. január 27-én meghirdetett projekt híre azonban – magyartanárok segítségével, közösségi oldalakon, az online és print média közvetítésével - eljutott a Kárpát-medence minden zugába – ezt bizonyítja, hogy határon innen és túlról pici falvakból, kis és nagyvárosokból és a fővárosból is érkeztek írások. Szívfacsaróan nehéz sorsokról, a kitörés esélyeiről, közös generációs tapasztalatokról - bullying, önsértés, megfelelési kényszer, Covid-következmények, kapunyitási pánik - és egyéni utakról.
Családok titkai, nemzedékeken keresztül hurcolt traumák bontakoztak ki a szemünk előtt, a sérült és sértett társadalom teremtette, legyőzhetetlennek hitt, néha mégis legyőzött akadályairól kaphatott képet eddig a zsűri, mostantól pedig a pályázat honlapján pedig bárki, aki kíváncsi. És most is – szubjektivitás ide, elfogultság oda – érdemes kíváncsinak lenni. Bár egyetlen felnőttnek sem lesz könnyű szembesülni azzal, milyen világban kell önállósulniuk a mai 16-22 év közöttieknek.
Díjazottak
I. helyezett (Egymillió forint): „GallusGallusDomesticus“ - Krolikowski L. Lilian
II. helyezett (750 ezer forint): „Carminefalcon“ - Ősi Anna
III. Helyezett (500 ezer forint): „Anyátlanul“ - Kiss Bálint Béla
IV. helyezett (150 ezer forint): „Fifi“ - Kamarás Hanna
V. helyezett (150 ezer forint): „Felnőtt gyermekek“ - Bátor Emma
Népszava különdíj (100 ezer forint): „Bubu“ - Bolovits Bodza
Budapest különdíj (100 ezer forint) : „Újratervezés“ - Nagy Rebeka Bella
Az Európa Könyvkiadó könyvcsomagját nyerték:
Ars poetica - Fekete Gergő
Ida07 - Tarpai Zsófia
Keresztút - Virág Réka
Pippi – inkognitót kért
Pusti - Török Boglárka
Zsálya - Szövényi Boglárka Ida
A pályázatok az Élet.történet honlapján lehet elolvasni.
Szeretnék a rossz döntéseimért is felelősséget vállalni, és szeretném, hogy ne más mondja meg, mit kell gondolnom a világról. A szabadság szerintem nem az, amikor önfeledten repked az ember a föld felett, és mindenhol csillámpor meg fényesre csutakolt unikornisok.
A szabadság az, amikor végtelennek látod a horizontot, de tudod, hogy minden döntésed más útra vihet, amely ismeretlen még. Neked kell felismerned, hogy jó vagy rossz irányba visz, és a szabadság az, hogy dönthetsz arról, letérsz-e róla.
A járatlan út érdekel, minden veszélyével” – írja az élet.történet. pályázaton fődíjat nyert Krolikowski L. Lilian „GallusGallusDomesticus“ jeligéjű szövegében, amelynek részletei – a további, elismerést nyert pályázatokéival együtt - a Momentán Műhely játékosainak szabad és szellemes rögtönzéseiben elevenedtek meg a Budapesti Goethe Intézetben péntek délután zajlott díjátadón. Ezen Claudia Schmitz, az intézet igazgatóhelyettese köszöntötte a vendégeket többek között ezekkel a szavakkal: „Fontos számunkra ennek a projektnek, illetve ennek a versenynek a témája: a mai fiatal generáció hangjáról van szó, akiknek volt bátorságuk és nyitottságuk megosztani velünk gondolataikat és tapasztalataikat. Gyakran hallani, hogy a jövő a fiataloké, de ezek a fiatalok nemcsak a jövőt képviselik, hanem a jelent is, amelyben hangosan kell – sőt, muszáj – megosztaniuk nézőpontjukat és élményeiket, hogy meghallgathassuk őket, és képessé tehessük őket a cselekvésre. A mai fiatalok hangja mellett halljuk a háború előtti fiatalok visszhangját is, akik távolról kiáltják felénk tapasztalataikat, és emlékezésre késztetnek – sőt, szinte kényszerítenek –, hogy soha ne felejtsük el, mi történt ebben a világban, és milyen gyorsan próbálja a háború és az erőszak kioltani egy fiatal generáció álmait és reményeit” – mondta Claudia Schmtiz.
Németh Péter, a Népszava főszerkesztője is az egyes pályázatokon túlmutató tanulságot emelte ki: – Noha kétszáz dolgozat nem reprezentatív felmérés, de mindenképpen érdekes látlelet arról, miként is látják a fiatalok, a más gondolkodó fiatalok a jelenüket, a jövőjüket. Megmutatták, milyen ma Magyarországon élni.

A kíváncsiság szerepet kapott Czigány Balázs, az Esterházy Magyarország Alapítvány igazgató-helyettesének beszédében is: „Arra ösztönöznek minket, hogy nyitottabbak legyünk egymás iránt, hogy meghallgassuk egymás történeteit, és hogy felismerjük: minden életút önmagában érték, és minden emberi tapasztalat egyben a közös történetünkhöz is értéket ad hozzá. A fiatalok lelkesedése és őszintesége átüt a lapokról, és ez az erő elengedhetetlen a (társadalmi) empátia, tolerancia és a közösségek összetartása szempontjából” – hívta fel a figyelmet.
Kettős ünnepről beszélt videón küldött köszöntőjében Larissa Lempertiené, a Litván Nemzeti Könyvtár Judaika Kutatóközpontjának vezetője, aki a YIVO Intézet alapításának 100. évfordulóját hozta párhuzamba az élet.történet. pályázat fináléjával. „Soha nem gondoltam volna, hogy az én életem, egy hétköznapi fiatal élete, érdekelhet másokat!” – idézett egy sok évtizeddel ezelőtti fiatalt, aki éppúgy, mint a maiak: „megerősödtek önbecsülésükben és önértékelésükben a részvétel során” – vetette fel Larissa Lempertiené.
Upor László, a Freeszfe Egyesület delegálta zsűri tagja is videón üzent Berlinből, a biennálé megnyitójáról, ahol kiállítottak három kis videót a Freeszfe történetéről. – És hogy hogy jön ez ide? Úgy, hogy ti vettétek a fáradságot és megírtátok a saját történeteteket és ezzel közelebb léptetek ahhoz, ami mindannyiunknak a célja volna. Hogy megéljük a saját történetünket, ne csak tanúi, ne csak elszenvedői legyünk. Bevonjunk másokat, fölbátorodjunk mások történetei által, fölbátorítsunk másokat a saját történetünkkel, hogy együtt legyünk közösen részei annak a világnak, amit csak mi építhetünk föl és senki más, bármilyen patetikusan hangozzék is ez – hangsúlyozta a pályázók bátorságát.

Megpróbálták a majdnem lehetetlent, és majdnem sikerült is, a zsűri végül a tervezett hat helyett hét díjazottat választott, így született meg a Népszava különdíja.
„Tizenöt éves lány vagyok, hosszú szőke hajjal… vagyis már nélküle. Egyértelműen nehéz volt tőle megválni. Anyáék persze azt mondták, hogy így is szép vagyok, és erőt sugárzom. De én azért belül még keresem ezt az erőt. Próbálok hinni nekik, még akkor is, ha most egy kicsit elveszve érzem magam. Azóta sok minden változott bennem. Még ha a testem gyengül is, a lelkem erősebb lett. A félelmeim ott vannak velem, de most már másként tekintek rájuk. Nem menekülök tőlük, mert tudom, hogy az életem részei és ők formálnak engemet" – olvasható Bolovits Bodza Bubu jeligéjű írásában, amelyért Németh Péter adta át a különdíjat.

„Ezekben a fiatal emberekben egyetlen közös mindenképpen van – egyikük sem akart megszületni. A felelősség az elődeiké, ők intézték úgy, közösen, hogy legyenek, hogy a nemlétből ide legyenek rángatva... Úgy kellene intéznünk, hogy megérje lenni. Közösen kellene megszakítani a rossz sor(s)mintát, leszámolni az avítt, hierarchikus, tekintélyelvű, intoleráns, olykor kifejezetten abuzív és toxikus mintázattal, a kollektív transzgenerációs terrorral, amiben mi, magyarok élünk” – vetette fel Németh Gábor zsűritag, aki a méltóság mellett a választás szempontjairól is beszélt: „Nyilván nem életeket hasonlítunk össze, vagy díjazunk, hanem szövegeket. A szöveg minősége, az élettörténet rétegződései, drámája, a saját életre való reflexió szintje, és az a szubjektíven megítélhető szempont, hogy mennyire tűnik a korosztályra jellemzőnek, revelatívnak egy-egy írás, vannak-e társadalmi-közösségi, a szó klasszikus, görög értelmében politikai, azaz a polisz életére vonatkozó referenciái. De az igazi nehézség az volt, hogy ez nem egy tiszta profilú pályázat, nem irodalmi, nem történelmi, nem szociográfiai természetű” - részletezte.
„Másnap már szöktünk is el kora reggel anyaotthonba, Budapestre. Anyu felvette egy áldozatvédővel a kapcsolatot, és telefonon keresztül útbaigazítást adtak, hova kell mennünk.
Kora reggel keltett minket anyukám, és megvártuk, míg anyu barátja munkába indul, és a legközelebbi busszal siettünk Kaposvárra. Anyunak volt egy kis félretett pénze, így tudta az utazásainkat is fizetni. Szökésben voltunk, így anyu senkinek nem mondta, hogy hova megyünk, mert a falu, ahol lakunk, ott is pletykás emberek laknak, és hamar eljutott volna a hír anyám élettársához is, hogy Pesten vagyunk.
Végre Pesten voltunk...” - írja Nagy Rebeka Újratervezés jeligéjű pályázatában, amelyért Karácsony Gergely főpolgármester adta át Budapest Főváros különdíját.
Karácsony Gergely a Népszava és Budapest közös 152 éves történetről beszélt, amely - ahogy említette - az emberi méltóságról szól. A szülők felelősségről és a tágabb dimenziójú „nagyobb család” közéleti felelősségét említette, majd így fogalmazott: „Fontos, hogy olyan világot építsünk, ahol minden történet nagyon fontos.” A Budapest Főváros különdíját elnyert írásról így szólt: – Ezt olyan fiatal írta, akinek az életet valószínűleg nehezebb, mint a többi pályázóé, tele van bántalmazással családon belül és kívül, tele van kirekesztettséggel.

Az egy híján kétszáz szöveg folytatásra ösztönöz minket, tovább szőjük közös álmainkat. Az elismerést nyert írások könyv formát öltenek, az ötletgazda Horváth Patrícia vezetésével színpadon is megjelennek. Bátorságunk alig ismer határt, ezért két évre is merünk tervezni, 2027-ben ismét élet.történet. pályázatot hirdetünk.
Múlt és jelen találkozása
A Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány 2025. január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján hirdette meg élet.történet. pályázatát 16-22 éves fiatalok számára. A kiírás Horváth Patrícia színházrendező ötlete mentén és projektvezetői felügyelete alatt valósult meg a Budapesti Goethe Intézet, az Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány, Polgár András, Olti Ferenc és Szakonyi Péter partneri együttműködésében, Budapest Főváros Önkormányzatának támogatásával. Május 2-ig lehetett pályázni az www.elettortenet.com oldalon 18-30 ezer karakteres szöveggel, végül 199-en küldték be írásukat.
Megérteni a jövőt alakító fiatalokatAz alapötletet a Berlinben és a lengyelországi Vilnóban (ma Vilniusban) az 1930-as években zsidó értelmiségiek által létrehozott Jiddis Tudományos Intézet (YIVO) korabeli élettörténet-pályázatai, ezen belül is a 2017-ben megtalált, több száz zsidó fiatal írásos története adta.
A YIVO, azaz a Yidisher Visnshaftlekher Institut – amely lényegében a világ egyik első társadalomtörténeti kutatóintézete és jelenleg New Yorkban működik -, három önéletrajz-pályázatnak is életre hívója volt az 1930-as években. Ezeket a legnagyobb zsidó újságok címlapján közzétett felhívással indították el. A cél az volt, hogy a válaszút előtt álló világ történései közepette információkat gyűjtsenek a zsidó fiatalok mindennapi életéről.
A jelenlegi pályázati kiírás főbb vonalakban megegyezett az 1939-es felhívással, de nem szorítkozott egy adott vallási, vagy bármilyen más csoport megszólítására. Az alapvető kérdések pedig ugyanazok maradtak: Ki vagy te? / Hogyan élsz? / Milyennek látod a világot? / Milyen jövőt képzelsz el magadnak 10 év múlva?
Upor László: Levágjuk azt, amit vargabetűnek gondolunk és néha nem vesszük észre, hogy a lényeg a kifejtésben rejleneA díjátadó szereplői:
A Momentán műhely játékosai:
Nényei Gyurka
Hetyei Márk
Cserna Kristóf
Szendlay Köves Rozi
Puha Detti
Kovács Dodó
Ének:
Nyári Emma Pamína
Zongora:
Gyulai Samu
Műsorvezető:
Bálint Orsolya
Rendező:
Horváth Patrícia