A bolgár-francia képzőművész, Christo és felesége, Jeanne-Claude évtizedeken keresztül csomagoltak be ikonikus épületeket, hidakat, sőt szigeteket is. Táj- és térprojektjeiknek nemcsak metaforikus töltete volt: részben titokzatossá tették azt amit már ismerünk, részben arra is felhívták a figyelmet, hogy a szemünk már hozzászokott a látványhoz, amelynek szépségét, az apró részleteket már nem is vesszük észre. Bár érzékeljük a jelenlétét, valójában már nem látjuk, és semmilyen gondolatot, érzelmet nem vált ki belőlünk.
Lapunk munkatársa, N. Kósa Judit állandó kolumnája, a Lelőhely még a Népszabadságban indult, majd az újság gyalázatos megszüntetése után lapunk hasábjain folytatódott. A szerző nem épületeket becsomagolva igyekszik szemeket nyitogatni, épp ellenkezőleg: ő következetesen kicsomagolja a várost, sokszor – de nem mindig – egy épülethez kötődve mutatja meg Budapest egykori lakóit, akiknek fordulatos történeteit szépirodalmi igénnyel írja meg, a szereplők esendőségét időnként finom iróniával jelezve.
Az Örök hűség, kis hibával című kötet – a Lelőhely immár harmadik, újabb negyvenöt történetet tartalmazó darabja – most látott napvilágot.
„Az erzsébetvárosi Hársfa utcában, úgy félúton a Rákóczi út és a Dohány utca között áll egy csinos, kis kupolával koronázott, kétemeletes ház, amelynek ha megállunk a kapuja előtt, és felszegjük a fejünket, csodát láthatunk. A zárt erkély alatt kialakult boltív öblében bensőséges jelenet búvik meg: egy angyalhajú puttó épp a kádban áll, fürdeni készül; a másik a hengeres kályha előtt térdepelve a tüzet élesztgeti; de van a vakolat-fürdőszobában pompás toalettasztal és egy kényelmes pihenőpad is.” Így kezdődik a címadó történet (tulajdonképpen novella), ám a szemléletes leírás célja nem csupán az, hogy a ház rejtett szépségét fedje fel. Az épület dekorációja Gellért Emil vízműgyáros életének mementója, és ifjú arájáé, Alrunáé, aki ugyan egy középkori remetenő nevét viselte, ám annak szellemisége jócskán távol esett tőle, kalandor élete a tasmaniai Hobartban ért véget. Ám a polgárosodás korának filmsorozatba illő történeteit nemcsak házak, hanem tárgyak is megidézik. Igaz, inkább egy kortárs opera librettójaként élhetne tovább az a történet, amelyről a Batthyány és a tornyai Schosberger család címerével díszített dalmatika kapcsán mesél el N. Kósa Judit. Schosberger Ilona romantikus körülmények között, titokban egybekelt Rosenberg Gyula ügyvéddel, ám a zsidó nagypolgári család nem akart lányának zsidó férjet, így öt nappal később hozzáadták főúri kérőjéhez, Batthyány István grófhoz. A két férj a temesvári erdőben vívott párbajt, ám a drámát mégsem a halálos lövés zárta le. „Belegondolni is fájó, mik történhettek a negyvenes évek közepén egy nyolcvanhoz közeledő, közismert, dúsgazdag, nemesi származású, kikeresztelkedett hölggyel” – jegyzi meg a szerző.
Hogy miképp úszta meg a kivégzését a Szomorú vasárnap zeneszerzője, Seress Rezső, miután sikertelenül szökött meg a fogolytáborból, erről két történet is létezik, ahogy a haláláról is. „A múlt csak addig tűnik egyszerűen feltárhatónak, amíg túl keveset tudunk róla” – írja a Seress Rezső-ház kapcsán a szerző. Aki nemcsak „szórakoztat” olvasmányos írásaival, hanem mindig mélyre ás.
Az Örök hűség, kis hibával bédekker is, e könyvvel a kézben érdemes igazán felfedezni a várost, elmerülni a történeteiben. Bédekker az élethez is: csak aki mélyre ás, láthat igazán.
Infó
N. Kósa Judit: Örök hűség, kis hibával – Lelőhely 3., Városháza Kiadó.
A szerző pénteken 16 órakor, szombaton 11 órakor dedikálja a kötetet a Városháza Kiadó standjánál.
