Ezúttal nem a kártyaasztalon, hanem a futballpályán. Még fél év sem telt el az esztendőből, de nagy valószínűséggel már megdőlt a magyar labdarúgás ezévi alulmúlási rekordja. U21-es válogatottunk, a felnőtt együttes aranytartaléka olyan futball nagyhatalmak reprezentánsaitól szenvedett megalázó vereséget, mint Izland(0-3), Írország(1-3), Albánia(1-2).
Mielőtt folytatnám berzenkedésemet, engedtessék meg egy filmbéli jótanács: óvakodj a törpétől! Az óriások pedig még szóba se jöhessenek, teszem hozzá figyelmeztetésként.
A felnőtt válogatottság előszobáját jelentő korosztályos csapatunk katasztrofális teljesítménye mindenképp újabb súlyos figyelmeztetésként értékelendő. Pedig szerintem a szövetségi döntnökök hosszas keresgélés, mérlegelés után mindent elkövettek, nehogy igazi megmérettetésekre kerülhessen sor, szakadjon meg végre a szokásosan felejtős ügymenet. Talán még nincs késő a túl hosszúra nyújtott önáltatási periódus befejezésére.
A mentségkeresés magyar bajnokainak fel van adva a lecke. A tudás- és felkészültségbeli elmaradottságunk miatt ugyanis elég nehéz lesz csak külső okokra hivatkozni - a jósolhatóan nagyon rövid és önfelmentő magyarázkodás során. Talán némi hitelt kölcsönözhet megállapításaimnak, hogy anno az MLSZ utánpótlás bizottság vezetőjeként meglehetős rátekintéssel, ám a mainál jóval szerényebb cselekvési és anyagi lehetőségekkel rendelkeztem. Az idő tájt Sárosi László, Rákosi Gyula, Bicskei Bertalan mégis érmekkel szokott hazatérni a nemzetközi utánpótlás tornákról.
Ismétlem tehát: a külső okokkal takarózás hazai sampionjainak fel van adva a lecke. Miután figyelem- és pénzhiányra, a politika és az állam közömbösségére nem hivatkozhatnak, talán rá kellene fanyalodni a lényegre. A tehetségek felkutatásának, sajátos képzési és versenyeztetési rendszerének korszerű kialakítására, első lépésként pedig egy őszinte szembenézésre.
A szerző testnevelő, labdarúgó szakedző, az Országos Sporthivatal volt elnöke.