A védelmi képességeinek fejlesztését a hidegháború vége óta elhanyagoló Európa egyre inkább sebezhetőnek érzi magát Moszkvának az ukrajnai hadszíntéren túlmutató törekvéseivel szemben. Az öreg kontinensnek veszélyek sorával kell számolnia, kezdve rögtön a Kreml háború előtti követeléseinek felújításától.
Az isztambuli tárgyalásokon Oroszország június elején egyértelműen elutasította az Ukrajna által szorgalmazott tűzszünetet, közölte, hogy csakis a háború „kiváltó okainak” felszámolásával hajlandó békéről tárgyalni, és legfőbb feltétele a NATO terjeszkedésének leállítása.
Szergej Rjabkov külügyminiszter-helyettes egy hétfői interjúja szerint ennek a számukra „alapvető és legsúlyosabb problémának a rendezése nélkül egyszerűen lehetetlen megoldani az euroatlanti térség jelenlegi konfliktusát”. Rjabkov felidézte, hogy az Ukrajna elleni invázió 2022. februári megindítása előtt Oroszország a NATO infrastruktúrájának az 1997-es vonalak mögé való visszavonását követelte, és hozzátette, hogy „álláspontunk e tekintetben változatlan”.
Leginkább a balti országok érzik magukat fenyegetve, nap mint nap tapasztalva az ellenük irányuló hibrid hadviselést, egyebek közt a légi forgalom GPS-jeleinek zavarását és tengeralatti kábelek elvágását.
Észtország és a két éve NATO-taggá vált Finnország határa mentén lévő, mostanáig szinte néptelen orosz támaszpontokon pedig új építkezések zajlanak. Múlt hétvégi elemezésében a brit Economist egy friss dán hírszerzési értékelésre hivatkozó elemzésében azt írta: 2024 folyamán megváltozott az orosz újrafegyverkezés jellege is: „a veszteségek pótlása helyett fokozott katonai építkezés” zajlik. Egyesek szerint Oroszország biztosan támadni fog. „A kérdés csak az, hogy mikor...” – érvelt tavaly Kaja Kallas, akkor még észt miniszterelnök (ma az EU külpolitikai vezetője). Mások, köztük Pedro Sánchez spanyol kormányfő, kétlik, hogy Moszkva ambíciói túlmutatnának a Dnyipro folyón.
Jelenleg nincs konkrét hírszerzési információ, amely arra utalna, hogy Oroszország meg akarná támadni a NATO-t. De a szándékok változékonyak, s beszédeiben Vlagyimir Putyin közvetve gyakran kétségbe vonja a posztszovjet államok szuverenitását, és azokét is, amelyek egykor a birodalomhoz tartoztak, például Finnországét. Váltig hangoztatja, hogy Oroszországot a Nyugat fenyegeti, amely állítás a Kreml propagandájának hatására egyre szélesebb körben elfogadottá vált.
Csak az Orbán-kormány nem szavazta meg, hogy az EU új vámokat vessen ki orosz és belarusz agrártermékekrePutyin számára ugyanakkor a háború talán kevésbé a külső fenyegetésekről szól, mint inkább uralkodásának meghosszabbításáról és legitimálásáról – mutat rá az Economist. 25 évvel ezelőtti hatalomra kerülése óta öt háborút indított, mind népszerűségének csökkenésével kezdődött és hatalmának megerősödésével zárult. Bár az oroszok többsége szeretné, ha a háború véget érne, a Chicago Council on Global Affairs és a moszkvai Levada Centre közös felmérése szerint a legtöbbjük úgy véli, hogy a háború növelte az ország nemzetközi befolyását, és 55 százalékuk már előnyben részesíti a hatalom kiterjesztését a magas életszínvonallal szemben.
Három év háború után azonban az orosz gazdasága a stagnálás felé csúszik, ez pedig korlátozhatja a haderő fenntartását és fejlesztését. Hivatalos adatok szerint az ország tavaly a GDP 6,7 százalékát költötte védelemre, és az előrejelzések szerint ez az arány idén tovább emelkedik.
Mark Rutte: Oroszország öt éven belül képessé válhat katonai erő bevetésére a NATO ellenPutyin háborús lelkesedése és háborús képességei azonban két különböző dolog. Ukrajnában csapataik kilenc hónapja ostromolják a háború előtt 70 ezer lakosú Pokrovszkot, miközben naponta több mint ezer katonát vesztenek. (Az ukrán fegyvereserők adataiból ítélve éppen szerdán érheti el az inváziós orosz hadsereg embervesztesége az egymillió főt – a sebesülteket és eltűnteket is beleszámolva.) Az orosz hadsereg egy egész tisztgenerációja odaveszett, ami miatt „a kukában landolt” az orosz vezetőknek az a korábban dédelgetett törekvése, hogy egy karcsúbb, professzionálisabb, a technológiára és a mozgékonyságra épülő haderőt építsenek fel – véli az Economist, amely szerint míg az ukrajnai háború folytatódik, Oroszországnak nem lesz tartalék ereje, amellyel komoly fenyegetést jelenthetne a NATO-ra.
A nyugati hírszerző ügynökségek vizslatják, hogy az új erők felállítása mennyi időt vehet igénybe.
Vannak akik ezt tíz évre becsülik, de a legkevésbé optimista észt hírszerzők szerint Oroszország három-öt év alatt képes új alakulatokat kiállítani, a háború alakulásától, gazdaságától és a szankciók fennmaradásától függően. Ami a fegyverzetét illeti, Oroszország az ukrán becslések és a londoni RUSI kutatóintézet legfrissebb jelentése szerint évente több mint 1400 Iszkander ballisztikus rakétát és 500 H-101 cirkálórakétát képes gyártani. Harckocsikból és páncélozott harcjárművekből viszont olyan keveset tud előállítani, hogy a veszteségek üteme mellett azokból 2026-ra kifogyhat.
A hírszerzők egyik tábora ezért azzal érvel, hogy az Oroszországból érkező fenyegetés, bár valós, kezelhetőbb, mint általában gondolják. (…) Svédország és Finnország NATO-ba való belépése drasztikusan rontotta Oroszország helyzetét a NATO északi szárnyán. Az az elképzelés, hogy Oroszország kivonulhat Ukrajnából, megreformálhatja hadseregét és „megrohamozhatja Varsót”, teljesen „a fantázia világába” tartozik – mondta a lapnak John Foreman, aki Nagy-Britannia katonai attaséjaként szolgált Kijevben és Moszkvában. Egy másik iskola szerint Oroszország háborús képességei nagyban függnek a háború típusától. „Középtávon valószínűleg nem lesz képes felépíteni egy NATO elleni nagyszabású hagyományos háborúhoz szükséges képességeket” – ismeri el Litvánia védelmi hírszerző ügynöksége. „Azonban megteremthet olyan képességeket, amelyek elegendőek egy vagy több NATO-ország elleni korlátozott katonai akció indításához.”
A dán hírszerzés hasonló figyelmeztetést fogalmaz meg: Oroszországnak öt évre lenne szüksége ahhoz, hogy felkészüljön egy nagy háborúra. De csak két évre ahhoz, hogy felkészüljön egy „regionális háborúra” a balti-tengeri térség több országával szemben, és mindössze hat hónapra ahhoz, hogy „helyi háborút” folytasson egyetlen szomszédos országgal szemben.
Az Economist számításai szerint Putyin védelmi kiadásai nem érik el a NATO európai tagjainak hasonló ráfordításait. A széttagoltság és a párhuzamos tevékenységek azonban azt jelentik, hogy Európa kiadásainak legalább egy része pazarlás. Ennél is fontosabb, hogy bár az európai erők papíron jól felszereltek, amerikai beavatkozás nélkül nehezen tudnák célba venni hosszú hatótávolságú fegyvereiket, komplex légi műveleteket szervezni, nagy alakulatokat irányítani és legyőzni az orosz légvédelmet.
Direkt36: Közeli ismerőse, Georg Spöttle orosz titkosszolgálati kapcsolatai miatt akadt fenn a nemzetbiztonsági ellenőrzésen egy reménybeli magyar diplomataHa ez a feltételezés helytálló, és ha az európai újrafegyverkezés felgyorsul, akkor Oroszország valószínűleg továbbra is tartózkodik minden olyan háborús cselekménytől, amely a NATO alapokmányának 5. cikkében foglalt kölcsönös védelmi záradékot kiváltaná. De kockázatvállalási hajlandósága ennek ellenére növekedhet, főleg ha úgy ítéli meg, hogy Trump elnök elnézi majd neki a kisebb szabálysértéseket.
Katonai akciói magában foglalhatnak ambiciózusabb erőfeszítéseket is, amelyek célja az Oroszország által perifériának tekintett területek destabilizálása. A NATO-n kívüli államok pedig még könnyebb prédák lennének. „Ha azt látnánk, hogy transznisztriai orosz csapatok vonulnak be Moldova valamelyik részébe az nagyon-nagyon nehéz helyzetet teremtene, és megosztaná a NATO-t” – mondta az Economistnak egy hírszerzési bennfentes.
