Várom Nagy Márton Facebook-videóját, amiben bejelenti, hogy behívatta a GDP-t. Nem is értem, hogyhogy nem beszélgetett még el vele, amiért az nem úgy viselkedik, ahogy a kormány elvárja. A miniszter megtette ezt korábban a Spar vagy a Budapest Airport vezetőjével, a kereskedelmi láncokkal, a bankokkal, a biztosítókkal, a drogériákkal, meg valószínűleg sok olyan gazdasági szereplővel, akikről nem is tudunk. Nagy gyakorlata van abban, miként kell elérni valakinél azt, amit nem akar. A GDP-nek is megmondhatná, ez a teljesítmény, amit produkál, lassan ahhoz is kevés, hogy tisztességesen túlárazzanak egy jófajta állami beruházást.
A GDP eddig csak a felmentéseket kapta: Covid, rossz világgazdasági környezet, nem érkező uniós támogatások, energiaválság, ukrán háború, Brüsszel, ellenzék. Miattuk nem tudott teljesíteni. Ám most már alig hiszem, hogy Nagy Márton találna bármit, amivel a szégyenteljes teljesítményt indokolhatná.
Egyet kivéve, a kormány tevékenységét. Azt pedig Nagy Márton nem akarja, így esélyes, hogy a GDP nem megy raportra. Pedig jó lenne. Elmondhatná, hogy alóla bizony a Fidesz-kormány gazdaságpolitikája húzta ki a talajt. Hosszú, kitartó, akkurátus munkával. Elérte, hogy zárolják az uniós támogatások nagy részét, hogy épp csak csepegjen a pénzcsap. A gazdaság fejlődését egy olyan ágazatra – az akkumulátorgyárakra – bízta, amely a vártnál nagyságrendekkel rosszabbul teljesít. Beszélhetne arról is, hogy a növekedés azért torpant meg, mert a gazdaságpolitika hosszú ideje nem a józan ész, hanem a politikai önérdek mentén íródik. A kormány nyugati helyett keleti hiteleket választott, a tudásalapú gazdaság helyett pedig betanított munkára építi a jövőt. A költségvetési fegyelem helyett osztogatott, volt, hogy egy év alatt 2000 milliárd forintot. A beruházásokat nem a gazdasági racionalitás, hanem a hatalmi lojalitás alapján jelölte ki. A jegybank politikája hol alágyújtott, s így túlfűtötte a lendületet, hol pedig vízzel locsolta a parazsat – következetesség nélkül. A gazdaságot kézivezérelték.
Szóval bőven lenne mit mondania a GDP-nek, de Nagy Márton nem hívatja be. Az egészben az a legszomorúbb, hogy a kormánypárt mélyen belül tudja: a GDP nem Soros, nem Brüsszel, nem is valami külföldről pénzelt NGO. A GDP maga a kormány teljesítménye, annak leképeződése, ahová az országot vezeti: a szakadék szélére. A rendszer képtelen volt arra, hogy kiszámíthatóságot biztosítson és olyan általa támogatott és felnevelt tudástőkébe invesztáljon, amely stabil támaszt adhatna egy érdemi gazdasági növekedéshez. A rendszer azt akarta elhitetni, hogy a szalag mellé telepített gyár a jólét záloga, nem pedig a következő zsákutca előszobája.
A GDP udvariasan jelez. Csak csendben mutatja, hogy ami van, az nem működik. A kérdés csak az, hogy észreveszi-e ezt valaki a kormányban, vagy továbbra is a gazdaságot próbálják meggyőzni arról, hogy egyébként minden rendben, miközben talán már a számok is röhögnek.
Én viszont továbbra is azt várom: Nagy Márton hívja be a GDP-t!