Megy tovább minden - jelzi a jó pár rovarlakás (talán méh vagy darázs otthona) a most csupasz gerendákon, meg a kérlelhetetlen borostyán a kertben, amely ambiciózusan próbálja beszőni az évtizedes fenyőt és körülölelni a gyümölcsfákat a bokrok mentén.
Ez a ház nem műemlék, nem védett épület, nem bír különleges építészeti értékekkel. Mégis az egyik legfontosabb hely a ma Magyarországán. Attól a szeretettől vált jelentős hellyé, ami az Esterházy szövegek és Esterházy felé áradt és árad a mai napig - mondta Szabó Levente DLA építész, tanszékvezető egyetemi tanár az egy napra a nagyközönség számára is látogathatóvá vált egykori otthonban. Ahogy az lenni szokott, az időt nem érdekli még az olyan író sem, mint Esterházy Péter, visszavenné, ami az övé.
Szóval akik megőriznék és tovább örökítenék egy emlékhely és alkotóház formájában örökségét, azoknak muszáj olyan, kevésbé költői dolgokkal is foglalkoznia, mint tetőcsere, meg falsüllyedés, mindeközben meg azért jó, ha vannak tervrajzok is, mielőtt az első nagyobb kalapácsütés elcsattanna. – Csakhogy egy ilyen házról való gondolkodás nem tud gyors lenni – folytatta Szabó, akinek diákjai projektfeladatként fél évig tervezhették az épület jövőjét és épp annyira sokféleképpen fogták meg ezt a feladatot, ahány féleképpen Esterházy írói munkásságáról gondolkodni lehet: a nagyon megragadhatótól az egészen elvontig. A diákok egy része az épületet materiális oldalról fogta meg vagy képzőművészeti installációkat alkottak, míg mások Esterházy szövegeiből indultak ki és nem utolsó sorban voltak olyanok, akik terveiket könyvespolcra alapozták, reagálva arra, hogy most könyvek nélküli a ház. Mert jelenleg tényleg csupasz, javarészt, egy árva díványon kívül legalábbis üres, csak a megkopott fehér falakon látszódnak a tárgyak sziluettjei – mintegy bizonyítékai az egykori otthonnak. Kongóan üres a néhai dolgozószoba is, csak most a nyitott ház idejére díszítette pár családi fénykép, meg egy korabeli kép a házról, amelybe 1957-ben költöztek be. Az egykori nyaralóépületen a félköríves szoba eredetileg terasz volt, beépítése után vált először gyerek-, majd dolgozószobává. Ezen kívül most csak a házon dolgozók szokásos „színpada” látható: levert azbeszt, megkezdett szigetelés, itt-ott falból lógó kábelek. – Amit most látunk, az a kulturális emlékezet életbe lépése – mondja Gyürki-Kiss Pál építész. A hagyatékot ugyanis a Berlini Művészeti Akadémián rendezgetik, azokat a kéziratokat, amelyek pont egykor ebben a dolgozószobában készültek el. A könyveket pedig zárt üvegajtók mögött őrzik az Evangélikus Országos Gyűjteményben. Mindeközben pedig azok, akiknek fontos volt az író munkássága és akik szerint főbenjáró bűn egy kulturális szellemi helyet az idő gondjaira bízni, azok mentik most meg néhai otthonát.
Ez is annak a fejezetnek a része, amely már egy éve kezdődött és amely a küszöbön álló végső forma felé vezet:
– Hátralévő életemben ügyintéző leszek, az írást feladom – mondta az esemény köszöntő beszédében Vámos Miklós író, aki pályatársaival, Dragomán Györggyel és Daniel Kehlmannal még 2024-ben Magyar Irodalom Barátainak Alkotóháza (MIBA) néven alapítványt hozott létre, hogy Esterházy Péter házát megmentse. Azóta is zajlanak a munkálatok, persze lassan,
mert nemcsak a gondolkodás lassú egy ilyen házról, hanem a kivitelezés is: időközben derült ki, mennyi probléma van a III. kerületi, az önkormányzat tulajdonában álló épülettel – amelyet nem könnyített meg ugyan az sem, hogy a polgármestert időközben börtönbe zárták vagy egyszercsak a semmiből levágták a villamosvezetéket. Na nem mintha ez visszavetette volna az írók, költők, barátok és rajongók támogatói kedvét a 15 évre alapítványi használatra adományozott épület megmentésével kapcsolatban. Vámos Miklós saját bevallása szerint maga sem gondolta, hogy ez az alkotói műhely létrejöhet. – Nekem visszatérő élményem, hogy mondok valamit aztán úgy néznek rám, mint egy hülyére – mondta, felidézve, maga Esterházy is úgy nézett rá, amikor hazajött az Egyesült Államokból. – Jobb lett volna, ha kint maradsz, itt nem lesz könyvkiadás, itt most csak pornó lesz meg horror, meg a Magvető, Szépirodalmi Kiadó csődben van, nem is fognak magukhoz térni – mondta – mesélte Vámos, hozzátéve, ebben az író csak félig tévedett. – Ha nincs kiadó, miért nem csinálunk egyet? Mondtam én, ő meg úgy nézett rám, mint egy hülyére. Ezek után létrejött az Ab Ovo Kiadó. Vámos hozzátette, ez a projekt nem az ő érdeme, csak a rögtönzés, az érdem az önkormányzaté, amely elhitte, hogy az alapítvány és a támogatók lassan, de segítenek a ház megmentésén.
Ez egy új történet, amelynek az alapja mégis hozzánk köthető – mondta Esterházy Marcell, aki kiemelte, az, hogy édesapjuk halála után már nem tudnak és nem is akarnak itt élni rövid idő alatt vált egyértelművé, csakúgy, mint a jövője, hogy ideális esetben az emlékhely mellett olyan alkotóházként működjön tovább, ahol magyar és nemzetközi írók egyaránt dolgozhatnak. – A művészet és a kultúra működése egy speciális dolog, akkor működik jól, ha alulról indul, sosem akkor, ha fentről akarják megmondani mit alkossunk, mit gondolunk. A művészet egy szobából indul, egy műteremből, egy gondolatból. Ennek az alkotóháznak a gyengesége pont az ereje is. Nincs mögötte hatalom, nincs mögötte rengeteg pénz, hanem összefogás van és rengeteg ember munkája.
Mégis – emelte ki –, a ház nem róluk, nem édesapjáról, nem a támogatókról fog szólni, hanem azokról az autonóm alkotókról, akik lehetőséget kapnak egy helyen írni, fordítani, gondolkodni.
