A Georgia államban élő, 30 éves Adriana Smith 9 hetes terhes volt 2025 februárjában. Borzalmas fejfájások kezdték gyötörni, ezért kórházba ment, hogy kivizsgáltassa magát. Kapott gyógyszert, majd hazaküldték. Másnap a barátja arra ébredt, hogy a nő kapkodja a levegőt, és furcsa hangokat hallat. Mentővel szállították kórházba, ahol a CT agyi vérrögöt mutatott ki. A nőt agyhalottnak nyilvánították, azonban mivel tudomást szereztek korai terhességéről, úgy kezelték, mintha csupán egy inkubátor lenne – írta meg az NBC News. Bár a magzat megmentésére, illetve arra, hogy egészségesen megszülessen nagyon csekély esély van, ráadásul a családja sem egyezett bele a nő testének mesterséges működtetésébe, mégis már hónapok óta ezt teszik az orvosok.
Sándor Judit jogászt, bioetikust, a CEU tanárát kérdeztük az elképesztő történetről, aki szerint ez az eset valójában egy olyan orvosi kísérletnek minősül, amely esetleges sikere esetén talán hírnevet szerezhet az orvosi csapatnak, ugyanakkor figyelmen kívül hagyja a halott kegyeleti jogait, a családtagok érzéseit, akik így gyászolni sem tudnak. Ráadásul a család nemcsak aggódhat a magzat egészségéért, hanem egy súlyos fogyatékkal élő vagy életképtelen magzat életfenntartási kísérlete óriási anyagi terhet is jelent számukra, ami Adriana Smith most hétéves, elárvult gyermekének felnevelését is veszélyezteti.
Az agyhalott anya testének mesterséges működtetése már több hónapja tart, és a nő családja szerint a kórház ezt a döntést a beleegyezésük nélkül hozta meg. Az atlantai Emory Egyetemi Kórház Georgia állam magzati szívverésről szóló törvényére hivatkozik, amely tiltja az abortuszt a magzati szívverés észlelése után, ami általában hat hetes korban bekövetkezik. Ritka, de nem példa nélküli, hogy egy agyhalott állapotos nőt életfenntartó kezelésben részesítenek, azonban erre olyan esetekben kerül sor, ha a magzat már legalább 20 hetes, és vélhetően életképes. 0 Az amerikai legfelsőbb bíróság 2022-ben a Dobbs v. Jackson Women’s Health Organization ügyben meghozott döntése óta (amikor kimondták, hogy az Egyesült Államok alkotmánya nem biztosítja az abortuszhoz való jogot – a szerk.) pedig úgy tűnik, hogy egy életesélyekkel aligha rendelkező magzat még a haldokló, illetve az elhunyt nő családjának jogait, érdekeit és gyászát is felülírhatja – tette hozzá a bioetikus.
Sokféle etikai szempont merül fel az ilyen esetekben a jogász szerint. Az agyhalott anya családja számára ez az időszak, ami hosszú hónapokig is eltarthat, iszonyú lelki megpróbáltatást jelent. – Nap mint nap úgy látni a halott rokonukat, mint egy biológiai gépezetet, nem könnyű. A magzat életesélyeiért aggódni, vagy amiatt, hogy ha a halott anya gyermeke mégis megszületne, akkor hogyan birkóznak meg az újszülött valószínűsíthető fogyatékosságával. Nyilván az orvosok számára sem könnyű ez a heroikus beavatkozás-sorozat, amely számos orvos szakmai együttműködését igényli, a szülésztől a belgyógyászig, az intenzív terápiás ellátástól az infektológiáig. – Voltak már hasonló esetek, de nem ilyen korai terhesség esetén, és nem a szigorú abortusztörvények kétséges értelmezése vagy félreértelmezése miatt – emelte ki Sándor Judit.
Álláspontja szerint ugyanis nem terhességmegszakításról van szó, ha az anya jóval a tervezett szülés ideje előtt meghal, emiatt a magzata nem, vagy csak rendkívüli és kísérleti jellegű beavatkozásokkal tartható életben.
Nyilván más megítélés alá esik, ha csak rövid ideig kell a testet működtetni, és a nő, illetve a család ehhez hozzájárult. A Roe v. Wade ügyben 1973-ban még azt mondta ki a bíróság, hogy az alkotmány védi a magzati életképesség előtti abortuszhoz való jogot, de a Dobbs-eset óta az egyes államokban megszületett törvények rendszerint a fogantatást vagy a szívhang megjelenését veszik alapul, még akkor is, ha a méhmagzat életesélyekkel nem, vagy csak nagyon csekély mértékben rendelkezik.
Sándor Judit megemlítette Susan Torres esetét, aki bár úgy tűnt, hogy teljesen egészséges, 17 hetes terhesként agyvérzést kapott 2005-ben. Kórházba került, ahol agydaganatot állapítottak meg nála. Annak ellenére, hogy nagyon rosszak voltak az esélyei, a magzat érdekében úgy döntöttek, hogy megkísérlik életben tartani az anyát, amíg a magzat életképes nem lesz. A család pénzgyűjtésbe fogott, hogy a nagyon költséges intenzív ellátást fedezni tudja. 2005. augusztus 2-án született meg Susan Ann Catherine Torres császármetszéssel. Az anyát másnap lekapcsolták az őt mesterségesen életben tartó készülékről, így meghalt. A kórház és Susan sógora az esetet úgy jelentették be, mint sikeres szülést. Szeptember 11-én azonban az újszülött is meghalt, miután műtétet kellett rajta végrehajtani bélperforáció miatt.
Életmentés a halál után
Magyarországon is történt hasonló eset. 2013-ban Debrecenben egy 31 éves nő eszméletét vesztette, és pár napi küzdelem után az agyhalál állapotába került. Ekkor terhessége 15. hetében járt. A magzat túlélése tehát korántsem volt biztos, az pedig egyáltalán nem volt garantálható, hogy egészséges lesz, ha megszületik. Mindezek ellenére a hozzátartozók és az orvosok közösen úgy döntöttek, hogy küzdeni fognak a tudatosan tervezett és nagyon várt gyermekért. Miközben az anyát siratták, az életet választották. Ezt követően az agyhalottnak nyilvánított anyát 90 napon át tartották életben, majd császármetszéssel egészséges, 1420 grammos magzatot segítettek világra az orvosok. A szülés után az asszony életfunkcióit még két napon keresztül fenntartották, ez alatt családja egyetértésével kivették öt szervét, és azokat négy szervátültetésre váró beteg kapta meg. Így a nő még négy életet mentett meg a halála után.
