Miután Török Gábor politikai elemző felvetette, hogy kezd megérni annak átgondolása, hogy érdemes-e esetleg Orbán Viktornak átadni a miniszterelnök-jelöltséget, a Fidesz szócsöveként működő Mandiner szerzője megbotránkozva utasította vissza a felvetést, nem mulasztva el tovább építeni a kormányfő bolsevik időkre emlékeztető személyi kultuszát sem.
Orbán Viktor nélkül a Fidesz értelmezhetetlen, és elveszítené szavazóinak jelentős részét – megjegyzések Török Gábor „nagyszerű” felvetéséről - olvasható a cikk címe, amelynek leadje is egyértelművé teszi a kormányfő iránti féktelen rajongást: „A jelenlegi magyar miniszterelnök nemcsak Magyarországon, hanem világviszonylatban is jelentős politikus. Kormányzása hossza, megnyert választásai hazai rekordok. Attól, hogy kortársunk, még a történelem része lesz” - jelentette ki, majd Napóleon jutott eszébe róla, megállapítva, minden korszakban szükségszerűen vannak kimagasló államférfiak, még ha ezt a kortársak olykor nem is veszik észre.
A szerző, Ungváry Zsolt „aljas taktikának” nevezi a politikai elemző gondolatkísérletét, mivel „az egy tábor és zászló Orbán politikai műve, az ő személye ennek a garanciája; a jobboldal jelenlegi sikereinek, összetartásának, politikájának ő a záloga, a mozgatórugója, a központja.” Nélküle szerinte a Fidesz szétesne, hatalmi harcok szabdalnák, ezáltal a választási győzelem is ellehetetlenülne.
A személyi kultusz építését úgy folytatta, hogy szerinte Orbánnál sokkal kisebb kaliberű politikusoknak van szobra, utcája, illetve intézmények elnevezve róluk.
„Orbán Viktor immár megkerülhetetlen, jelentős figurája a történelmünknek. Mátyás királlyal, Szent Istvánnal, III. Bélával, Deák Ferenccel, Bethlen Istvánnal együtt”
- jelentette ki.
Az egy lapon említést az orbánista szerző azzal indokolja, hogy „Mátyás királynak is voltak hibái, gyengéi, ahogy másoknak, de összességében olyan formátumú államférfi volt, amilyen nemzedékenként (vagy évszázadonként) jó, ha egy akad. Orbán is ilyen.” Mint írta, Orbán Viktor híján is lenne előbb-utóbb vezetőjük, de most luxus lenne erre várni.
„Amíg van Orbánunk, kár lecserélni. Ha van Szoboszlaink, felesleges mást játszatni a posztján. Ne Tiszakécskéről hozzunk ügyes középpályást, mondván, Szoboszlai már játszott eleget, különben sem szereti mindenki, és egyébként is kétszázmilliós Lamborghinivel jár”
- fejtegette.
Eközben szerinte a baloldal Göncz Árpádba kapaszkodik, akit kártékony, gyenge jellemű, középszerű bábnak tart.
Írása végén Ungváry Zsolt mintha el is ismerné eszmefuttatásainak abszurditását, de leszögezi, halálosan komolyan gondolta, hogy Orbán Viktort Napóleonhoz, illetve Mátyás királyhoz hasonlítja. „Tagadhatatlan, hogy némi kéjes örömmel adtam fel a magas labdát: lehet majd írni, hogy a Mandiner szolgalelkű publicistája Mátyáshoz vagy (ne adj' isten!) Napóleonhoz hasonlította Orbánt. Igen. Bármennyire is hihetetlen vagy fájdalmas ez egyeseknek, a történelem nagy alakjai mindig voltak kortárs, jelenben élő, hús-vér emberek” - fogalmazott a saját magát tehát szolgalelkű publicistának nevező szerző.
Az orbánista személyi kultusz ilyen nyíltsággal történő építése egyébként nem újdonság, május elején például az MCC médiaiskolájának vezetője, Boris Kálnoky szintén Mátyás királyt vélte felfedezni Orbán Viktorban.
Az MCC médiaiskolájának vezetője úgy tudja, Mátyás király óta nem volt ilyen jó kormánya Magyarországnak