A pillanatnyilag hatályos – a Magyar Nemzeti Bankról szóló - 2013. évi CXXXIX. törvény 162 § (2) bekezdése azt rögzíti, hogy „az MNB feladataival és elsődleges céljával összhangban, a többségi tulajdonában álló gazdasági társaságot alapíthat vagy alapítványt hozhat létre.” A T/11904. számon - május 13-án - benyújtott fideszes módosító javaslat ezt törölné, és helyette a következő szöveget léptetné hatályba: „Az MNB feladataival és elsődleges céljával összhangban többségi tulajdonában álló gazdasági társaságot alapíthat vagy alapítványt hozhat létre azzal, hogy az MNB vagyonkezelő alapítványt nem alapíthat, valamint MNB által alapított alapítvány gazdasági tevékenységként nem végezhet befektetési, vagyonkezelési tevékenységet és nem bonyolíthat egyéb pénzforgalmi ügyleteket.” A módosítás arra is kitér, hogy törvény hatálybalépését megelőzően alapított alapítványra a 162. § (2) bekezdését nem kell alkalmazni.
Próbáljuk meg értelmezni a fenti sorokat.
1. A benyújtott kormánypárti előterjesztés tehát kizárólag a vagyonkezelő alapítvány létrehozását tiltja a jövőre vonatkozóan, de oktatási, kulturális, sport, üdülési, stb. alapítvány létrehozását nem, azok gründolását tehát továbbra is lehetővé teszi a javasolt módosítás.
Látva az MNB kirablásának évtizedes történetét, sokkal radikálisabb intézkedést tartok szükségesnek: teljes alapítvány létrehozási zárlatot javaslok.
Ha a Magyar Nemzeti Bank a jövőben pénzt akar fordítani nemes célokra, ha a „bankok bankja” műkincseket szándékozik vásárolni, kulturális támogatást kíván nyújtani, nos, azt tegye az MNB szervezeti keretein belül.
A költés indokoltságát az intézményi vezetés (elnök, alelnökök), az Igazgatóság és a Felügyelő Bizottság képes felmérni és az idevonatkozó döntést meghozni. Némi malíciával hozzáteszem: van a Magyar Nemzeti Banknak elég – törvény által meghatározott – feladata, ezután csak arra illene koncentrálnia, és nem az „alapítványosdira”. Az MNB állami intézmény, a rendelkezésre álló pénzeszközeit és vagyonelemeit a jogszabályban rögzített legfontosabb célok elérésére kell fordítania.
2. A 2013 decembere és 2015 decembere között létrehozott hat jegybanki alapítványba 260 milliárd forintot csatornázott át a Magyar Nemzeti Bank, azóta ez az összeg jócskán felduzzadt. Számomra meglepő, hogy a mostani fideszes javaslat nem érinti a korábbi alapítványok összevonásával 2019-ben létrejött Pallas Athéné Domus Meriti (PADME) nevű alapítványt, amely vagyonkezelőként továbbra is százmilliárdokkal gazdálkodhat, vagy – a múlt gyakorlatából és tapasztalatából kiindulva - garázdálkodhat. Álláspontom szerint az összevont PADME Alapítvány tevékenységét is korlátok közé kell szorítani oly módon, hogy záros határidőn belül a tulajdonában lévő valamennyi vagyonelem (pénz, értékpapír, ingatlan stb.) visszakerüljön az eredeti közvetlen tulajdonoshoz (MNB), közvetett módon a magyar államhoz.
A parlament Gazdasági Bizottságának alelnökeként néhány héttel ezelőtt kezdeményeztem Matolcsy György volt MNB-elnök, Papcsák Ferenc MNB felügyelő bizottsági elnök és Windisch László volt MNB-alelnök (jelenleg az Állami Számvevőszék elnöke) testület előtti meghallgatását.
Nem gondolom, hogy egy bizottsági ülés helyettesítheti az Állami Számvevőszék és a Központi Nyomozó Ügyészség tevékenységét, de azt igen, hogy a széles nyilvánosság igényt tarhat annak megismerésére, hogy mi motiválta ezeket az embereket, hogy évről-évre alapítványokba „mentsék” ki az MNB nyereségét. Mondják el élőszóval, hogy mi indokolta ezirányú lépéseiket, illetve „beszédes hallgatásukat”.
A kezdeményezésem elbukott, minthogy egy parlamenti vizsgáló bizottság létrehozását sem tudtuk elérni a fideszes képviselők elutasító magatartása miatt. Írásom vége felé ismét hangsúlyozom: a Magyar Nemzeti Bank kifosztása az évszázad bűnténye. Többszáz milliárd forint közpénz elkótyavetyéléséről van szó, ezért aztán erről az ügyről még sokáig nem szabad „lefordulni”.
A szerző közgazdász, a DK országgyűlési képviselője.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
