Orbán Viktor és lelkes csapata három, egymásra épülő elvet követ. Az első, hogy hazudj nyugodtan, ha az idők úgy kívánják, és persze mindig úgy kívánják. Fontos viszont, hogy a hazugságot a közönség zöme elhiggye. Ennek pedig legegyszerűbb módja, ha a hazugság az adott pillanatban nem vagy csak aránytalan erőfeszítéssel cáfolható. Mindehhez szükséges csízió, finesz, no meg önfegyelem: elvégre a legnagyobbak hangja is megremeghet egy-egy vérmesebb ökörség kimondásakor.
Így állunk a rezsiüggyel is. Induljunk ki a rögvalóságból: fejlett szomszédaihoz ezer módon kötődő kis hazánk nagyjából két gombnyomással vehetne az orosznál olcsóbb gázt, ha már évtizedek alatt nem bírtuk azt belső, megújuló energiaforrásokra cserélni. Ennek tükrében nézzük, miként trollkodja szét az orosz energiabeszerzés beszüntetésére irányuló, sokadik brüsszeli kérést is a 2009-es, szentpétervári Orbán–Putyin-találkozóban fogant, mára színe-virágát kibontó propaganda. Kezdjük a 2021 októberétől újrakötött magyar–orosz gázszerződéssel, ami az akkori választási kampányban volt minden: a rezsicsökkentés záloga, az előzőnél nagyságrendekkel jobb, no és a piaci gázár ötöde. Arra a halk felvetésre, hogy ezt mivel bizonyítanák, üzleti titokra hivatkozva széttárták a kezüket. Miután a KSH – illetve a hivatal hisztérikus tiltakozása óta a naprakészebb Eurostat – alapján kimutattuk, hogy szó sincs se zálogról, se javulásról, hisz orosz gázárunk általában meghaladja a piacit, némi átkozódás mellett ezt a vonalat lecsavarták. Így ama érdeklődésekre, hogy Magyarország a többi tagállamtól eltérően miért nem talál más energiaszállítót, Szijjártó Péter ma már egy foghegyről, az eminens tanuló blazírtságával odavetett „fizika” szóval próbálja a felkérdezőbe fojtani a szót. Hogy miért kizárólag Magyarországon – illetve, ha épp Putyin-párti a vezető, Szlovákiában – mondják ki a fizikai törvények, hogy csakis orosz energiát lehet venni, rejtély. Mostanság némi betekintést nyerhetünk az unortodox matematika rejtelmeibe is. Mert hát, kérem, ha nem az oroszok jó kemény, hanem mondjuk a libsi katariak vizezett gázát vennénk, akkor mocskoscudarul megnőne ám a rezsi. Ide tetszőleges nagy szám írandó – tök mindegy, hisz ez is „üzleti titok”. Na most, ad egy: épeszű vevő nem felfele alkuszik. Drága gázt venni könnyű. Ezt ne tegyük. Alkudjunk lefele. Harcosan. Hajrá. A másik. Anno maga Orbán Viktor jelentette be – amikor, mellesleg Putyin miatt, potom 4 ezer milliárddal ugrott a moszkvai energiaszámlánk –, hogy a rezsikassza nyitott, és olyan nincs, hogy a költségvetés ne fedezné a rezsicsökkentett rezsit, magyarán az MVM (drága) orosz beszerzése és az alacsony lakossági díjak közötti hatalmas hiányt. Szorgalmi feladvány: létezhet-e olyan orosz gázár, amit már Orbán se tud kifizetni (a zsebünkből)?
Azt a kérdést pedig, hogy miért ragaszkodnak egy véreskezű, kiszolgáltatott testvérnépét évek óta halomra gyilkoltató diktátor gázához, csak mert az szerintük „olcsó”, nem is értik.