Az Egyesült Államok és Irán pénteken Rómában folytatta a tárgyalásokat az Iszlám Köztársaság nukleáris programjáról. Bár már az ötödik fordulót tartották, továbbra is több kérdés tűnik megoldatlannak, egyáltalán nem biztos, hogy sikerül közös nevezőre jutniuk. A két fél április közepe óta beszél újra egymással. A legutóbbi, május 11-i találkozó után az ománi fél „hasznos és eredeti ötletekről” beszélt.
Az iráni rezsim sajátos helyzetbe került: közelebb áll az atombombához, mint valaha, ugyanakkor geopolitikai szempontból rendkívüli módon meggyengült. Az ország gyakorta hajt végre ballisztikus rakétakísérleteket, a kérdés csak az, hogy a lövedékeket mikor lesz képes nukleáris töltettel felszerelni.
Hiteles jelentések szerint Izrael már májusban lecsapott volna a perzsa államra, ha Benjamin Netanjahu miniszterelnök zöld utat kapott volna erre az Egyesült Államoktól. Donald Trump azonban esélyt akar adni a tárgyalásoknak, de azt is hangsúlyozza, hogy fogy az idő. Állítólag két hónapos határidőt adott Iránnak, ami néhány hét múlva lejár.
A katonai csapás lehetősége tehát továbbra is fennáll. Iránnak minden korábbinál nagyobb esélye van az atombomba előállításához. Az ország egyre nagyobb mennyiségű uránt termel 60 százalékos dúsítással. Ilyen hasadóanyagnak nincs elfogadható polgári felhasználása, egyetlen más nukleáris fegyver nélküli ország sem dúsítja az uránt ilyen magas szintre. Innentől csak egy kis lépés hiányzik a fegyverminőségű urán kitermeléséig, emlékeztet a Neue Zürcher Zeitung.
A washingtoni Tudományos és Nemzetközi Biztonsági Intézet számításai szerint Irán egy hónapon belül tíz bombához képes előállítani a hasadóanyagot. Az első bomba dúsítása kevesebb mint egy hétig tart. Az urán további feldolgozása a bevethető nukleáris robbanófej előállításáig hosszabb időt igényel, szakértők szerint erre legfeljebb egy évre lenne szüksége. Izrael attól tart, hogy Iránnak a vártnál hamarabb sikerül atombombára szert tennie, ezért Benjamin Netanjahu kormányzata nem akar várni s arra ébredni, hogy a nagy ellenfél már nukleáris elrettentő erővel rendelkezik. Annál is inkább, mert a perzsa állam többször is Izrael megsemmisítésével fenyegetett.
A katonai csapásra azért is egyre nagyobb az esély, mert Irán minden szempontból nagyon jelentősen meggyengült az elmúlt években.
A 2024. áprilisi és októberi Irán elleni izraeli légitámadások meglepő katonai baklövéseket tártak fel. Izraelnek sikerült megtörnie az iráni légvédelem gerincét: kiderült, hogy az ország nem képes hatékonyan védekezni a légitámadásokkal szemben. Légvédelme elavult orosz eszközökre épül. Ez a sérülékenység pedig növeli a nukleáris létesítmények elleni támadás sikerének esélyét.
Az is erősen kérdéses, hogy egy izraeli támadást követően Irán képes-e egyáltalán bármiféle megtorló akcióra. A korábbi években azért sem látszott valós esély a nukleáris létesítmények elleni légicsapásra, mert Izrael tartott Irán komoly válaszcsapásától, például proxihadseregei, így a libanoni Hezbollah segítségével. A libanoni síita szervezet több ezer rakétát lőhetett volna Izraelre egy Izrael és Irán közötti nyílt konfliktus esetén. Csakhogy a Hezbollah – Iránhoz hasonlóan – rendkívüli módon meggyengült. Izrael támadásai során a síita milícia korábbi rakétaarzenáljának már csak töredékével rendelkezik.
Akad azonban még egy kérdés is, méghozzá az, hogy amennyiben Izrael úgy döntene, megtámadja az iráni nukleáris létesítményeket, azzal mekkora károkat tud okozni a reaktorok működésében. Az amerikai katonai hírszerzés arra a következtetésre jutott, hogy ezzel legfeljebb csak néhány hónappal lennének képesek visszavetni a nukleáris programot.
Ha viszont az Egyesült Államok is segítené Izraelt, minden bizonnyal jóval nagyobb károkat okoznának Iránnak. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a nukleáris létesítményeket nem lehet egy csapásra megsemmisíteni, ez csak egy hosszadalmasabb katonai akció révén lenne elérhető. Ez pedig nem felelne meg Donald Trump törekvéseinek, aki rendre azt hangoztatja, hogy elődeivel szemben nem akarja hosszú háborúkba vinni az amerikai hadsereget.
Az amerikai elnök tehát egyelőre a katonai lehetőséget nyomásgyakorlásként használja, ugyanakkor lehetőséget kínál Iránnak a békés megállapodásra. Adminisztrációja is megosztott az iráni kérdésben. Marco Rubio külügyminiszter e tekintetben a keményvonalasok közé tartozik, az „America First” nagy hívei, így J. D. Vance alelnök viszont szkeptikus a katonai beavatkozásokkal kapcsolatban. Trump harcias retorikája ellenére hajlamos az utóbbira. Nemrégiben leváltott biztonsági főtanácsadója, Mike Waltz állítólag azért is esett ki a kegyeiből, mert megvitatta az Irán elleni légicsapások lehetőségét az izraeliekkel.
A kormány és a republikánusok a kongresszusban jelenleg csak egy pontban értenek egyet: az Iránnal kötött új nukleáris egyezménynek jóval átfogóbbnak kell lennie, mint a Barack Obama-korszakban elfogadott, 2015-ös megállapodásnak, amelyet Trump már első elnöksége alatt felmondott. Valójában az akkori megállapodáshoz való visszatérés nem lenne életképes megoldás, mutatnak rá a Neue Zürcher Zeitung által idézett szakértők. Ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy Irán ma már jóval korszerűbb urándúsító létesítményekkel rendelkezik. Ha Irán egy új szerződés részeként megsemmisítené az erősen dúsított urán teljes készletét, akkor is alig egy hónap alatt elegendő hasadóanyagot termelhet egy atombomba létrehozásához. A Trump-adminisztráció ezért azt követeli, hogy Irán mondjon le minden saját dúsításáról. Ez azonban Irán nukleáris feltörekvő hatalom státuszának végét jelentené.
A perzsa ország nem fogadja el az ilyen presztízsveszteséget a tárgyalások során. Pozícióit azonban tovább gyengíti gazdaságának sérülékenysége. Trump megnehezítheti az iráni olajexportot, ami az utóbbi időben ígéretes adatokat produkált. Ezért egyelőre valóban megjósolhatatlan, születik-e átfogó megállapodás Washington és Teherán között.
