Bevezető helyett
Tizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.
Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.
John Kay–Mervyn King: Radikális bizonytalanság – Döntéshozatal a számokon túl. Napvilág Kiadó, 2022
A két szerző nem akárki; Mervyn King egy ideig az angol jegybank kormányzója volt, John Kay pedig egyebek között a Financial Times kolumnistája. Könyvük döntéselmélettel és gyakorlattal foglalkozik: hogyan hozunk döntéseket, amikor a feltételek bizonytalanok, vagy részben nem ismertek. A figyelmes olvasó, aki követte ezeket a bejegyzéseket, most ráncolhatja a homlokát mondván, mintha korábban már tárgyaltam volna egy másik tudós szerző, Daniel Kahneman hasonló témájú könyvét. Nos, igen. Mentségemre legyen szólva, ez a két szerző egészen másképp ragadja meg ezt a nagyon fontos kérdést, vitatkozva egyebek között Kahneman felfogásával. De ha csak ennyiről lenne szó, valószínűleg nem fordítom le, pláne nem ajánlanám jó szívvel az olvasónak.
Amitől ez a könyv igazán érdekes, sőt merem állítani kifejezetten szórakoztató, azok az esettanulmányok, a megtörténtek és a képzeletbeliek is. Nézzünk egy elképzeltet. Párizsban a XVII. században két szenvedélyes kártyajátékos, a márki és a gróf hét partiból álló meccset játszanak, amelynek a díját, 100 aranytallért a győztes kapja. A negyedik parti után, amikor az állás 3:1 a márki javára, a játék félbeszakad, mert egyiküket a király elhívatja. Hogyan kell felosztani a pénzdíjat? Blaise Pascal, a valószínűségszámítás atyja adja meg a helyes választ: a díjat nem a félbeszakadáskori állapot szerint (75:25) kell felosztani, hanem a valószínűség alapján, hogy a gróf a hátralévő mindhárom partit (és ezzel az egész mérkőzést) megnyeri. Ez 0,5x0,5x0,5, azaz 12,5 százalék, tehát a díjat 87,5:12,5 arányban kell felosztani a márki javára.
Egy másik, időben hozzánk sokkal közelebbi és persze sokkal nagyobb téttel járó dilemma Obama elnöké volt, akinek dönteni kellett, hogy az amerikai speciális erők rajtaüssenek-e a pakisztáni Abbottabad városában található épületkomplexumon, ahol a hírszerzési információk szerint valószínűsíthetően, de nem biztosan Oszama bin Laden rejtőzött. A döntés különleges voltát az adta, hogy a 2001. szeptember 11-i tragédia után, ami a hírszerző közösség számára nem akármekkora fiaskó volt, az USA-ban az elnöki döntéseket előkészítő elemzők kötelesek voltak számszerű valószínűségeket rendelni tanácsaik megbízhatósági szintjéhez. Az adott esetben a legtöbben 80 százalékos valószínűséggel állították, hogy bin Laden valóban az épületben van, de voltak, akik szerint csak 40, sőt olyan is akadt, aki szerint csak 30 százalékos valószínűséggel. Ezen az alapon természetesen nem lehetett dönteni. Ahogy Obama később visszaemlékezett: „(...) hasznos információnak álcázott bizonytalanságot kapott.”
És van még nagyon sok más. Miért tudta a NASA pontosan kiszámítani a Messenger űrszonda hét évig, tartó 4,9 milliárd mérföldes útját a Merkúr bolygóig, másfelől a közgazdászok miért nem látták előre a 2008-as pénzügyi válság kitörését, jóllehet az utóbbiak is fejlett matematikai modellekkel dolgoznak? A megfejtés: a bolygók és a csillagok mozgása független tőlünk (állandóak), ezért megbízhatóan modellezhetők, kiszámíthatók. A közgazdászok viszont alapvetően tévednek, ha a társadalmak viselkedését mechanikus modellekkel próbálják leírni, pláne előrejelezni.
Aztán olvashatunk feladványokról és rejtélyekről (az egyik megoldható, a másik örökre homályban marad); Donald Rumsfeld, Bush elnök hadügyminiszterének ismert bon mot-járól – vannak tudottan tudott, tudottan nem tudott és nem tudottan nem tudott dolgok –; Churchillről és Steve Jobsról; a Boeingról és az IBM-ről; de még az angolszász világban egy időben rendkívül népszerű Monty Hall show-ról is. (Let’s make a deal – az interneten részletesen megtalálható a játék lényege, nagyon vicces és tanulságos).
Eközben, ha kedvünk van, elgondolkodhatunk a mindenütt jelenlévő radikális bizonytalanságról.
