A húsvéti ünnepkör egyik legszebb verse Babits Mihály nevéhez fűződik. A Húsvét előtt strófái szállóigévé váltak, sokszor idézzük sorait, időnként talán nem is tudva, hogy e költeményből származnak. Most azonban különösen időszerű a mű: „…ki először mondja ki azt a szót, / ki először el meri mondani, / kiáltani, bátor, bátor, / azt a varázsszót, százezerek / várta lélekzetadó szent / embermegváltó, visszaadó, / nemzetmegmentő, kapunyitó, / szabadító drága szót, / hogy elég! hogy elég! elég volt! / hogy béke! béke! / béke! béke már! / Legyen vége már!”
Bár Babits visszafogott költő volt, nem jellemezte forradalmi hevület, az I. világháború öldöklését látva ő is úgy érezte, meg kell szólalnia. Persze nem a mai kormány előfutára volt a megbékélés követelésével, polgári, igaz keresztényi mivolta miatt a mai kurzus nem is igazán lelkesedik érte, de nagyhéten mi sem kívánhatnánk mást, mint amit a költő: egy békés világban akarunk élni.
Most sokan érezzük úgy, mintha életünk megrekedt volna nagypénteken, s oly lassan tudnunk továbblépni a szenvedések stációin. Vasárnap, a feltámadás napja egyre csak távolodik. A gyötrelmek körforgásába kerültünk, a józan észt legyőzte a populizmus, a nacionalizmus, a féktelen önzés vírusa. Megrázkódtatások sora éri a világot. A szomszédban már több mint három éve ropognak a fegyverek. A háború azonban nem csak öldöklést jelent: az emberi lélek megfertőzését is, amit a folyamatos gyűlölködés idéz elő. Trump szüntelenül vívja harcát a normalitás ellen, amivel mindenkinek csak árt. Kiszámíthatatlan természete és politikája aggasztó jövőképet, akár egy gazdasági világválságot vetít előre. Több európai országban már a populista pártok állnak az élen, pedig épp Amerika példája mutathatja meg, önsorsrontással ér fel hinni a szirénhangoknak.
Itthon szorongással tekintünk a következő egy év, a választásig hátralévő idő elé. Vajon mit talál még ki a rezsim, hogy hatalmon maradjon? Félelmünk azért is megalapozott, mert a Tisza előretörésével különösen szembetűnővé vált, hogy máshoz nem ért, csak a gyűlöletkeltéshez. Kormányozni nem tud, gazdaságpolitikája csak addig látszott működőképesnek, amíg érkeztek az uniós pénzek. A tiszás EP-képviselő, Kollár Kinga elleni több tízmillió forintot elégető gyűlöletkampány valójában nyílt beismerése annak, hogy Orbánék lemondtak az EU-s forrásokról, az ország fejlesztésének lehetőségéről – nem hajlandóak teljesíteni az unió elvárásait. Persze hogy nem, hiszen a választások közeledtével még nagyobb elszántsággal kell hazudozni és fertőzni az emberek lelkét. A demokratikus értékeknek, az emberségnek itt nincs helyük.
„Legyen vége már!”, ismételhetjük mi is a költő szavait. Ám bármilyen végeláthatatlannak is tűnik a gyötrelmes keresztút, bármennyire reménytelennek is érezzük, hogy a világ visszatér a normalitáshoz, azért ott pislákol a fordulat reménye. Amint Reviczky Gyula írta Feltámadás című versében: „Mert feltámadtok ti is még / Valamennyien, / Mint az istenember egykor: / Győzedelmesen.”