A Jim története Aymeric drámája, aki a címszereplő gyermeket sajátjaként neveli, míg csak fel nem tűnik a biológiai apa és ez felforgatja az addig nyugodtnak hitt család életét. A férfi nem harcol, csak halkan tűri a drámát, mintegy csehovi tehetetlenségben. Miért szabták ennyire cselekvésképtelenre a figurát?
Arnaud Larrieu: Pontosan ezt kérdezték tőlünk, amikor a film finanszírozását hoztuk tető alá. Azért, mert Pierric Bailly a regényében így írta meg, mi pedig hűek szerettünk volna maradni az irodalmi alapokhoz. Arra gondoltunk, hogy megpróbáljuk moziban megteremteni azt a különleges feszültséget, amely nem az erőszakból vagy a bűnből, hanem az emberi jóságból fakad. Aláírom, az efféle megközelítés a mozgóképen igen ritka, hiszen csupa hőst látunk, akik, ha kell, megbosszulnak minden sérelmet és fájdalmat, és ettől jól érezzük magunkat – erről szól az amerikai filmművészet alfától omegáig. De valójában sokkal több az olyan ember, akit, ha megütnek, vagy megaláznak, nem üt vissza, hanem csöndben tűr. Sőt, nemhogy tűr, kedvesen mosolyog is. Mi arra tettünk kísérletet, hogy egy igencsak valóságos embert ábrázoljunk.
És hogy érzelmi reakciókra kényszerítsék a nézőt.
Jean-Marie Larrieu: Ez volt a regény lényege is egyben. A forgatókönyvben eleinte sokkal erősebb volt Aymeric tehetetlensége, végül kivettünk belőle valamennyit, ahogy az önelemzését is, mert azt túlságosan direktnek éreztük. Van egy mondat azonban, amit megtartottunk: az emberek azt mondják, hogy kedves fickó vagyok. Aymeric magába fordult, és azt mondta, hogy a filmekben az emberek mindig a rosszfiúkat szeretik, mert a rosszfiúk olyat tesznek, amit a való életben nem merünk megtenni. Azt gondoltuk, lehetne pontosan ugyanilyen a logika, a dramaturgia, csak a kedves srácra alkalmazva. Ő az, aki kedvesebb, mint amilyennek az életben gondoljuk magunkat – szóval, végül is mi is csak hőst teremtettünk, tudván, hogy provokálunk majd. A fiú ugyanúgy kedvesen passzív, mint Aymeric. Csak a legvégén képesek megtenni az első fontos lépést, és az egész dramaturgia erre a jófiú sémára épül – nekünk ez a szituáció így és eddig volt izgalmas.
Addigra meg a nézőtéren kapunk három gutaütést!
Arnaud Larrieu: Hasonló reakciókat váltott ki az emberekből, amikor a regényt olvasták. Még azokból barátaimból is, akik rendkívül csendes emberek. Nekik még családjuk sincs, csak ülnek a házukban, és azt mondták: „Miért nem reagál ez a fickó? Miért nem kel át az óceánon?” Én meg azt kérdeztem: Te átkelnél az óceánon? Soha nem tettél egész életedben semmit."
Azt hiszem, az elménket gyarmatosította a harcos hős figurája, míg a valóságban nem sok ember reagál így, inkább leél egy egész életet úgy, hogy nem csinál semmi extravagánsat.
A passzív hős viszont meseszerűen jóindulatú is. Még kérdéseket sem tesz fel, mint az önök csendes barátai.
Arnaud Larrieu: Aymeric megérti az élettársát, Florence-t, és azt, hogy min megy keresztül. Megérti a vér szerinti apát is, akivel tragédia történt, és vissza akarja kapni a fiát. Aymeric próbál mindenkit megérteni, és végül ez az, ami miatt meghozza a saját döntéseit vagy pontosabban a nem döntéseit. De a vége az, hogy az élet minden szereplő számára rendkívül kegyetlen.
A Jim története különlegessége abban is rejlik, hogy felnagyítják az állandó napi stresszeket. Senki sem hibáztatható semmiért, másképp nézve mindenki hibáztatható mindenért.
Jean-Marie Larrieu: Örülünk, hogy így látja, mert akkor mégiscsak sikerült inkább valóságosat alkotni, mint meseszerűt. A forgatókönyv írásakor egy kicsit trükköztünk az adaptációval, mivel a regényben Florence egyértelműen gonosz. Mi pedig nem akartuk, hogy a nő legyen a rossz lány, aki szándékosan árt a férfinak. A lényeg nem az, hogy a nők csak kihasználják és manipulálják Aymericet, és ő a nők áldozata. Valójában ha áldozat, akkor az önmaga által kreált sorsának áldozata.
A helyzet az azonban, hogy amikor a nők igazán őszinték, a férfiak gyakran azt érzik, hogy kegyetlenek velük.
Infó
Jim története
Magyarországi mozibemutató: április 17.
Forgalmazó: Cirko Film
A filmben érintenek tabutémákat is: mennyire „elfogadott” terhes nővel szexuális kapcsolatba lépni, és végig megjelennek a migráció kérdései is – teszem hozzá a Jim története is az új francia filmes trendnek megfelelően a Jura hegységben játszódik.
Arnaud Larrieu: Nem volt célunk politikai filmet készíteni, de a migráció kérdését nem lehetett kihagyni, mivel végig ott volt a regényben, miképpen az is, hogy gusztustalannak tartják, ha egy terhes nő szexuálisan közeledik egy idegen férfihoz. Szóval, nem mi vagyunk itt az okosak, hanem Pierric Bailly, akinek társadalmi ismeretei a Jura hegység régiójáról igen alaposak. Mi másik hegyről, a Pireneusokról jövünk, ahol teljesen mások a társadalmi viszonyok. A regényben Florence anyja egyértelműen rasszista és sok ilyen francia van, aki nem nézi jó szemmel a betelepülő „idegeneket”, főleg törököket a Jura esetében. Mi egy kicsit árnyaltuk a figurát, de nyilván nem akartuk kerülni a társadalmi problémák ábrázolását. Minket azonban mégiscsak az emberi természet és a szenvedés gyönyörűségei érdekeltek. Hogy is fogalmazott korábban? Csehovi szinten.
Jean-Marie Larrieu: Csak megerősíteni tudom Arnaud-t. A regény gazdag alkotás, nagyon sok minden belefér egy írásműbe, egy mozifilmnél „sajnos” azonban karaktereket kell teremteni és nekik kell alakítaniuk a cselekményt, nem lehet társadalompolitikai kitérőket tenni. De vannak eszközeink arra, hogy mi is lehessünk kritikus hangvételűek. Mi az iróniához nyúltunk. Aymeric-et Karim Leklou alakítja, aki félig algír. Ott van Florence anyja, aki gyűlöli a törököket, de elfogadja, hogy a lánya párja és az unokája apja nem úgy néz ki, mint egy „hófehér” francia.
Névjegy
Jean-Marie Larrieu 1965-ben, testvére Arnaud 1966-ban született Lourdes-ban. Rendezők, forgatókönyvírók, operatőrök. Legismertebb filmjeik: Tralala, 21 éjszaka Pattie-val, Tökéletes szerelmi bűntény, Egy férfi, egy igazi.
