Még csak nem is egy lóért. Lehet, hogy csak egy „helló”-ért, Trump egy leereszkedő vállveregetéséért, dicsérő szaváért adta el az ország érdekét a saját miniszterelnöke. Trump feltétlen hódolójának jelentkezett, ahelyett, hogy legalább felkészült volna a bajra. Még most is hozzá próbál igazodni, és nem az uniós társakkal működik együtt Európa állva maradásáért.
III. Richárdot, akinek Shakespeare a híres szavakat a szájába adta, legalább értem. Ő a „rózsák háborúját” eldöntő bosworthi csatában az életéért küzdött. Sárba süllyedt lova helyett egy másikért könyörögve ígért fűt-fát. Hiába. Miután korábbi szövetségesének csapatai is átálltak, ellenfelei lekaszabolták, országát sem bocsáthatta alkuba: az enélkül is a győztes Tudor Henriké lett.
Bár, ha jobban meggondolom, a két eset nem is különbözik olyan nagyon egymástól. Orbán is az életéért küzd, csak nem a biológiaiért, hanem a politikaiért. Sokáig jól szolgáló kommunikációja kevésbé hatásos, híres „dakota lovai” gebévé soványodtak, összesározódtak, kidőltek alóla. Van, aki korábbi hívei, szövetségesei közül az ellenfele, kihívója lett, és ki tudja, még kik készülődnek titokban az átállásra. A szivárogtatásra már most is készek, kivéve, akiknek máshol nem lehet reménye a túlélésre. Nagyon kellett neki egy nagyhatalmú külső támasz, aki feloldja elszigeteltségét, mint remélte, visszahozza őt a „fő áramba”. Amiről kiderült, hogy őt és amúgyis gyenge lábakon álló gazdaságát is elsodorhatja. Most kapálózik, fuldoklik benne, egyre lejjebb kényszerül csavarni a tervszámokat. Néha kiinteget a partra: „jól vagyok!”, úgy tesz, mintha csak kedvtelésből lubickolna.
De a kimondatlan alku bevégeztetett. Eladta az országot a saját politikai szerepéért. Hogy „tényező” maradjon a világpolitikában, mint Trump legjobb embere, kicsit modellje is. Ez megmaradt. De odaadta cserébe az ország nemzetközi és gazdasági érdekeit. A morálisakat, a történelmieket és a politikaiakat már Trump előtt is, Putyinhoz dörgölőzve.
Istenem, pedig milyen szépeket írt ki most is, a Költészet Napján a fb oldalára! Majdnem megkönnyeztem. Kölcseyt idézte: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak/ Hagyd örökűl, ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.”
Próbálnám mentegetni, vagy legalábbis megérteni. Valószínűleg azt hiszi, a haza érdeke és az övé egybeesik. Országlása a nemzet megmaradásának záloga. (Na, épp innen lehet észrevenni, ha egy vezetővel komoly bajok vannak.) Nem mondhatja, hogy nem ismerte Trump terveit, hiszen az egy percig sem titkolta őket. Orbán maga is elismerte pénteki rádióinterjújában: Trump csak azt teszi, amit ígért. Nyugtatgatni próbált: pár hónap múlva kitör a vámbéke. Drága magyar népem, ne is figyelj oda, törődj inkább a kormánypropaganda újabb akciójával: Ukrajna uniós csatlakozásának rémségeivel. Akkor is, ha a világkereskedelem most omlik össze, Ukrajna tagfelvétele pedig évek múlva köszönthet be, és a problémák mellett számos kedvező hatása is lehet. „Ma a figyelmünket meg az energiánkat leginkább az ukrán EU-s tagságra kell fordítani, és a szakemberekre kell hagyni a vámháború kérdését”- mondta. Mégis, kire? Nagy Mártonra? Szíjjártóra?
Pedig már mindenki látja, hogy baj van. Trump az amerikai külkereskedelmi egyensúly javulását és az ipar fejlődését remélve, egy mozdulattal sikerrel tönkretette a világgazdaság alapjait, többszáz év gazdasági fejlődésének eredményét, a kiszámíthatóságát és a racionalitást. Olyannyira, hogy végül az amerikai tőzsde bezuhanása, az állampapírok összeomlásának veszélye, saját embereinek, többek között korábbi pénzelőinek kritikája miatt kénytelen volt visszakozni, és egyelőre felfüggesztette az össz-vissz 13 óráig élő horrorvámokat. Van, aki a bennfentes kereskedelem, a személyes haszonszerzés gyanúját is felveti. A részvényárak oda-vissza rángatása kedvező alkalom annak, aki tudja, mi készül, hogy áreséskor felvásároljon, a dolgok helyreállásakor pedig nagy haszonnal eladjon.
De ennél többről van szó. Bármi lesz, a mérsékeltebb vámok maradnak vagy az ellenkezőjük, a kiszámíthatóság, a gazdasághoz szükséges minimális bizalom oda. A Neue Zürcher Zeitung szemléletesen fogalmaz Trumpról: „Vörös szőnyeget terítettek elé, de gyorsan fel is tekerték a szőnyeget”. Az Economist felhívja a figyelmet: ilyenkor a befektetések leállnak, mindenki óvatos. Ez pedig egy befektetésekre, tőkére szoruló országnak, mint amilyen mi vagyunk, a lehető legrosszabb hír. Nem beszélve arról, hogy azt még nem tudni, az autókra kivetett 25 százalékos vám, szintén visszavonatik vagy nem. Nem mindegy a német autógyárak magyar vállalatainak. Az viszont biztos, hogy Kínára már 145 százalék vám vonatkozik. Nesze neked kínai akkugyárak.
Orbán talán különalkuban bízott, (vagy azzal hitegetett), de csütörtökön Trump közölte a nyilvánvalót: az EU-t egyetlen egységként tekintik majd.
Lesz még néhány mosolygós közös fotó az amerikai elnökkel. A többi a veszteségoldalon. Egész Magyarország.
Nagy ára volt annak a lónak. Vagy hellónak.
Ja, Orbán a Tiszát kiátkozva azt is kiírta a fb-ra: ”Akik a magyarok ellen dolgoznak, tűnjenek el a magyar közéletből!”
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.