Kaptam is egy hosszú listát csupa piros betűvel, hogy mik azok a fordulatok, amelyeket az alkotók „kérése” szerint még véletlenül se említsek, ha ne adj isten írnék a produkcióról. Annyit el lehet árulni, hogy Amy Sherman-Palladino és Daniel Palladino (a Szívek szállodája széria rajongói most tuti a szívükhöz kaptak) amit kitaláltak és prezentálnak, az piszok jó. Pedig „csak” arról szól, hogy bajban van a balettvilág. Főleg azért, nem nézi őket már senki, elavult analóg ódivatú művészeti kifejezési forma.
Persze ezt kis költői túlzással adják elő, ám az alaphelyzet mégiscsak az, hogy világ két leghíresebb társulata, a New Yorki és a párizsi társulat problémákkal küzd. Előbbi igazgatóját (Luke Kirby) megkeresi a francia direktor (Charlotte Gainsbourgh) a nyerő ötlettel: cseréljék a társulatok legjobbjait egy szezon erejéig, ebből csináljanak világkampányt és majd újra fogyni fognak a jegyek. Itt azonban a mozgókép rajongóinak nem kell megijednie, nem fogunk éjjel-nappal piruetteket, meg egyéb táncos koreográfiakat látni. A show ugyanis "a művészek akkor igazán zseniálisak, ha totál kattantak" - filozófiát ületi át a valóságba, elsősorban a francia díva, Cheyenne (Lou de Laâge) karakterén keresztül. Aki egyben olyan hölgy, akibe az első pillantásra beleszeret mindenki, de ugyanakkor azonnal kialakul a konstans rettegés az irányába. A másik, azaz az amerikai oldal lökött prudense Tobias (Gideon Glick), a megnem értett (edddig méltatlanul fel nem fedezett) koreográfusa, aki azért áll be egy sorba az utcán, ha ott sokan állnak, sakkban lehet tartani a fogkrémével (csak egy fajtát képes használni) és a legtöbb beszélgetést úgy zárja le (szakítja meg), hogy a másik fél, kénytelen-kelletlen megkérdezi: Ugye, még visszajön? (A választ nem kell leírnom, ugye.) Mindkét lángelmét csodálatosan írták meg, de igazából Cheyenne az, aki a széria csodabombája, és Lou de Laâge személyében találtak egy olyan színésznőt, aki folyamatos robbanásban van a kamera előtt, minden egyes pillanata bravúros. Egyetlen dolog, amit nem értek, hogy eddig miért csak egy-két jobb drámai és temérdek középszerű dolgokkal foglalták le, bár igaz, ő vitte el az utolsó Woody Allen filmet, a Coup de chance-t is a hátán. (Az már más kérdés, hogy Allen készített egy öregkori kis remeket és ezt miért nem mutatták be hazánkban, amikor az összes középszerű filmjét meg igen.)
Ám nem csak a sztárvilágból űznek tréfát Palladinóék. Elvégre a cirkusz drága (pláne, ha nagyon magas színvonalon adják elő), ezért kell mindig egy mecénás. Az európai rendszerben ez kulturális miniszternek nevezik (és itt már mindenki elkezdhet röhögni a politikus szellemi színvonalán), ám minden mögött a Simon Callow alakította üzletember áll, aki mindenben érintett, ami csak törvénytelen, erkölcstelen és még sorolhatnánk hosszan. Csak, éppenséggel imádja a balettet és ez találkozik a gigantikus egojával. Utóbbi pedig leírhatatlanul falánk és hát a pénzt nem adja ingyen. Baromira nem. De, ami igazán fojtogató, az a gondolat, amit az alkotók beütettek a fejünkbe: a valóság ennél sokkal rosszabb. És, persze tudjuk, hogy igen.
Az Étoile alkotóival készítettünk egy-egy exkluzív videóinterjút: Amy Sherman-Palladino, Daniel Palladin, Lou de Laâge, Gideon Glick, Luke Kirby és Charlotte Gainsbourgh is válaszolt lapunk kérdéseire.
Infó: Étoile Első évad. Bemutatja az Amazon Prime. Premier: 2025. április 24.
