„Az Andikat, a Ciliket, a Ráheleket és Sárákat nem érdekli az ország állapota”

Itt az aHang helyi szervezete, az aPont tartotta – párhuzamosan a Hadházy Ákos által szervezett budapestivel – a gyülekezési törvény korlátozása elleni helyi demonstrációját. A szervezők aláírásgyűjtésbe is kezdtek, arra a kérdésre keresve a választ: vajon az emberek a vidéki látszatintézkedések – kocsmaprogram, templomok felújítása – helyett valódi falufejlesztést akarnak-e vagy sem?

A kezdésre több mint háromszázan gyűltek össze. Köztük volt Iski Csaba karosszérialakatos, aki szabadnapot vett ki, hogy ne kelljen idő előtt távoznia a tüntetésről az esti műszakjára. Dienes Lászlóné nyugdíjas pedig a kegyelmi ügy óta aktív részvevője az ellenzéki megmozdulásoknak a hajdan a vas-, és acéliparáról híres városban. Felbukkantak ismerős arcok is: Pilz Olivér két éve még a legendás miskolci Herman Ottó Gimnázium elismert kémia tanára volt, a pedagógus státusztörvény miatt azonban elhagyta a pályát, és ma már a Tanítanék Mozgalom munkatársa. Szűcs Tamást is láttuk, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete hajdani elnökét, a szintén legendás miskolci Földes Ferenc Gimnázium volt magyar-történelem szakos tanárát, aki ma buszsofőrként dolgozik a helyi közlekedési vállalatnál. Elmondta: Orbán Viktor még KISZ-titkár volt, amikor ő már ellenzéki kört alakított, s azt kérdezte: hol van ma a „nagy lázongó forradalmár”, aki annak idején még a totális diktatúra ellen küzdött, ma pedig egy olyan hibrid államot irányít, ahol az uralkodó párt parlamenti eszközökkel szinte leválthatatlan. Szavai szerint ezért ma a változást akaróknak az utca lett a terepe, innen kell megüzenni: készenlétben állnak a következő évi választásokra.

Varga Andrea volt miskolci alpolgármester azzal kezdte: „Andi vagyok, de nem Várkonyi” hanem egy sima állampolgár, aki rosszul érzi magát a mostani rendszerben. A másik Andi, akinek van pénze, megveheti a magánegészségügyi ellátást, de akinek nincs, az csak telefonál és várakozik, míg egyszer elkezdődik a kezelése, ha túléli addig. Azokat az „Andikat, Ciliket, Ráheleket és Sárákat” nem érdekeli az ország állapota, az oktatás, az egészségügy problémái, nem foglalkoznak olyan „pitiáner ügyekkel” mint az, hogy Nógrád megyében a korai iskolaelhagyók aránya mára elérte a 35 százalékot – mondta. Gyenes Gábor, a miskolci a-Pont vezetője pedig arról beszélt: a kormánypárt érzi, hogy már nemcsak a városokban hanyatlik a népszerűsége, de a kistelepüléseken is, ezért talál ki olyan semmire se jó akciókat, mint a kocsma-, vagy kisboltprogram, a templomfelújítás, miközben az alapvető közszolgáltatások – posta, orvos, szociális ellátás, oktatás – nem működnek a falvakban. Végül az utolsó szónok, Nagy Bresario kapta a legnagyobb tapsot, aki a Pride tervezett betiltására utalva arról beszélt: a kisebbséghez tartozás nem jelenthet kevesebb szabadságot, nem jelenthet másodrendűséget. Gyülekezési szabadságról pedig csak akkor beszélhetünk, ha mindenkinek azonos az ahhoz való joga, s nem a kormány „válogatja meg”, mely csoportoknak „adja meg kegyesen” és melyeknek nem.