Lánczi Tamásból egyaránt lehet forgatni egyszer szatírát és drámát is. Pláne, hogy a történet messze nem róla szól, ő legfeljebb alibi arca, ám semmiképpen sem alakítója a sztorijának, viszonya a nagy egészhez, mint Szergej Kropotkin hátsó-volgográdi pártkommiszár aránylott a Szovjetunióhoz, vagy penészgomba a penicillin felfedezéséhez.
Szóval lehetséges – ez a optimista olvasat – hogy pár év múlva az egész szuverenitásos elhajlásvizsgálóból egy vicces emlék lesz, az, ahogy az alapjaiban megrendült, erkölcsi tőkéjét felélt NER-hatalom próbált péter gáborosdit játszani egy kisemberrel, ám valódi hatalom, erőszakszervek nélkül. És ráadásul úgy, hogy soha sehol nem tisztázódott hogy tulajdonképpen mi a fenét jelent az rettentően védendő szuverenitás. Szóval a hatalom gerincörlőjébe került kisember így lett a NER ilyen konfekcióöltönyös, szemüveges madárijesztője, aki meg sem próbált közszolgának látszani, hanem élből hozta az illetékes elvtárs mindentudását, ennek megfelelően mindenkor, üzembiztosan nyilatkozott blazírt arccal védhetetlen marhaságokat az orra alá tolt mikrofonba.
A másik opció, hogy ő nem egy rendszer lecsengése, hanem előfutára. A „szuverenitásvédelem” eleve egy olyan gumifogalom, amire vígan lehet telepíteni nyíltan politikai rendőrséget, erőszakszervezetet telepíteni idővel. Amennyiben a világpolitikai csillagállás a NER-nek kedvez és beigazolódik a nagy orbáni vízió, azaz Putyin kiterjeszti a befolyását a térségre, az EU szétesik, Trump pedig szemet huny a magyar-orosz enklávé fölött, úgy a Lánczi-féle történet már jóval sötétebb kontúrokat kaphat, a majdani NER-elit a Lánczi úr úttörő munkálkodása nyomán elkezdni felépíteni a maga nyíltan autoriter államát, ahol a szuverenitásvédelem vasbunkója suhog, a Fidesz állampárt mindenhatósága pedig büntetőjogi töltetet nyer.
Gyorsan megjegyzem, egyelőre az első opcióra van több esély. Magyarországon egyelőre nem látszik, hogy karhatalom, az erőszakszervek tagjai olyan nagyon ácsingóznának, hogy Belorussziában élhessenek. Szintén szerencsés körülmény, hogy nem 2010-et írnak, hanem 2025-öt. Itt nem egy ifjú, vérbő fasiszta forradalom zajlik, hanem egy tizenöt éve regnáló, meglehetősen lelakott állampárt fordul át éppen demenciába. Ráadásul egy autoriter rezsim üzemeltetése igen komoly erőforrásokat igényel, amit eddig – paradox – de az EU biztosított, azonban 2020-tól ez a forrás elapadt, vele együtt pedig leállt a gazdasági növekedés, kiéhezőben a rák.
Azonban kiszámíthatatlan, hogy a szuverenitásvédelem jogi Frankensteinje mikor kel önálló életre. Ami borítékolható, hogy a Fideszen nem fog múlni, ha kétharmadot ér el, akkor azért, ha csak sima feles többséget akkor azért fog tovább radikalizálódni. Ha pedig ellenzékbe szorul szinte borítékolható, hogy Netanjahu, Fico, Trump példáján okulva Orbán a választás másnapjától már a hatalomba való visszatérésen fog munkálkodni, a Fidesz hálózat minden eleme onnantól a 2010 előtt ismerős „minél rosszabb annál jobb” jegyében fog ráuszulni a nemzetére, ott fognak megfúrni mindent, ahol csak tudnak, pontosan azért, hogy minél nagyobb válságot idézhessenek elő.
A „szuverenitásvédelem” perverz eszméje pontosan annak a jele, hogy az állampárt immáron nyíltan elveti a pártpluralizmust, mélységesen antidemokratikus, egypárti uralomra törekszik és ha Orbánnak megnyílik erre a történelmi lehetősége, úgy megpróbálja kiépíteni azt. Vagy valami utódja. Nem árt elfelejteni: könnyen lehet, hogy nem Orbán lesz az igazi baj, hanem az aki egyszer utána jön. Ahogy Szlovákiában Meciart is idővel egy Fico követte, úgy egy napon Orbánnak is lehet majd utódja, aki immáron készre kapja a diktatúra eszmei hátterét és részben intézményrendszerét és az EU perifériájára került Magyarországon befejezi azt, amit a nagy előd elkezdett, a demokrácia lerombolását. A szolgát túléli az uradalom, úgy talán Lánczi úr is méltó feledésbe kerül, azonban a műve élni fog. Amennyiben a keleti uralom végül visszalopakodik az országba – ahogy Orbán 2008-ban mondta – úgy államközpontú, ennél is keletiesebb rezsim épülhet ki a romokon. Ha viszont Európa felemelkedik és az új, erősebb EU-nak Magyarország is szerves része lesz, úgy van esély rá, hogy az egészet elfeledjük, mint egy rossz álmot.