Hogyan került kapcsolatba az arab nyelvvel és kultúrával?
Az arab kultúrával való találkozásom egy egészen sajátos történet. Gimnazista korom óta érdekelt a héber nyelv és a zsidó kultúra. A Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségiztem a rendszerváltás évében, és az alsóbb évfolyamoknak ekkor már lehetőségük volt a kötelező orosz nyelvoktatás helyett hébert választaniuk. Nekünk ez sajnos még nem adatott meg, így én csak az egyetemen kezdtem el a héber nyelvvel behatóbban foglalkozni. Egyetemi tanulmányaim alatt fordult az érdeklődésem a középkor, és azon belül a középkori zsidó filozófia felé, aminek a szövegeit – talán nem mindenki tudja – arab nyelven írták. Így szinte magától értetődő volt a döntés, hogy elkezdtem arabul is tanulni, és felvettem az arab szakot. Két év nyelvtanulás után elnyertem egy államközi ösztöndíjat Szíriába, ahol Damaszkuszban tanulhattam. Szíria csodálatos ország volt akkoriban, olyan kedves és segítőkész emberekkel találkoztam ezalatt az egy év alatt, amilyenekkel azóta sem, sehol máshol a nagyvilágon. Nem volt nehéz beleszeretni az országba. Hazatérve folytattam nyelvi tanulmányaimat. A muszlim kultúrának különösen két szegmensével való találkozás jelentett életre szóló intellektuális élményt: a középkori arab filozófiai hagyomány és a vele párhuzamosan fejlődő iszlám misztika, a szúfizmus. Mindkettő csodálatos személyiségeket, gondolati rendszereket és szövegeket produkált. Az egyikben a gondolkodás páratlan logikai tisztasága fogott meg, a másikban az istenélmény elevensége.
Mi teszi indokolttá az ebben az évben induló, két féléves Modern Közel-Kelet tanulmányok képzést?
Az elmúlt évtized történései – az Arab Tavasz, a menekültválság, az iszlám mind jobban érzékelhető térnyerése Nyugat-Európában, az ukrajnai háború nyomán fellépő energiaválság, a hagyományosnak tekintett közel-keleti szövetségi rendszerek átrendeződése (Ábrahám-megállapodások) vagy az izraeli-palesztin konfliktus 2023. október 7-ével kezdődő új szakasza – újra és újra ráirányították a figyelmünket a közel-keleti térség fontosságára a mai magyar közéletben.
Erről győz meg akár a napi sajtó…
Igen, elég ha kinyitunk egy újságot, vagy rákattintunk egy internetes hírportálra, minden harmadik-negyedik hír a Közel-Keletről szól, vagy azzal van összefüggésben. Ennek ellenére kevesen értik igazán az ottani világot, az ott élők valódi problémáit, az események mozgatórugóit a maga mélységében. A Közel-Kelettel foglalkozó magyar újságírók legtöbbször nyugati médiumok elemzéseiből dolgoznak, s az ott leírtakat minden kritika nélkül veszik át. Az új képzéssel olyan szakembereket szeretnénk képezni, akik ténylegesen ismerik és értik ezt a világot. Ehhez elengedhetetlen a közel-keleti nyelvek ismerete, ami megnyithatja az utat a helyiekkel való kommunikáció felé, s lehetőséget biztosít az első kézből történő tapasztalatszerzésre is. Ezt nagyon fontosnak tartjuk. Jelenleg egy ösztöndíjprogramon is dolgozunk, hogy a hallgatóink a Közel-Keleten szerezhessenek saját tapasztalatokat.
Hogyan érthetjük meg a tőlünk teljesen eltérő másik világot, az arab kultúrát, nem túl tág-e közöttünk a kulturális szakadék?
Az arab és az európai kultúra valójában nem állnak olyan távol egymástól, és nemcsak földrajzilag, de intellektuálisan sem. A születendő iszlám gyökerei a kései antikvitásig, annak az európaiságban is megjelenő görög-római kulturális örökségéig és a zsidó és keresztény vallási hagyományokig nyúlnak vissza.
A középkorban egyértelműen az iszlám világ állt intellektuálisan és technikailag is magasabb fokon.
A formálódó európai kulturális hagyomány számos diszciplínában az araboktól tanult, az arab számoktól kezdve a kémián, a matematikán, a csillagászaton át az orvostudományokig. Az európai egyetemek orvosi karain egészen a 17. század közepéig Ibn Szína (Afsóna, 980 – Hamadán, 1037) Kánonját oktatták tankönyvként, természetesen latin fordításában. Nemrégiben tárták fel, hogy még a középkori Európa első katedrálisainak építői között is sok Keletről érkezett építőmester volt.
Mikor történt fordulat?
