Nem a divatiparból jövök. Tréfásan akár azt is mondhatnám, hogy hulladékkezeléssel foglalkoztam, persze tényleg csak átvitt értelemben, mert egy banknál voltam projektvezető. Lean-csapattal dolgoztam, vagyis a veszteségek, a pazarlás radikális csökkentésével foglalkoztunk. Lassan felismertem, hogy ezt a szemléletet akár a saját életemre is rá lehetne vetíteni – magyaráz lelkesen Szabó Heather. A budapesti VI. kerületben vagyunk, az Eötvös 10 Művelődési Házban.
A színházterem jelenleg úgy fest, mintha egy nagyobb ruhabolt teljes kínálata itt kapott volna helyet. A kép azonban mégis más: a stílusok és a színek kavalkádja még csak nem is hasonlít a nagy divatmárkákra jellemző sokszor egysíkú és színtelen megjelenésére. A The garment exchange nevű ruhacsere-programba csöppentünk.
A fast fashion gáz
A fővárosban több helyen szerveznek hasonlót. Van, ahol pár ezer forintért asztalt, vagy állványt lehet bérelni és mindenki maga árulja a saját holmijait. Máshol ugyanannyi darabot vihet el egy érdeklődő, amennyit bevitt, és ami marad, azt meg adományként szállítják el támogató szervezethez. Az Egyesült Államokban született Heather utóbbihoz hasonló metódus mellett tette le a voksát. Egy barátnője lakásában kezdték, később egy rendezvényterembe tették át a székhelyet, e-mailben toborozták az ismerősöket. Majd modernebb megoldások következtek, jött a Facebook, az Instagram. Szűk lett a hely, átköltöztek az Eötvös utcába. Nagyjából öt-hat hetente tartják a rendezvényt, az első olyan, amit Heather „igaziként” ír le, 2022 novemberében volt. A fast fashionnel, azaz a gyors divattal próbálják felvenni a versenyt. Ez számukra nagyon fontos szempont, magyarázza, hiszen a textilipar az összes károsanyag-kibocsátás 10 százalékáért felel, többért, mint a repülés, vagy a hajózás.
A hivatalos adatok valóban lesújtóak, és számokat böngészni nem feltétlenül szórakoztató tevékenység, de fontos ahhoz, hogy megértsük, mit teszünk. Az Európai Parlament honlapján foglalták össze az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által összegyűjtött információkat.
Az Európai Unióban 2020-ban egy ember átlagosan 26 kiló textilt vett meg. Azzal, hogy ezeket a holmikat legyártották, szállították, 270 kilogramm szén-dioxid került a légkörbe.
Ez azt jelenti, hogy az Unióban vásárolt textiltermékek, illetve ne szépítsük: mi, emberek 121 millió tonna üvegházhatású gáz kibocsátásáért voltunk felelősek. Ha már benéztünk a kulisszák mögé, érdemes még messzebbre pillantani. A textilt valahogyan elő kell állítani, ehhez pedig hely, erőforrás kell. Az említett évben ezekben az országokban az átlagos textilfogyasztás fejenként 400 négyzetméter földet, 9 köbméter vizet, 391 kiló alapanyagot igényelt.
