Sokadszor találkozom azzal, hogy valaki az úrilány kifejezést az affektáló, kényeskedő, buta borsószem-királykisasszony szinonimájaként használja. Hát nem. Ha olyan gé akarnék lenni, amilyen gé O1G, azt mondanám, hogy főleg nem-úri lányok használják negatív-dehonesztáló jelzős szerkezetként az úrilány fogalmát – de ezt nem szabad, mert az ember nem tehet arról, hogy úrilánynak születik-e, vagy nem, például én se vagyok egy ilyen kifejezetten úrilány. Az emberi minőség, jóság, hogy rendes ember vagy-e, persze nem attól függ, hogy úrilány vagy-e, de az úrilányság nagy hozzáadott érték.
Mert az úrilány teljesen mást jelent, nem ilyen kényeskedő butát, barátaim az úrban. Mélyen átélt és edukált kulturáltságot, toleranciát, jó ízlést, finomságot és másnak az elfogadását jelenti, amilyenné az ember, vagyis az úrilány a mérsékelten konzervatív nobilis vagy polgári családban és kultúrában interiorizálódik, továbbá afféle elegáns európaiság is. Kétségkívül egyre kevesebb az úrilány, ahogy a mérsékelt, konzervatív mentalitás is eltűnőben. Magam sem vagyok tehát jellegzetesen úrilány; onnan tudom, tanultam meg, mit jelent ez a kifejezés, hogy szerencsémre igaz úrilány volt a feleségem egy igazi, mérsékelt, konzervatív nobilis, úri családból, amely meglehetősen jómódú volt egészen addig, amíg sittre nem vágták aput, majd ki nem telepítették, mert túlélte a rabságot (M. Matyi bácsi nem, őt agyonverték). A nagymama évekig egyedül nevelte a gyerekeket teljes bizonytalanságban és szegénységben, minden éjjel jöttek a fekete autósok és dollárt kerestek a könyvespolcon, Öreganya igazi úrilányból cukrászdai segéderővé degradálódva cipelte a fogai között a három lányát és nevelt belőlük sikeres úrilányokat, egyszer majdnem elgázolta Rákosi nertárs (sic!) hatalmas fekete autója, ahogy hajnalban vitte bicajon a sütiket. A cukrászdában persze utóbb ilyen főnökfélévé emelkedett, mert az úrilány nemcsak jól edukált, hanem szorgalmas és dolgos is.
Szóval magam a társamtól, akit elragadott mellőlem a végzet, tanultam meg hosszú évek alatt, mi a fene is az az úrilány. Mert meg kell tanulni, el kell sajátítani azt az értékkészletet, ami az úri-polgári hétköznapi kultúrát jelenti a trágárság kerülésétől a közönségességtől való idegenkedésen, az ízléstelenségtől való undoron át a szorgos munka szeretetéig, a gazdag konyhaművészetig és a ruhák és a függöny színeit elegánsan összeválogató jó ízlésig; ez az úrilány nem afféle affektáló és elkényeztetett jószág, az egyszerűen hülye vagy giccsfestő. Btw a polgári élet értékkészletének, a veszterniánus európaiságnak az elemeit is kívülről kaptam, nem belülről, a családtól; ennek attribútumait is úgy sajátítottam el, hogy atyámat mentorálta egy csodás brassói szász doktor bácsi, aki Trianon után menekült át a Dél-Alföldre és menő háziorvosként felkarolta atyámat, kis lakást is fenntartott neki Pesten, melyet fiatal atyámnak csak akkor kellett elhagynia, ha Lajos bá’ felugrott Bánhegyesről a fővárosba prütykölni egy jót. Atyám tőle, ettől a finom, elegáns, mélyen konzervatív, par excellence européer szász polgártól tanulta el, hogy mindig öltönyben járunk, elegánsak és ápoltak vagyunk, e brassói polgár bácsinak köszönhettem a nappalinkban álldogáló kedves és pompás rövid-zongorámat, hogy a Szabad Európán nőttem fel, s tőle jött, hogy Operába jártunk és eltávolodtunk a domináns félproli szubkultúrától, amibe a magunkfajta sváb dohánytermesztő paraszti családok lesüllyedtek a komenizmusban.
Mely félproliság a domináns paradigma ma a vidéki Magyarországon, nem a fotelből beszélek, másfél évtizedet töltöttem különféle jobbnál-jobb magyar falvakban, merő kíváncsiságból, legutóbb a Balaton-felvidéken hangicsáltam egy tanyán, és azt képzeltem, hogy ilyen világszép tájon, a Szent György-hegy körül biztos világszép emberek laknak, de a magyar falun durvára nem nyüzsögnek az úrilányok. A tipikus szociológiai entitás a félproli, a hagyományait, közösségeit és kultúráját vesztett, kínos utcaképek és randa házak között élő, végtelenül segítőkész és kedves falusi homo sovieticus, aki jellemzően tökéletesen kulturálatlan; a pince falát aktnaptár díszíti, Jancsi mulatóst hallgat, Juliska nylon otthonkát visel.
