Szombat délután 2 órakor kezdetét vette a tüntetés, amelyet a jobb magyar egészségügyért tartott a Magyar Orvosi Kamara (MOK) az Országház előtt a Kossuth téren. Helyszíni tudósítónk szerint nem sokkal a demonstráció kezdetét követően
már körülbelül 12 ezren gyűltek össze a helyszínen, volt olyan ápoló, aki a Lurdy házban lévő, Magyar Szakdolgozói Kamara rendezvényéről ment át, ahol éppen nőnapi ünnepséget tartottak.
A Közös kiállás egy jobb egészségügyért felkiáltással meghirdetett demonstráció már a kezdés előtt is elég nagynak ígérkezett, csak a Facebook-eseményen több mint 3200-an jelezték, hogy biztosan mennek, több mint 15 700-an pedig azt, hogy érdekli őket a tüntetés.
Az egészség mindenkié legyen
– Úgy gondoljuk, az egészség hatalmas érték, amit sajnos sokszor csak akkor értünk meg igazán, amikor már nincs, elveszett. Azért vagyunk itt, hogy megmutassuk, számunkra az egészség és az egészségügy fontos alapérték, és elérjük, hogy a társadalom és az általunk választott döntéshozók is méltóképp kezeljék. Jusson az egészség megtartására elég figyelem, pénz, akarat a következő években – nyitotta meg a demonstrációt Svéd Tamás, a MOK főtitkára. Leszögezte, az egészség mindenkié kellene, hogy legyen, össztársadalmi, nemzeti érték, ezért az eseményt szeretnék megtartani pártpolitika-mentesnek, felül akarnak emelkedni a mindennapi torzsalkodásokon, ideológiai küzdelmeken.
Svéd Tamás külön köszönetet mondott a nőknek, akik az egészségügyi dolgozók többségét adják, gyógyítanak, ápolnak, „vállukon viszik a recsegő-ropogó egészségügyet”.
„Úgy tesznek, mintha meg sem történt volna”
A főtitkár ezt követően felolvasta Gálvölgyi János levelét. A színművész azt üzente, hallja, olvassa, látja, hogy nem jön a mentő, nincs megfelelő felszerelés, egy ápolóra egy egész osztály jut. Emlékszik az orvosok, ápolók, betegszállítók odaadó munkájára, de a rendszer sajnos nem ilyen.
„Ha azok, akik az emberek életéért felelősséget vállalnak, a velem és a hozzám hasonló emberekkel történteken úgy akarnak túllépni, hogy azt egyszerűen kitörlik a memóriájukból, vagy úgy tesznek, mintha meg sem történt volna, akkor semmi sem fog változni”
– fogalmazott. Leszögezte, szurkol az orvosi kamarának, az egészségügyi dolgozóknak, de leginkább „magunknak, volt és leendő betegeknek”, hogy végre olyan ellátást kapjunk, amilyet mindannyian megérdemelnénk a pénzünkért.
Heti 72 óra, csak papíron létező szabadság
Soós Ariadna, a Független Egészségügyi Szakszervezet vezetője arról beszélt: riasztóak a számadatok a magyarok egészségi állapotáról, a rosszabb gyógyulási lehetőségeikről. Az ellátásszervezés egyik legnagyobb gondja az egészségügyi dolgozók hiánya vagy túlterheltsége.
A jogszabályok kizárólag az egészségügyben engedik meg, hogy egy munkavállaló heti 72 órát dolgozzon folyamatosan és rendszeresen. Így sokan havi 270-280 órát is munkával töltenek, munkáltatói nyomásra, a jobb kereset érdekében, de leginkább mert nem akarják ellátatlanul hagyni a betegeket.
Egyre több beteget látnak el változatlan vagy csökkenő létszámmal, gyakran nem kapják meg a pihenőidőt, pihenőnapot, néha a szabadságot is csak papíron.
A jól képzett munkavállalókat gyakran segédmunkára, adminisztrációs feladatok ellátására fogják, vagy naponta vidékről utaztatják a mentősöket a budapesti mentési feladatok ellátására. Voltak béremelések, de a szakdolgozók átlagos nettó bére 10-20 évi munkatapasztalattal 350 ezer forint körül van csupán. Nem ismert a dolgozók szakmai anyagi előrehaladására vonatkozó terv, aktuális egészségfejlesztési stratégiát sem ismerünk. Az ellátási problémák meghatározó oka az egészségügyi intézmények súlyos, folyamatosan újratermelődő pénzhiánya – tette hozzá. Kiemelte, az állami ellátást kellene fejleszteni, hiszen a magánellátás kevesek privilégiuma.
Változásokra van szükség, nincs idő a várakozásra, nem akarjuk, hogy évente egy városnyi embert veszítsünk el, akik menthetőek lennének megfelelő ellátás esetén
– jelentette ki. „Kérjük a kormányt, tegyen az eddiginél többet az egészségügyi ellátás javításáért, mert a magyarok egészsége többet érdemel” – üzente Soós Ariadna.
Az egészségügy színvonala olyan, amilyet kiharcolunk magunknak
Sodró Eliza színésznő egy, a MOK-hoz érkezett üzenetet tolmácsolt: a levél írója a vizsgálók állapotára, a zsúfolt várótermekre és a hosszú várólistákra hívta fel a figyelmet. „Aztán ebbe belenyugszunk, és inkább elkezdünk a saját dolgunkkal foglalkozni. És pontosan ebben a pillanatban mondunk le magunkról. Az egészségügy nem az ápolóké és nem az orvosoké, az egészségügy a miénk, mindannyiunké. A saját életkilátásainkat jelenti, a szolgáltatás színvonala pedig éppen olyan, amilyet mi, a lakosság megkövetelünk és kiharcolunk magunknak. Főleg, mert már fizettünk érte, és fizetünk érte minden egyes nap” – fogalmazott.
Nem tudhatjuk, mikor leszünk újra páciensek
Gryllus Dorka színésznő hangsúlyozta, úgy érezte, el kellett jönnie a tüntetésre, hiszen az orvosok is mindig elmentek, amikor hívta őket, vele voltak élete legnehezebb pillanataiban. Ezt követően köszönetet mondott az egészségügyi dolgozóknak. „Soha nem tudhatjuk, hogy mikor leszünk újra páciensek” – hangsúlyozta. Majd felolvasott egy részt Dobrai Sarolta írásából, aki egy napot töltött a gyermektraumatológiai osztályon a János Kórházban.
Orvosi köpenybe bújtatott adminisztrátorok, válságmenedzserek
Srádi Péter, a Magyar Orvosok Szakszervezetének (MOSZ) elnöke arra hívta fel a figyelmet: a hiányosságok árát barátaink, szeretteink, vagy mi magunk fizetjük meg.
„Az egészségre fordított kiadás nem luxusköltés, hanem befektetés. Befektetés abba, hogy egészségben neveljük fel gyermekeinket. Befektetés abba, hogy az unoka mellett legyen nagyszülő. Egész egyszerűen az egészségügy befektetés a jövőbe”
– mondta. Kiemelte, nem orvosi köpenybe bújtatott adminisztrátorokra, válságmenedzserekre van szükség, az egészségügyi dolgozó nemcsak nemzeti erőforrás, hanem ember. A szabadságjogaiban korlátozott, túlterhelt, kiégett dolgozó nem tudja úgy ellátni a pácienseket, ahogy azt megérdemelnék. Ha bércsökkentéssel, folyamatosan változó munkarenddel, kirendeléssel fenyegetjük őket, akkor a magánellátás és a külföldi munkalehetőség épp a teljesíteni tudó és akaró embereket csábítja majd el. A még megmaradt dolgozókat megfelelő munkakörülményekkel, a túlterhelés csökkentésével, a pihenőidők betartásával, a szabadságok kiadásával, az életpályamodell kidolgozásával kell megtartani – tette hozzá.
Srádi Péter beszéde után az összegyűltek a Covid látható és láthatatlan áldozataira, valamint a gyászoló családtagokra egy perc néma csenddel emlékeztek.
„A társadalom jövőjét határozza meg, hogyan bánik a gyerekekkel”
Tapasztó Orsolya mentálhigiénés szakember, tartalomgyártó kiemelte: ha egy zárt rendszer rosszul működik, és hiányosságait minden áron titkolni akarja, annak elkerülhetetlenül járulékos veszteségei, áldozatai lesznek. Az egészségügy esetében mi vagyunk a járulékos veszteségek, a gyerekeink pedig az áldozatok. Vannak kórházak – folytatta –, ahol akkora a dolgozók leterheltsége, hogy semmi esély nincs szeretgetésre. „Ezek a csecsemők már nem sírnak, mert nem reménykednek abban, hogy bárki foglalkoznak velük” – hangsúlyozta. Áldozatok azok a családban élő gyerekek is, akiknek szülei nem tudják összeszedni az életmentő kezelésükre a kellő összeget. Áldozatok a speciális igényű gyerekek is, akiknek esélyük sincs megfelelő ellátásra, és azok is, akik az ország azon területein élnek, ahol nincs megfelelő ellátás. Ma Magyarországon több mint 100 ezer gyermeknek nincs háziorvosa, szakellátásról ne is beszéljünk – tette hozzá. Az iskolás gyerekek is áldozatok, akiknek alig van ismeretük alapvető biológiai funkciókról, sokszor a szüleiknek sincs, mert nem létezik egészségnevelés. Kiemelte, ma Magyarországon minden negyedik gyerek túlsúlyos, az egészséges étkezés nagyon sokaknak elérhetetlen, mert nagyon sokba kerül.
„Nem a gyerek választja, hogy hova szülessen, viszont a rendszer felelőssége, hogy vigyázzon rájuk”
– szögezte le. Hozzátette, nincs mentálhigiénés stratégia, a fiatal korosztályban az öngyilkosság a második vezető halálok. „Minden társadalom fejlettségét, közösségi mentalitását, összefogásra való képességét az határozza meg, hogy hogyan bánik a legelesettebbekkel. A társadalom jövőjét pedig az határozza meg, hogyan bánik a gyerekekkel” – jelentette ki.
Hábetler András orvos, operaénekes elmondta, 2018-ban derült ki, hogy veserákja van, és a Covid előtt két héttel az ország egyik legjobb vesespecialistája műtötte meg. Később bevallotta magának, hogy ez nem egyszerű szerencse volt, hanem kapcsolatai voltak, ennek köszönhető, hogy megműtötték, és most itt van. Ha nem lett volna ez a kapcsolatrendszer, sokkal lassabban járta volna be a betegutat, és két héttel később nem műtötték volna meg.
„Nekem a magam apró eszközeivel tennem kell, hogy az ne kapcsolatrendszeren múljon, hogy valaki túlél-e, vagy sem. Ez legyen alanyi jog”
– üzente. Kiemelte, elfogadhatatlan, hogy elveszítse az emberi méltóságát az, aki betegként bekerül az egészségügybe. „Nyakon ragadnám a mi magyar politikusainkat, és behoznám őket, hogy csak egy éjszakára éljék meg ezt” – mondta, megjegyezve, nem tudja elképzelni, hogy utána lenne más preferenciája a költségvetésnek.
Mire van szüksége a magyar egészségügynek?
Utolsóként Álmos Péter, a MOK elnöke szólalt fel, aki leszögezte: az egészség nem kiváltság, hanem alapjog. Mégis, az egészségüggyel kapcsolatban a magyar emberek átható élménye lett a kiszolgáltatottság és a kiszámíthatatlanság érzése. Elveszett a bizalom abban, hogy elérhető lesz a megfelelő ellátás, amikor szükség lesz rá. Majd azt üzente, az orvosok és ápolók maguk is átélik ezt, „a bizonytalanság lett a mi közös valóságunk”.
Kiemelte, az állami egészségügy egészében a színvonal egyértelműen esik, és szolgáltatások egymásra épülő rendszereként már nem éri el az elfogadható szintet. Ennek fő oka, hogy a modern egészségügy egy high-tech, drága ágazattá vált, ahol a gyógyítók megfelelő források nélkül nem tudják biztosítani a jó betegellátást. A hivatástudat – folytatta – fontos, de nem váltja ki a CT- vagy az MR-készülékeket, melyek számában messze leszakadtunk Románia és Bulgária mögött is.
„Ne engedjük, hogy az állam magára hagyja a lakosságot, hogy kivonuljon az egészségügyből, és a jól ismert profitérdek felülírja az emberséget”
– üzente, megjegyezve, a politika beleavatkozott az egészségügy tisztán szakmai kérdéseibe, és nagyon rossz gazdának bizonyult. Emellett jelképesnek nevezte, hogy egy családbarát országban alapvető szakmai mutatók hiányoznak a szülő anyák és a gyerekek biztonságos ellátásához. Mint mondta, ennél is súlyosabb a hivatásra nézve, hogy két éve a kormányzat politikai okból magához ragadta az etikai rendszert, és totális amnesztiát hirdetett azoknak az orvosoknak, akik kollégáik szerint méltatlanok voltak erre a hivatásra.
Álmos Péter közölte,
a MOK összehívja az egészségügyi kerekasztalt, ahol szakmai szervezetek pártoktól függetlenül létrehozhatnak egy átlátható, nem 10 évre titkosított tervet, ahol szót kapnak a gyógyítók és a betegek képviselői is.
a kormánynak azonnal forrásokat kell biztosítania az ügyeletekre, hogy ne ott szűnjön meg az ellátás, ahol éppen nincs orvos, hanem ahol biztonsággal átszervezhető.
meg kell menteni a háziorvosi rendszert, a szükséges első lépés idén egy gyorssegély, majd az, hogy a kormány évente 500 milliárd forinttal növelje az egészségügyi költségvetést, és vele az ellátás színvonalát.
„A legfontosabb azonban, hogy önöknek hinniük kell abban, hogy az egészségük többet érdemel, és számon is kell kérniük ezt a döntéshozókon” – szögezte le, hozzátéve, ha ez a mai nap nem egy gőzkieresztés, hanem a fokozott törődés kezdete lesz, akkor meg fog változni a magyar egészségügy.
A késve érkezők is eldönthetik egy csata kimenetelét – Tüntet a MOK a jobb magyar egészségügyértAzok a kórházi osztályok zárnak be, ahonnan elfogyott valami – Orvosok tüntetnek az egészségünkértKét hét leforgása alatt ez már a második tüntetés, amelyet egy szakma képviselői hirdettek meg. Február 22-én a függetlenségüket féltő bírók és szimpatizánsaik vonultak az utcákra egy jobb igazságügyi rendszer követelésével.
„A függetlenség a bírónak létszükséglet, mint a levegő”