A hegyektől nem látszik
Az öreg szőlész, azt mondják,
Aragóniából jött idáig.
Hogy elhitesse a halászokkal:
nála lesznek a legboldogabbak.
Egy halott fiút cipelt, lóháton,
Santiagóig. De ez nem az az
út volt.
Egy halott fiúval és a recepttel
a zsebében érkezett meg Santiagóba.
Azt mondják, Borau-ból, a Pireneusok tövéből.
A helyiek látták a város határán.
Megállt és zokogni kezdett.
Az öreg szőlész, azt mondják,
Aragóniából jött idáig, hogy megnézze,
hol van a világnak a vége,
hol van a világnak az igazi vége,
hol van A Coruña vége, hol nincs,
hol nem számít már a halál.
És a halászok összegyűltek
az A Coruña-i éjszakában.
De ma csak a hegyek miatt nem látszik,
ahogy az út végén túl a halott
fiú vére hullámzik.
Calle de Serrano
Tudom jól: a léleknek súlya
nincs, meg egyáltalán:
fogalma sincs.
Tudom jól: hogy ez most
nem a lélek, ez a vágy,
ez a tényleg kéred.
Mert kéred el, mert kapni jó,
de veled el, most elmenni,
menni el lenne jó.
Messze el, de nem elhagyni,
nem, az országot, egy valósnak
vélt házat, a hazát,
de mégis, messze el, és elhagyni hát
egészben ezt a rohadt Európát,
mindent, mind a Montmartre-ot,
Rómából a nagy bazilikát,
a rövid utcákat, a palotát,
Barcelonából az összes kurvát.
De tudom jól: a léleknek súlya
sincs, meg egyáltalán,
kéred, mert kapni jó,
olyan lesz ez, mint
Budapesten majd az első hó.
De el veled most az lenne jó,
és ott lenni túl az országon,
túl az Európán.
Ott lenni már a Júliuson,
egészben, meg jóval
egyszerűbben: Borges-ben,
a calle de Serranón.
A ködre
gondolok, mi másra.
Ahogy ereszkedik le most lassan
egész Magyarországra.
És nem úgy, mint a pára, nem
úgy, ahogy a tengerek, az óceánok
felett délelőttre kifárad.
Gondolok még egészen másra:
üres kezeimre, Európára.
A spanyolokra, a franciákra.
Gondolok azután arra, hogy ez
nem a bánat, hogy még ha várat,
hát várhat.
Az üres kezeimre gondolok,
utána rád, hogy érted még
magam mögött hagynám
akár egész Európát.
A ködre gondoltam, mi másra.
Ahogy ereszkedett le lassan,
egész Magyarországra.
Azután arra, hogy ez nem a bánat.
Hogy ez csak a vágy, ami várat.
