Ahogy elnézem: kölcsönösen elszórakoztatjuk egymást; kormánylap és mi. Valóban mintha két külön világ bontakozna ki előttünk, ahogy szokták mondani, más mozit nézünk. Nagyon mást. Mintha külön-külön országban élnénk; teljesen eltérő történetek bontakoznak ki - ugyanarról. Jó, tudom, az álláspontok – elcsépelt kifejezéssel – az ülésponttól függnek, de azért, gondolnám, legalább nyomokban kellene észlelni az ügy hasonlóságát.
Itt van most például Rákosdubaj esete: aligha vitatható, hogy a kormány egy tál lencséért vesztegetné el a rozsdaövezet hasznos területét; messziről üvölt, hogy a történetben valami nincs rendben.
Hogy zsebre dolgozik valaki, vagy csak ki akar cseszni a fővárossal, az egyelőre nem látható; nagy eséllyel mindkét állítás igaz.
Mindenesetre azt nehéz lenne belelátni a történetbe, hogy itt Budapest vagy annak vezetése mutyizna. Nehéz, de nem lehetetlen. Hogy nem lehetetlen, azt éppen a kormánylap bizonyítja, amely a főváros ingatlanbizniszéről beszél. Sőt, azt is negatív előjellel írják, hogy az elővásárlási jogról előzetesen egyeztettek az ellenzéki pártok, mintha ez is a hét fő bűn egyike lenne. Mellesleg, a Fidesz felfogásában, valószínűleg az; másfél évtizedes kormányzásuk során soha nem jutott eszükbe, hogy egyeztessenek bárkivel – ők így képzelik, és így is működtetik a demokráciát.
De: nyilván nem elég azt bemutatni, hogy itt az ellenzékiek bizniszelnek, tovább kell lépni, bemutatni azt, hogy már korábban is ezt tették. Naná, hogy rögtön felbukkan Bajnai Gordon neve, és persze a Wallisé is – ők akarták valamikor megszerezni az értékes területet. Szerintük többféle bizonyíték is van erre, hivatkozási alap az ugyancsak kormánypropagandaként működő, amúgy ingyenes lap, a Metropol, amely szerint a fentebb említetteknek konkrét tervei voltak Rákosrendező elhappolására. Ha jól értem, most több, másfél évtizedes információval rendelkeznek, mert hát ilyesmi csak a Fidesz hatalom-átvétele előtt történhetett. Azóta ugyanis a városrész állami kézben van, vagyis a kormányzat e hosszú idő alatt nem kezdett semmit Rákosrendezővel. Se nem tervezett vele semmit, se nem bizniszelt; most hirtelen támadt az ötlete, hogy az Arab Emirátusoknál találjon partnerre. Olyannyira, hogy hirtelen el is utazott a vevőhöz maga Orbán Viktor, üzleti partnerek által kísérve, mondván, hogy az arab ország ma a világ egyik legfontosabb „pénzügyi, kereskedelmi és közlekedési” központja. Az ilyen kapcsolatokból lesznek „növekvő bérek és erősödő középosztály”. Ez utóbbit azért tettem idézőjelbe, mert a szöveget a miniszterelnök tette ki közösségi oldalára. Mert hát most a középosztály az új hívó szó; hol azt halljuk, hogy az idei év a középosztály megerősödésének éve lesz, hol ugyanezt múlt időben: hogy tudniillik ez a középosztály már meg is erősödött.
Ha tehát ebből a nézőpontból vizsgáljuk, miért is kell Budapest egy részét kontroll nélkül odaadni az araboknak, akkor ennek egy lehetséges magyarázata van: erősödjön a középosztály. Bajnai, már ha igaz az állítás egyáltalán, a züllést és a szegényedést hozta volna a magyarokra, az arabok viszont a hazai középosztály erősödését.
Más mozi ez, kérem.