A diktátor című szatirikus vígjáték főszereplője egy közel-keleti és egy afrikai diktátor alakjából összegyúrt kedves vezető, Aladdin Admirális Generális. Nárcizmusára jellemző, hogy saját magának rendez olimpiai játékokat. A 100 méteres síkfutás versenyszámában a startpisztoly az ő kezében van, másodpercekkel hamarabb is rajtol, mint versenytársai, a túl jól hajrázókat pedig egyszerűen lepuffantja. A biztos siker érdekében a pályán két segéd is fut a Generálissal szemben, kezükben a célszalaggal, hogy a siker minél hamarabb beteljesülhessen. Az aranyérem pedig kivétel nélkül a fiktív Wadyia állam diktátorának nyakába került.
Donald Trumpot ezzel szemben sok demokratikus nyűg nyomasztja: a wannabe autokrata repülőrajtját derékmagasságú gátak és komisz versenybírók nehezítik. Először egy Washington államban illetékes szövetségi bíró blokkolta a rendeletét, amely korlátozta volna az alkotmányban rögzített születési jogon járó állampolgárságot. Aztán a trillió dollár nagyságrendű szövetségi kifizetéseket fagyasztatta be, amíg meg nem bizonyosodnak afelől, hogy a pénzek nem szolgálják woke és gender ideológia inspirálta programokat. A forrásokat az egészségbiztosítás, a szociális ellátórendszer, az államok infrastrukturális és oktatási fejlesztésére allokálták volna. A lépést 22, főként demokrata állam főállamügyésze vétózta meg azonnal a fővárosi Washington Szövetségi Kerület illetékesével együtt. Trump röviddel ezután visszavonta tanait, mint II. József kalapos király, bár neki ágynak se kellett esnie ehhez.
Az Egyesült Államokban nehéz egyoldalú döntéseket végrehajtatni, hiszen a hatalmi ágakon belüli tisztviselőknek is jelentős visszatartó jogkörük van.
Nem beszélve az USA föderatív államtípusáról, amely 50 mini Egyesült Államokat jelent annak saját törvényhozó, végrehajtó, és igazságszolgáltató hatalmi ágával együtt. Az elnök csettintésére még akkor sem valósulhat meg bármi, ha most két évig republikánus többség lesz a kongresszus mindkét házában. Éhes Trump így most Orbánnal álmodik.