Ott volt az Operaházban?
Nem.
Hogyhogy?
Nem hívtak.
Korábban hívták?
Már tavaly sem. Akkor megeresztettem egy-két telefont, egy szervező hebegett-habogott valamit, aztán ott voltam a nejemmel. Ahogy a korábbi években mindig.
Most nem telefonált?
Elég volt tavaly kuncsorognom.
Tényleg erre van szüksége egy kétszeres olimpiai bajnoknak, aki edzőként is ötkarikás aranyérmes, hogy ott lehessen az Év Sportolója Gálán?
Látja!…
Csak sejti, hogy mi az oka ennek?
Nyilván rákerültem valamelyik politikai listára. Az elmúlt húsz évben sok kritikát fogalmaztam meg a sportirányítás, s kimondottan a labdarúgás felé, ami sokaknak nem tetszett. Kritizáltam az MLSZ-t, a hazai utánpótlásképzést, és ahogy hallom, mindezt rossz néven veszi a fő szervező Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a magyar futballnagykövetként diplomata-útlevéllel megtámogatott Szöllősi György. Akit felcsúti lakosként Orbán Viktor házi sportújságírójának szokás titulálni…
Ez megy egy ideje: aki nincs velünk, az ellenünk van.
Ráadásul én meg felemelem a hangomat, ha valami kiakaszt. Nyolc vagy kilenc éve kapott Károlyi Béla életműdíjat. Megmondom, mi a bajom a kitüntetésével: az, hogy egész életében előbb a román, majd az amerikai tornászokat a magyarok ellenében készítette fel! Magyarországon el kell ismerni egy olyan embert, aki ugyan magyar származású, de az egész pályafutása a magyarokkal szembeni rivalizálásról szólt?! Miféle dolog ez? És most ugyanez a helyzet Bölöni Lászlóval! Kettős állampolgár ugyan, de sem játékosként, sem edzőként nem dolgozott a magyar címer alatt. Román válogatott volt, majd szövetségi kapitány, a magyarok vetélytársa. És mi meg tapsolva éljenezzük? Ezzel az erővel bárkivel megtehetjük, akinek magyar az anyja. Ez Szöllősi nagymagyarkodós elvakultsága – igen, írja meg nyugodtan, vállalom!
Az idén itt volt Ian Thorpe és Panenka. Talán nekik is van magyar felmenőjük.
Nem tudom, azt viszont igen, hogy az itt-tartózkodásukat ki fizette: maga meg én. A magyar adófizetők. Az MSÚSZ helyre „kis” összegeket kap az államtól.
Jó, de az idén állítólag mintegy 500 sportújságíró szavazott, ez egy gigantikus méretű szervezet.
Ezt nem tudom, ezt a kérdést nem vizsgáltam, s nem is akarok semmit mondani. Újságírók szavaznak irányított kérdésekre.
Ebben az országban a sporthoz egyébként is mindenki ért.
Bár azzal nemigen foglalkozik senki, hogy új rendelet született a Fejlesztési és Módszertani Intézet kapcsán, átvette a Nemzeti Sportügynökség bizonyos feladatait, többek között immár pénzosztó jogköre is lesz. Orbán Viktor a felcsúti akadémián mondta egyszer: meg kell vizsgálni, a pénz miként hasznosul. Láthatjuk, mi megy ott. Most teszik igazán tönkre az akadémiai törvényben foglalt rendszert. És mint látható: csak azok kapnak pénzt, támogatást, meghívót, az ülhet az asztalhoz, aki bólogat.
Vajon így megy ez a nemzet sportolója kinevezésével is?
Ne is mondja! Nagyon bízom benne, hogy Keleti Ágnes utóda Hegedűs Csaba lesz. Mert az például, hogy Wladár Sándor tag lehet, teljességgel érthetetlen. Jó, az úszószövetség elnöke, meg nagyon nagyra tartja a miniszterelnököt, de hát akkor lett olimpiai bajnok, amikor nem voltak ott a játékokon amerikai sportolók; mind versenyzői, mind sportvezetői kritériumok alapján akadnak olyanok, akik jobban kiérdemelték volna a megtiszteltetést. Nem azért, de én kétszeres bajnokként, szövetségi kapitányként szóba sem jöttem.
Az idén lesz 90 éves. Ott lesz jövőre az év sportolója díjátadón?
Hát, talán ha meghívnak…
