Perzsel a nap. A délegyházi Napsugár utcát borító murvájából fehér port kever a szellő. Fát elvétve látni. A hetven házas utca és az Újtelepnek nevezett környéke mind az elmúlt években épült. A lakók zömében fiatal házasok, gyakorta 2-3-4 gyerekkel, sok évre eladósodva, csok-kal gúzsba kötve. Ők a hol „gyüttmentként”, hol „percemberként” emlegetett betelepülők, akik lassanként többen vannak, mint az őslakosok.
„Nekik kellene kapát, kaszát ragadni, azután döntsék fel a városházát. Mi az, hogy eladják nekik a telket, meg a házat, azután meg bányát nyitnak rájuk” – háborog egy idősebb asszony a telep szélén lévő Árok utcában. Körötte egy fa árnyékába szorulva, egymás szavát toldva mesélik az „újtelepiek” a történteket. Egy a közös bennük: nem akarnak több bányát a falu körül.
A keskeny aszfaltcsík túloldalán, a lakóházaktól alig 50-100 méterre nyílna az új bánya. A kitermelés miatt szálló por a környezetvédelmi engedélyezési eljáráshoz benyújtott térkép szerint megállna az úton, a zajhatár viszont még a hivatalos papírok szerint is legalább négy-öt házzal beljebb húzódik.
„A papír mindent elbír”, legyint Tóthné Purthál Györgyi, az Összefogás a délegyházi kavicsbányák ellen nevű civil tömörülés vezetője, aki már sok éve küzd a környékbeli már régóta működő bányák ellen.
– A környezetvédelmi engedélyben megszabják a bányaüzemeltetés feltételeit, de senki nem ellenőrzi. A bányavállalkozók azt tesznek, amit akarnak. Csak egy példa: elméletileg kizárólag reggel hattól este tízig dolgozhatnának, de ha a cég folyamatos munkarendet ír elő és a munkaügyi hatóságnak ez megfelel, akkor termelhetnek éjjel és hétvégén is – magyarázza a sertéstelepet működtető Tóthné, aki a saját 16 hektárja mellé mástól is bérel földet, így 54 hektáron gazdálkodik Délegyháza szélén.
Mozgósítása nyomán a helybeliek ügyfélnek jelentkeznek be a házakhoz közeli területen bányanyitást tervező Precíziós Agrokémia Zrt. által a Pest megyei Kormányhivatalnál kezdeményezett környezetvédelmi hatósági engedélyezési eljárásba, hogy már az elején megakasszák az ügyet. A bányanyitás legalább 1500 embert érint majd közvetlenül a zaj és a por miatt, de a talajvíz várható csökkenése okán az egész falut – hangoztatják. Egyszer már győztek, egy másik bányavállalkozó 2009-ben már próbálkozott bányanyitással, de a lakossági tiltakozás meghátrálásra kényszerítette. Csakhogy a rendezési tervben azóta is különleges bányászati minősítéssel szerepel a terület. Tóthné éppen ezért ennek módosítását javasolta az önkormányzatnak. Riebl Antal, Délegyháza polgármestere azonban azzal vágott vissza: a „javasolt döntés súlyos anyagi károkat okozna a községnek, sőt a település csődjéhez is vezethetne” a tulajdonosok kártalanítása miatt. A tervezett bánya mellett élők viszont azon aggódnak, hogy a házuk értéke bezuhan a bányanyitás után. A tiltakozók szerint a polgármester rendre azzal söpri le a felvetéseiket, hogy laikusok. Egy a terület átminősítéséről szóló Facebook-vitában Riebl azzal vágott vissza: „"édes" lenne a dilettáns javaslattal élni, de mindannyian meginnánk a levét...”.
Riebl arra is felhívta a figyelmet, hogy a föld alatti ásványvagyon az állam tulajdona és a mai építőanyag-ínséges időkben mindent meg fognak tenni, hogy kitermeljék. Saját közösségi oldalán azt írta:
Annyi biztos: befolyásos vállalkozó vinné a kavicsot a lakóházakhoz közeli területen tervezett bányából.
A Mészáros Lőrinc érdekkörébe tartozó Mészáros és Mészáros Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. két – a Népszava által is megszerzett – nyilatkozatban vállalja, hogy a Budapesti Atlétikai Stadion kivitelezésének alvállalkozójaként a közérdekű beruházáshoz szükséges nyersanyag egy részét a délegyházi bányatelekről szerzik be. A stadionberuházásnál keletkező „szennyezetlen inert anyagot” pedig a bányatelek tájrendezésekor a meder visszatöltésére használják fel. (A hivatalos meghatározás szerint „ nincs kedvezőtlen hatással a vele kapcsolatba kerülő más anyagra oly módon, hogy abból környezetszennyezés vagy emberi egészség károsodása következne be.") Nagy kérdés, hogy ki fogja azt ellenőrizni, hogy nem kerül-e a mederbe majd más is. Azt nagyon kevesen hiszik el, hogy a területet a visszatemetés után a bányavállalkozó ígérete szerint szántóföldként tudják használni. Ezt a polgármester is »jogos aggodalomnak« tartja.
Minderről Riebl Antalt is kérdeztük, aki többszöri megkeresés után válaszolt ugyan a kérdéseinkre, de a megjelenés előtt visszavonta nyilatkozatát. Így arra adott magyarázatát sem közölhetjük, hogy miért használja székhelyként a környéken bányát üzemeltető River Water Energy Kft. a fia tulajdonában álló Majosi út 54. szám alatti ingatlant.
Miközben a polgármester egyes nyilvános kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy szerinte nehéz lenne megakadályozni a beruházást, az önkormányzat érzékelve a lakossági hevületet, aláírásokat gyűjtött a Precíziós Agrokémia Zrt. által tervezett bányanyitás ellen. Keddig 1720-an írták alá a petíciót. Addigra elkészült a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Bányafelügyeleti osztályának írt beadvány is, amelyben – vélhetőleg sok helybelit meglepve – Riebl a település vezetőjeként hosszan részletezi az ellenérveket. A bánya már a kitermelés előtt, a védőtöltés kialakításakor veszélyezteti a levegőtisztaságot, nem ismert az újabb kitermelés talajvíz-süllyesztő hatása, a település kútjai akár el is apadhatnak, a meglévő bányatavak vízszintje már most csökken. Arra is felhívja a figyelmet, hogy „Délegyházán a bányatelkek termőföldek nagyságára vetített aránya 70,43 százalék”. Külön kiemeli, hogy a bányatelek mellett kisgyermekes családok százai élnek, akiknek életét a bánya „ellehetetleníti”. A kiszállítási útvonal melletti kempingek, tanyák és a Robinson Ökofalu pihenésre alkalmatlanná válnak, különösen úgy, hogy vélhetőleg hétvégén is dolgozni fognak. S végül kétségét fejezi ki, hogy egy veszteséggel működő, mindössze 5 millió forint törzstőkével rendelkező cég képes lesz helytállni az általa esetleg okozott károkért.
![](/i/16/9/0/1325636.jpg)
Az „Újtelep” melletti új bányából évi 200 ezer köbméter homokot és kavicsot termelnének ki, amit napi 128 teherautóval hordanának el. A helyiek jól tudják mit jelent ez. Hatalmas zajt, messziről is látható porfelleget. A már működő délegyházi bányák szállítási útvonaláról készült képeken jól látható a sok méter magas porfal. A fotókat a közeli tanyán élők készítették, akik néhány évvel korábban azért költöztek ide, hogy asztmás fiukat kimentsék a városi szmogból.
A lefotózott Nyárfás út lesz egy másik, a Precíziós Agrokémia bányájánál jóval nagyobb, Tiborcz István érdekkörébe tartozó üzletembernek, Balázs Attilának átjátszott hatalmas – kiskunlacházi, délegyházi – bányaterület szállítási útvonala is. A Népszava korábban részletesen beszámolt arról, hogy az Orbán-kormány miként egyengette törvényekkel, kormányrendeletekkel az utat az építési vállalkozóból bányatulajdonossá avanzsált Balázs Attila előtt és miként játszotta át a cégének zárt tender keretében a több száz hektáros bányaterületet. A bányanyitást a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvánította, így a szükséges engedélyeket könnyített eljáráson, rövidebb idő alatt szerezheti be a Balázs-féle Kvarchomok Kft.
A Kvarchomok által kiszemelt, építési hellyé vált óriási terület határán húzódó fasorokban, illetve a körötte lévő Natura 2000 területeket több védett madárfaj fészkel, a 437 hektáros bányaterület több mint fele – 250 hektár – mezőgazdasági terület, amit meg is művelnek. Már ha megterem ott valami. A kitermelés ugyanis „elszívja” a vizet a talajból. A működő bányák miatt egy korábbi hatósági határozat szerint több mint 10 centimétert csökkent a talajvízszint, az újabb kitermelés szteppévé változtathatja a vidéket. A környéken 65 kavicsbánya működik.
– A gyümölcsfáinkat már most folyamatosan locsolni kell, holott tíz éve még nem így volt – mondja Varga Laura. Tavaly építkezni kezdtek a tanyájukon, mire az idén kiderült, hogy a szomszédban a Kvarchomok Kft. nyit bányát. – Ha ott megkezdődik a kitermelés, akkor csomagolhatunk, ivóvizünk se lesz, mert kiapad a kutunk. Az állattartást is elfelejthetjük, mert az állatok megvadulnak a zajtól. De a házfalak is megrepedhetnek, több perről is hallottunk emiatt a környéken.
A bányavállalkozók szeretik olcsón megúszni a dolgot. Az útjukba kerülő tanyát, ha üres egyszerűen „betolják” a vízbe, Tóthné közérdekű bejelentést is benyújtott emiatt. A lakott majorságokat a kötelező 5 méteres védősávot betartva körbebányásszák. Lesznek olyan tanyák, amelyek félszigetté, szigetté válnak.
– Majd teszek az út végére egy sorompót és akkor legalább az jön be, akit beengedek – próbálja elviccelni az államilag megtolt bányaterületen élő gazdálkodó Jónás Sándor. – 25 éve jöttem ide, azóta nevelem a gyümölcsfáimat, a feleségem szerint napfényíze van annak, ami itt terem. Nem fogok én harcolni, ha megtömik a zsebem, szedem a sátorfámat – mondja, de eddig még arról se értesítették, hogy bánya nyílik körülötte, csak a Magyar Közlönyből olvasta ki. Azt is utólag tudták meg a környékbeliek, hogy a veszélyhelyzet idején minden bányajoggal érintett telekre elővásárlási jogot jegyeztetett be az állam.
Nagy pénzekre aligha számíthat bárki. Kártalanításként átlagosan alig 2,6 milliót fizetnek egy hektárért, ebből nem lehet máshol újrakezdeni.