Sok évtizednyi hivatásos futballkövetésem során mindig mindenekelőtt a brit bukmékerekre figyeltem. Most is nyertek. Az Eb előtt a második helyre tették az angolokat, öt és félszeres pénzt ígértek ezüstérmes szereplésükért. Jó, győztesnek nem Itáliát (nyolcszoros dohány), hanem Franciaországot kalkulálták (négy és félszeres „zsozsó”), de a nagy trouvaille a szigetországiak finalista szereplésének eltalálása volt.
Ez ugyanis a futball történetében egyetlen egyszer, Európa-bajnokságon egyszer sem fordult elő korábban. Anglia csapata 1966. július 30-án, tizennyolc nap híján ötvenöt esztendeje játszott először és 2021-ig utoljára döntőt. Az ötvenöt esztendő fölött könnyelműség volna lazán átsiklani. Az mégis csak fél évszázad plusz fél évtized.
Magam tizenkét esztendős kisfiú voltam az első angol final two alkalmával, és arra emlékszem, hogy a szomszéd bácsi, aki nemhogy nem kedvelte, de egyenesen utálta a németeket, nagyon fel volt háborodva, mennyire elvezették az Anglia–NSZK döntőt a Wembley stadionban.
A britek újabb döntője idején szinte már vénember vagyok, de ha nem is, az biztos: amennyiben Anglia ötvenöt év múlva lesz döntős legközelebb, úgy azt, attól tartok, nem érem meg. Magunk közt szólva, arra sem gondoltam, hogy a 66+55-ös ismétlésnek tanúja lehetek, ám azt hiszem, az Eb előtt az angolok többsége sem reménykedett effajta feltámadásban. Aztán szerintem sok szigetországi televíziónéző idézte volna, legalábbis a záró mérkőzésig, Vető József aforizmáját, ha ismeri : „Kedvelem ezt a tévébemondót. Nem szokott olyan rossz futballeredményeket közölni, mint a többiek.”
A döntőről semelyik brit szpíker nem mondhatott jót, mert a házigazdák változatlanul nyeretlenek maradtak, az Eb legüdébb színfoltját jelentő – bár a spanyoloknál nem jobb – olaszok pedig felkapaszkodtak a kontinens tetejére. Minden idők legoffenzívabb itáliai csapatainak egyike győzött a régieket idéző védelemmel – Donnarummával, Bonuccival, Chiellinivel, Spinazzolával –, a középpályán ugyancsak jelentős erőkkel, ha nem is Sandro Mazzola-, Rivera-, elöl meg végképp nem Paolo Rossi-, Totti-féle extraklasszisokkal.
A végjáték rendezésével az Eb hazatért Angliába.
A squadra azzurra aranyérmével pedig a latin futball megint beérkezett.
