Mikor volt az első margitszigeti Fenyő-koncert?
Még a múlt században. Kilencvenhétben.
Emlékszel az első számra?
Nem. Talán a Viva rock and roll volt.
Miért éppen az?
Mert azzal a címmel hirdettük a bulit.
Te találtad ki?
Tegeződünk?
Gyakorolok. Azt kérte a szerkesztő, ne játsszuk meg magunkat, azaz ne úgy írjam meg az interjút, mintha egy idegennel beszélgettem volna. Tehát tegezzelek a cikkben.
De mi magázódni szoktunk!
Azt ő nem tudhatja. Szóval, a tiéd volt az ötlet annak idején?
Nem, a menedzseremé. De nyomban ráéreztem: remek a gondolat. Már az első alkalommal mikrofonba mondtam, hogy igyekszem ebből hagyományt teremteni.
Elfogultság nélkül állíthatom, hogy sikerült. Ha jól számolom, a huszonharmadik Margitsziget-fesztivál következik.
Rosszul számolod: a huszonnegyedik.
Az hogy' van?
Két olyan esztendő is volt, amikor dupla koncertet adtam a szabadtéri színpadon. Az ezredforduló után viszont egy év kimaradt.
Miért?
Mert az egyik menedzseremtől már elbúcsúztam, a másik pedig még nem érkezett meg.
Lelki szemeimmel látom, amint a szigeti színpad hirdetőtáblájára kiteszik: „Menedzserváltás miatt az idei Fenyő-hangverseny elmarad.”
Nyilván nem tették ki. De ne vicceljük ezt el, mert komoly dologról van szó. A szigeti szabadtéri színpadon, ahol korábban csak a klasszikus muzsikának voltak tradíciói, én játszottam először rock and rollt. Mármint a kísérő zenekarom és én. Ez pedig nagyon fontos nekem.
Akár a Sziget?
Annak, aki a tizenharmadik kerületben élte gyerek- és ifjú korát, a Sziget különleges hely.
Annak is, aki a Szent István körút túloldalán, az ötödikben élte...
Nyilván. Szóval, a Sziget hallatlanul közel áll a szívemhez. Mondhatni, szívügyem. Már csak azért is, mert az első, ami a Szigettel kapcsolatban eszembe jut, az a szerelem. Tudok még sok mindent mondani a sportuszodától a Paláig, a Jászai Mari térről a Casino megállóhoz hajózó Hapci vagy Tudor motorostól az egykori Rózsakert étteremig, ahol Palkó Barna zenekara sorakozott fel a jellegzetes kottatartók mögött, hogy eljátssza a Tico-ticót vagy a Petite fleurt. Mindez külön-külön is maga a romantika, de összekötik valamennyit a csajok. Hiszen mindenhova miattuk jártunk.
Akkor stimmel az idei koncert címe: Csókkoktél. A szlogen csupán bemondás vagy létezik mindig valamilyen koncepció?
Annyiban feltétlenül van elképzelés, hogy a koncert egy részét a címnek rendelem alá. Most, azaz augusztus utolsó napján az első harmadban csakis olyan dalokat adunk elő, amelyekben benne van a csók.
A repertoár hogyan áll össze?
A számlistában legalább tíz hely foglalt, mert ha a legnagyobb slágereimet nem játszanám el, akkor becsapnám a közönséget.
Melyek azok, amelyeket nem lehet kihagyni?
Az első kettő a Csavard fel a szőnyeget és a Csókkirály. De ott van a Made in Hungaria is; abban az szólal meg, miként működöm együtt a publikummal. Megírásakor a közönség vezette a kezemet. S nem mulaszthatom el a Napfény a jégent sem. Arról már a komponálás idején éreztem, sláger lesz. A lemez a Rózsa Records gondozásában jelent meg, akárcsak Charlie első szólóalbuma. Kilencvennégyet írtunk, akkor volt a futball-vb Amerikában. Rózsa István kitalálta, hogy a meccsek szünetében egy-egy Charlie- és Fenyő-nóta szóljon a televízióban. Tőlem a Fiatal a nyárt választotta. Én meg azt mondtam, a Napfény a jégen jobb lesz. Akkoriban rövid ideig Budán laktam. S egy rózsadombi élelmiszerboltban egy úr megszólított: az az új szám a tévében nagyon jó. Mindjárt tudtam, hogy nekem lett igazam.
Már akkor is volt retróhullám?
Magam ilyesmit soha nem érzékeltem; én azt éreztem, hogy mindig divatban vagyok. A kilencvenes években épp olyan sikerem volt, mint a hatvanasokban. Hullámvölgyeim nekem is akadtak, naná. De azok nem ebből fakadtak.
A tíz kötelezőn kívül hány számból válogatsz a kűrhöz?
Nagyjából ezer dalom van, ezek közül négyszázat publikáltam.
S a többi?
Az most már alighanem ott marad a fiókban. Számításom szerint legföljebb ötnek akad némi esélye arra, hogy elővegyem.
Lesz ezúttal meglepetés?
Jó kérdés, mert amint erre válaszolok, máris lelövöm a poént. De mindegy: a Csókkoktél jegyében előadjuk Connie Francis dalát, az Everybody's Somebody's Foolt a magam szövegével, Csókolni csak szívvel szabad címmel.
Megkérdezhetem, hogy vagy?
Te igen. Ám ez olyan kérdés, amelyre nem érdemes válaszolni, a felelet ugyanis senkit nem érdekel. Aki felületesen arról érdeklődik, hogy vagy, azt teljességgel hidegen hagyja, mi van veled valójában.
Azért kérdem, mert kettőnél kicsit több esztendő múlt el azóta, hogy anyukád azt mondta a Csavard felről, hogy az egész jó, talán egy-két évig is sláger lehet.
Lekopogom, jól bírom a koncerteket fizikailag, torokkal és érzelmileg is. Egyrészt használ az adrenalin, másrészt működik a kölcsönhatás: minél jobban érzi magát a közönség, annál jobban érzem magam én. A környezet pedig inspirál arra, hogy valóban szórakoztassam, esetleg átszellemítsem a publikumot. Már az sem volt véletlen, hogy a Rock and roll party nagylemez borítófotója a Casinóban készült nyolcvanegyben. S a csillagok alatt koncertezni, az nem olyan, mint másutt.
Hol nincsenek csillagok?
De nekem azok a Szigetről jutnak az eszembe.
Infó: Csókkoktél Fenyő Miklós-koncert. Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 2019. augusztus 31.
Kapcsolat
Az, aki az interjút adta és az, aki készítette, lassan negyven éve jó barátságban van. A kapcsolat kezdetét szintén egy interjú jelentette. Leültünk a Béke Szálló Zsolnai-cukrászdájában, aztán vagy öt-hat órát töltöttünk együtt. Úgy is mondhatnám: úgy is maradtunk.
