A Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat azoknak az alkotó- és előadóművészeknek, együtteseknek adományozzák a komponista születésnapján, március 25-én, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a hazai zenei élet fejlődéséhez és Bartók Béla szellemiségének megőrzéséhez. Az elismerést a zeneszerző második felesége, Pásztory Ditta zongoraművész végrendelete alapján 1983-ban hozták létre, és egy évvel később adták át először. A Zeneakadémián rendezett ünnepségen a díjat a kuratórium elnöke, az intézmény rektora Vígh Andrea adta át. Szabadi Vilmost, aki két Bartók-tételt is előadott az eseményen, Onczay Csaba csellóművész méltatta, Vajda Gergelyről, akinek két művét hallhattuk, Fekete Gyula zeneszerző szólt elismerő szavakkal.
![](/picture/144780/thumbnail/578/00578476.jpeg)
Vajda Gergely külföldi elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni az ünnepségen, helyette a díjat édesanyja Kincses Veronika operaénekes vette át, ő pedig videóüzenetben köszönte meg azt. Elmondta, előadóművészként egy adott zeneszerző és egy adott zenedarabjának leghívebb előadására törekszik, és amikor a közönség élőben visszaigazolja azt, hogy jó munkát végzett, az mindennél többet ér. Zeneszerzőként azonban jóval bonyolultabb helyzetben van. Bár nincs olyan zenét író ember – mondta-, aki az íróasztalnak akarna komponálni, a zeneszerzés még is tán a legszemélyesebb megnyilvánulási formák egyike. Amikor a közönségtől élőben, majd egy szakmai bizottságtól díj formájában pozitív visszajelzést kap arról, hogy amit a semmiből, amit saját magából létrehoz, az érvényes és visszhangra talál a befogadónál, akkor először bizony meglepődik, hogy olyasmit sikerült alkotnia, ami nem csak számára fontos. A Bartók-Pásztory-díj Magyarország talán legerősebb szakmai díja, hiszen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem teljes súlyával áll mögötte. Megköszönte, hogy ez a meglepetés és az öröm idén őt érhette.
1983-ban végzett a Zeneakadémián, Halász Ferenc tanítványaként, utána tanult Ruggiero Riccinél és Végh Sándornál is. 1982-ben a Magyar Rádió hegedűversenyét nyerte meg, egy évvel később a Hubay Jenő hegedűverseny első díjasa lett. Világkarrierje 1988-ban indult, amikor Sir Solti György vezényletével a Royal Festival Hallban Bartók 2. hegedűversenyét játszotta, a mű lemezfelvétele a világszerte sikeres lett. Előadóművészként az egész világot bejárta. A Zeneakadémia hegedű tanszéki csoportjának vezetője.
Szabadi Vilmost arról kérdeztük először, vajon meglepődött-e ő is, hogy idén ő kapta a díjat. „Nem a díjakért hegedülünk” - kezdte a választ a másik friss kitüntetett – „de amikor járunk-kelünk a világban és közben hazatérve egy ilyen kitüntetésben részesülünk, az nagyon kellemes meglepetés, hiszen ez szakmai elismerés, ami talán a legfontosabb, mert ha valahol, a Zeneakadémián minden bizonnyal értenek Bartók zenéjéhez”. Amikor lehet mondani felnőtté vált és az a bizonyos Solti vezényelte 2. Hegedűverseny elhangzott 1988-ban, a visszhangból, a tapsból és a kritikákból az volt leszűrhető, hogy feltűnően értik külföldön is Bartókot, mondta. Nagy meglepetésként érte ez akkor őt, de a csodálkozás az óta sem szűnt meg, sok, és nem csak magyar növendéke jelentkezik például kiváló Szólószonáta előadással. Lehet mondani a világ felnőtt Bartók zenéjéhez. Igyekezniük kell tehát ma már a magyar zenészeknek, de van egy lépéselőnyük, ami nyelvből fakad, hiszen a bartóki zene a népdalokra, a népdalok ritmusára van kitalálva, a 2. hegedűverseny eleve úgy indul, mint egy népdal. De nagyon felkészültek technikailag és zeneileg is a világ zenészei, azonban a kutatható zene nálunk van, a magyar zenetudósoknak nagyon sok köszönhető, alig telnek el hetek, hónapok úgy, hogy ne szerezhetnének a művészek tudomást új tudnivalókról, amelyet először építhetnek be az előadásukba. Bartók a kezdőknél kicsit haladóbb szintű hegedűsökre is gondolt és vannak nagyon komoly akadémiai tudást kívánó darabjai is.„Mi ugyanolyan gazdag pályát járhatunk be, mint a zongoristák, ha Bartókot szeretnénk játszani, és ez minden örömünket megadja” – összegzett Szabadi Vilmos.