![](/picture/127081/normal/507/00507690.jpeg)
Gothár Péter filmrendező nyitotta meg az Üdvözlet Aligáról című kiállítást, melynek képein az egykori pártüdülő és az ország hangulata érződik. „Tiszták és értelmesek Weiler Péter képei, elmennek azon a borotvaélen, amin magam is járok, amikor még tudok és van kedvem járni. Itt van például a Leonyidos (Brezsnyev, a Szerk.) képe. - Autóval mehetsz, de autóból nem lőhetsz! - ezt az alaptörvényt, a vadásztörvényt nem mondták meg Brezsnyevnek, Czinegének, Semjénnek. Weiler viszont lefestette ezt a lehetetlenséget, a puska törvényét. Bár a napi hírek fényében a kiállítás előtt átnevezte a kép címét: Hurrikánra ne lőj! A faksznitól mentes képeken puska van és apuska. Egyszer volt egy fotókiállításom, és az akkori kor meghatározó megmondója nyitotta meg. Azt mondta: ami a képen van, az a kép értelme, a kiállítást megnyitom. Akkor még nem tudtam, hogy ennek a hamuban sült marhaságnak még egyszer hasznát veszem. Nem tudtam, hogy mindaz még korképpé válik egyszer. Weiler minek emlékeztet minket a múltra? Hiszen minden pillanata belénk égett. A magyar szeretet beégett, a magyar balsors beégett, a magyar ugar is beégett, a hipószag is, a Bartók magyar. A magyar David Hockney is, a kis szobrok is be, a magyar haza beégett, a magyar film is, Verne Gyula beégett, aki magyar, beégett. Erről szólnak a Weiler-képek. A Weilerek. Hogy mindenről a maga helyén és idejében beszélni kell. Hogy nem úszod meg szárazon, mert itt ez a kép, amelyiken Kádár kacsázik a kiszáradt Balatonon. Ó, a Balaton. Én szeretem tudni, vagy inkább szeretném tudni, hogy miért festi ezeket a Weiler. Castro és Kádár kukoricát címerez. Castro filmet néz. Hányban vagyunk? Hányban készültek a képek és hányban, amit ábrázolnak? Hányban élünk tulajdonképpen? Egy-egy zárt körű vetítés után Kádár és Aczél György együtt merengtek a múltnak ütemén, és áttételesen a jövőmön, a közös jövőnkön. Ahogy azt most Weiler megfestette.” - mondta el az év legironikusabb kiállításmegnyitóján a nyolcvanas évek legjobb filmes ismerője, Gothár Péter.
![](/picture/127082/normal/507/00507694.jpeg)
Weiler Péter új képei koncepciójáról azt nyilatkozta lapunknak, „nincs két Kádár. Elő kell vennünk egy tükröt és folyamatosan törölgetnünk kell, hogy tiszta képünk legyen a múltunkról. Én is a Kádár-érában voltam gyerek, sokakkal közös emlékem, hogy megjöttek a Balatonra a szegény endékások, mi pedig gazdagok voltunk, sőt, még szabadnak is éreztük magunkat hozzájuk képest. De attól még, hogy nem mi voltunk a legnyomorultabbak, nem menthetjük fel az elnyomó rendszert.”
Infó:
Üdvözlet Aligáról
Godot Galéria